Réhon József ny. tanár, volt iskolaigazgató és h. főtanfelügyelő régóta szor­gal­mazza az aradi magyar tannyelvű oktatás monográfiájának a megírását, összeállítását. Mindmáig késik. Igaz, részeredményként elkönyvelhetjük, hogy immár két évtizede megjelent egy Emlékkönyv, azt követően meg kis monográfiák néhány je­les tanárról (Kovách Géza, Fábián György, Ficzay Dé­nes), végül a R.J. Gallery jóvoltából a magyar középis­kolákhoz és azok tanáraihoz kapcsolódó anekdotagyűjtemény.
Az elmúlt héten a sorozat egy újabb könyvvel gyarapodott, a Fischer Aladár és Gnandt János emlékezete cíművel. A kezdeményező és összeállító ezúttal is Réhon József volt, visszaemlékezésekkel, történetekkel ezúttal is a „Gallery” tagjai segítették. A választás nem véletlenül esett az egykori két pedagógusra, mindketten tevékenységük zömét az aradi magyar oktatásra áldozták, mindketten iskolaszervezők voltak. Fischer Aladár (1882–1943) 21 éven keresztül vezette az iskolát, Gnandt János (1910–2001) pedig 1948 után megszervezte a tanintézet esti tagozatát, amelyet egy ideig a bentlakással együtt ve­zetett is.
A kötetet a Kölcsey E­gyesület adta ki (ez volt a 41. Fecskés könyv), a bemutatón Berecz Gábor egyesületi elnök tartott tartalmas bevezetőt arról az időszakról, amikor a hatóságok többször is megvonták az iskola nyilvánossági jogát, illetve, amikor újra kellett szervezni az addig felekezetiként működő tanintézetet. A könyvek tartalmáról, a két pedagógus áldásos tevékenységéről Ujj János helytörténész beszélt.
A borító és a grafikai munkák Fritz Mihály, egykori aradi diák, Szegeden élő jeles képzőművészt dicsérik.
A bemutatón jelen volt Gnandt János két gyermeke, Anikó és János is. (U.J.)