/feljegyzések egy osztálytermi előadásról/

A temesvári színház nem hanyagolja el a gyermekkorú nézőit. A TESZT előtt, múlt hónapban mutatták be Az emlékfoltozók című darabot, amelyet az egri Harlekin Bábszínház bábművésze, Szabó Attila dramaturg rendezett. Máté Angi és Rofusz Kinga mesekönye tizenkét évvel ezelőtt jelent meg a Magvető kiadó gondozásában, az egyikük írta, a másikuk pedig úgy lett igazi alkotótárs, hogy varázslatos illusztrációkban rögzítette a történet törékeny szépségű hangulatát. Nem lehetett ennél szebb lányoknak való könyvet találni akkoriban, mestermunka, amelyet egy eredeti hangú erdélyi származású író és egy, a legjobb illusztrátor címet többször elnyerő képzőművész valósított meg. Máté Angi mesekönyve a kortársmesék legjobbjai közé tartozik, 21 epizódból álló tündérmese-füzér. Arra tesz sikeres kísérletet, amire Proust vállalkozott hétkötetes folyamregényében, hogy az emlékeinkkel álljunk ellen a feledésnek, tartóztassuk fel a múló idő megállíthatalan folyamát. A történetek címe egy-egy időhatározói mellékmondat, mely egyrészt az emlékezés mechanizmusát sejteti, másrészt igazi költészet, amelyben tetten érhető az lídített fájdalom és a szeretet. Szabó Attila ezt a különleges könyvet alkalmazza színpadra, és a színházpedagógia sajátos műfaját, egy osztálytermi előadást hoz létre, ami azt jelenti, hogy ősztől valóban iskolába mennek el a darabbal, és 8-12 éves gyermekkel interaktív módon a legfontosabbat teszik, arra tanítják a gyerekeket, hogy merjék megélni és kifejezni érzelmeiket, figyeljenek a saját és a mások érzéseire, hogy képesek legyenek a szeretetre, a barátságra, merjenek érzékenyek és vidámak lenni. Az előadás főszereplője két tündér, akik kislányok is, meg rigók is, meg persze tündérek is. Játékosak, vidámak, de fontos dolguk is van, az emlékfoltozás. Az emlékezők tudatában elhomályosulnak, kikopnak, elvesznek fontos részletek, hangulatok, képek, illatok s ezt kell helyreállítaniuk. A Csiky Gergely Színház bábművésze Balló Helga magyarországi vendégművésszel, Tóth D. Zsófiával tündérkedik. Az előadás a felnőtteket is elvarázsolja, a két színész egymásrahangolt játékából árad a vitalitás, a jókedv, az öröm. Az interakció itt azt jelenti, hogy a gyerekeket bekapcsolják a játékfolyamatba, bármivé válni képes kendőketálmodozás, a szépséggé szelídített fájdalom és a szeretet. Szabó Attila ezt a különleges könyvet alkalmazza színpadra, és a színházpedagógia sajátos műfaját, egy osztálytermi előadást hoz létre, ami azt jelenti, hogy ősztől valóban iskolába mennek el a darabbal, és 8-12 éves gyermekkel interaktív módon a legfontosabbat teszik, arra tanítják a gyerekeket, hogy merjék megélni és kifejezni érzelmeiket, figyeljenek a saját és a mások érzéseire, hogy képesek legyenek a szeretetre, a barátságra, merjenek érzékenyek és vidámak lenni. Az előadás főszereplője két tündér, akik kislányok is, meg rigók is, meg persze tündérek is. Játékosak, vidámak, de fontos dolguk is van, az emlékfoltozás. Az emlékezők tudatában elhomályosulnak, kikopnak, elvesznek fontos részletek, hangulatok, képek, illatok s ezt kell helyreállítaniuk. A Csiky Gergely Színház bábművésze Balló Helga magyarországi vendégművésszel, Tóth D. Zsófiával tündérkedik. Az előadás a felnőtteket is elvarázsolja, a két színész egymásrahangolt játékából árad a vitalitás, a jókedv, az öröm. Az interakció itt azt jelenti, hogy a gyerekeket bekapcsolják a játékfolyamatba, bármivé válni képes kendőket osztanak nekik, együtt figyelik meg a világ minden csodáját, utaznak a nagyonsárga meg a nemannyirasárga villamoson, vagy heverésznek a nyakig érő fűben, s megfoltozzák az emlékeket. A legcsodálatosabb a két tündér veszekedését bemutató jelenet, ahol egyetlen szó sem hangzik el, csupán gesztusok és asztalcsapkodás mondja el, hogy a barátok közt is vannak nézeteltérések, s a szeretet és a barátság próbája, hogy miként vészeljük át, oldjuk meg a konfliktusainkat. Ahogy a könyv egyik történetének címe is sugallja .
Az előadás a szeretről, a kölcsönösségről, az elfogadásról a világ furcsaságainak szemléléséről szól, varázslatos mese- és színházi nyelven. Nem bántam volna, ha a tündérrigólányok ruhája olyan lenne, mint a könyvben, a limonádéhajúé sötét, az odúbarnahajúé pont olyan, csak világos, mindkettő kicsit kislányostündéri vagy tündéreskislányos. A gyerekek egy-egy üveggolyóra emlékeztető átlátszó műanyaggolyóba rejtik emlékeiket, pontosan tisztázzák, hogy melyik emlék rossz vagy jó, és miért. Az előadás végén közösen lerajzolják egy nagy fehér lapra a véleményüket. Az emlékfoltozók komolyan veszi a gyerekeket, a színházpedagógiát, a színházat, kitűnő munkát végzett a dramaturg, rendező Szabó Attila, a színházpedagógus Gyevi-Bíró Eszter, a szcenikus Albert Alpár, a látványért felelő Rofusz Kinga, a zenét alkotó Kiss Erzsi és munkatársai Pápai István és Dudás Zsombor. A temesvári és az egri színház együttműködése mindenképpen a közönség javát s a jövőt szolgálja, értő és érző, aktív nézőt vár és nevel.

Mészáros Ildikó