A Parkinson-kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans),az Alzheimer-kórhoz hasonlóan, lassan előre haladó, degeneratív idegrendszeri betegség. Az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, viszont kezelhető. Világnapját 1997 óta a névadó James Parkinson születésnapján, április 11-én tartják. James Parkinson (Sz.London, 1755. április 11. – Mh. London, 1824. december 21.) angol gyógyszerész, sebész, geológus, paleontológus és politikai aktivista.
Az 1817-es Egy tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája tette őt híressé, amiben elsőként írta le a „reszkető bénulást” („Paralysis agitans”) azt az állapotot, amit később Jean-Martin Charcot átnevezett Parkinson-kórnak.
Orvostörténeti érdekesség, hogy több mint száz évvel Parkinson közleménye előtt, a neves erdélyi orvos Pápai Páriz Ferenc, 1690-ben, Kolozsváron, nyomtatásban megjelent könyvében, a Pax Corporis-ban, a második fejezetben leírja, és részletesen taglalja a betegséget: A reszketegségről, és a kéz, láb, nyelv s egyéb tag eleséséről – címmel.
Mi történik a fejben? Az agytörzsi ideg csomók (ganglionok) károsodása miatt alakul ki, legtöbb betegnél 50-60 éves korban kezdenek mutatkozni az első tünetek. Az agyban a finom mozgásokat irányító bazális ganglionok mennek tönkre, és csökken a fő ingerületátvivő anyag termelődése. A kór oka többnyire ismeretlen, bár idegrendszeri fertőzéseken és egyéb degeneratív betegségeken kívül gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is előidézhetik.
Egy mozdulat kivitelezéséhez az idegsejtek az üzenetet ingerületátvivő anyag segítségével adják át egymásnak, majd továbbítják azt a test felé. Egészséges embereknél ez a folyamat zökkenőmentes, míg a Parkinson-kórosoknál az üzenet nem jut el egyből az izmokhoz. Ez okozza a mozgásban bekövetkező nehézségeket, melynek oka a mozgásért felelős fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődésének zavara. A dopamint termelő idegsejtek száma a természetes öregedés során is csökken, ám ha a kezdeti sejtszám legalább fele megmarad, nem fejlődik ki a betegség, az esetleges öregkori kézremegés enyhe lesz.
Jelenleg nem ismert, hogy mi okozza a dopamintermelő sejtek károsodását, ám a kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy több tényező is szerepet játszik ebben. A tudósok több gént is beazonosítottak, melyek hozzájárulnak a Parkinson-kór kialakulásához, de genetikai okokat a betegek közel 10% – ában sikerült csak kimutatni. Az okok között feltételezhető, hogy bizonyos ipari vegyszereknek, gyom- és rágcsálóirtó szereknek kitett emberekben gyakrabban fordul elő.
A Parkinson-kór tüneteitkét nagyobb csoportra bonthatjuk: mozgással kapcsolatos és nem a mozgással kapcsolatos tünetekre.
Mozgással kapcsolatos tünetek:
Remegés (tremor): Főleg nyugalomban erőteljes, cselekvéskor teljesen megszűnik vagy legalábbis enyhül.
Végtagmerevség (rigor), fájdalmas izomgörcsök.
A mozgások lelassulása.
Végtagügyetlenség.
Járászavar: lassú járás tempó mellett a kezek együtt mozgása is csökken. Megfordulás általában több lépésben történik. Különösen megforduláskor vagy szűkhelyen elhaladáskor lefagyás, teljes leállás is megjelenhet.
Görnyedt testtartás.
Kifejezéstelen arc, ú.n. pókerarc a mimikai izmok csökkent működésére vezethető vissza.
Kézíráskor kifejezetten csökkent betűméret.
Beszédzavar: gyakran monoton, azonban néha hadaró a beszéd.
Nyelészavar: a Parkinson-kór késői fázisában jelenik meg.
Testtartási instabilitás és elesések is a kór késői fázisában jelentkeznek.
Mozgással nem kapcsolatos, ú.n. nem motoros tünetek:
Fáradékonyság.
Depresszív hangulat.
Ingerlékenység.
Érdektelenség.
Elalvás és az éjszakai átalvás zavara.
Fokozott nappali aluszékonyság.
Csökkent szaglási képességek.
Emésztési problémák.
Késői fázisban megjelenő tünetek: szexuális problémák, fokozott nyálképzés és verejtékezés, hirtelen vérnyomásesés, megszédülés, székrekedés, vizelettartási zavar, gondolkodási problémák, zavartság, hallucináció, szellemi leépülés (demencia).
A betegség diagnózisának felállítása a klinikai tüneteken alapul, mert jelenleg nem ismert olyan laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálat (CT, MRI, PET), ami a Parkinson-kórra jellegzetes és megbízható eredményt adna. Ezen vizsgálatok jelentősége inkább a Parkinson-kórhoz hasonló tünetekkel járó egyéb megbetegedések kizárásában rejlik.
Kezelés: A Parkinson-kór jelenleg nem gyógyítható betegség, azonban az esetek jelentős részében a tünetek gyógyszeres kezeléssel relatíve jól kontrollálhatók.
- Levodopa, a dopamin termelés előanyaga, az 1960-as évek óta elérhető és mindezidáig a leghatékonyabb gyógyszer. Hosszabb távú alkalmazásakor azonban késői levodopa mellékhatások jelenhetnek meg. Ilyen mellékhatás a gyógyszer hatástartamának rövidülése, azaz amíg kezdetben 4-5 órát is javítja a levodopa a tüneteket, évekkel később már csak rövidebb ideig hat.
- Dopamin-agonista gyógyszerek a dopamin hatását próbálják pótolni.
- COMT-gátló gyógyszerek a levodopa késői mellékhatásainak kezelésében játszik fontos szerepet. Használata során a vizelet elszíneződik!
- MAO-gátló gyógyszerek a dopamin lebomlását gátolják.
- Kolinerg gyógyszerek szinte kizárólag a remegés csökkentésére alkalmazhatók.
- NMDA receptor antagonista gyógyszerek a levodopa késő mellékhatások kezelésében játszik szerepet.Életmódbeli tanácsok: Javasolt a stressz szituációk elkerülése.Megfelelő gyógytorna alkalmazásával az elesések, illetve mozgásteljesítmény javítható. Fehérje tartalmú élelmiszerek (pl. tej, hús) fogyasztása a levodopa felszívódását gátolja, ami a mozgásteljesítmény romlását vonhatja maga után.Az öreg doki gondolatai. Több mint 50 éves praxisomban relatíve sok Parkinson-kóros beteg szájüregi problémáját kellett meggyógyítanom. Nem könnyű feladat, de egy együtt érző családtag vagy intelligens nővér minden esetben nagy segítséget jelentett.
Prof. Dr. Matekovits György