Ötven esztendővel ezelőtt a gyulafehérvári székesegyházban három fiatal teológiai hallgató vár­ta, hogy Márton Áron püspök kéz­rátétele és imája által felvételt nyerjen az áldozópapok sorába, és hazatérve, a temesvári egyházme­gyében folytassa lelkipásztori szolgálatát. A sors úgy hozta, hogy fél évszázaddal később közülük ketten ugyanabban a templomban ünnepeljék az aranymisét. E két lelki­pásztor msgr. Kóbor György ny. csáki plébános, Kräuter Sebestyén püspök általános helynöke és a csáki Caritas Szervezet igazgatója, valamint ft. Nákov Miklós ny. plé­bános, egykor a vingai közösség lel­kipásztora. A hálaadó szentmisét a csáki templomban az egyházme­gye számos plébániájáról valamint a határon túlról érkezett oltár­test­vérek népes csoportjának je­len­lé­tében ft. Kóbor György lel­ki­pász­tor mutatta be.
– Az Úr hídépítőnek hívott meg ötven esztendővel ezelőtt. Hidat építeni Isten és az emberek, vala­mint ember és ember között. A gyulafehérvári székesegyházban, a pap­szentelésen Dávid és Góliát példája jutott az eszembe, mert ilyen helyzetben voltunk mi is. Amikor Márton Áron püspök meg­kérdezte tőlünk, akarunk-e papként Isten és az Egyház szolgálatába állni és mi igennel válaszoltunk, Dávidokká váltunk egy istentagadó hatalommal szemben. Az eltelt ötven esztendő alatt azonban számtalanszor megtapasztaltuk, milyen nagy az Isten ereje bennünk – fogalmazott bevezetőjében az ünnepelt.
Ft. Kóbor György lelkipásztori tevékenységét méltatta szentbeszé­dében Msgr. Dirschl Johann álta­lános helynök, felsorolva azokat a létesítményeket, amelyek kül­föl­dön is ismertté tették a csáki Cari­tas Szervezetet. – Amikor az igazi papi hivatásról, az igazi papról be­szélünk, a felebaráti szeretetről be­szélünk. Ezt tükrözi a csáki Caritas Szervezet igazgatójaként Kóbor György által életre hívott idősek ott­hona, az árvaház, a szociális kan­tin, a különböző mezőgazdasági projektek, az évente szétosztott se­gélycsomagok, a kialakított munkahelyek – fogalmazott a vikárius, aki Gerő Sándor: Szenvedő feleba­rát­ján miért segített a Samari­tánus? című versének soraival zárta beszé­dét: „Istenem, adj nekem is / jó sze­met, szívet, kezet, lábat, / mert az élet jerikói útján / vérző testvéreim engem is várnak.” Msgr. Dirschl Johann általános helynök ugyan­akkor Excellenciás Roos Márton megyés püspök üdvözletét is tol­mácsolta, aki külföldi útja miatt nem tudott jelen lenni az ünnepen.
Ciobanu Gheorghe parlamenti képviselő ft. Kóbor Györgyhöz in­tézett köszöntőjében Ferenc pápa egyik homíliájából idézett: csak azokat az értékeket vihetjük ma­gunkkal, amelyeket a lelkünkben hal­mozunk fel és amelyeket má­sokkal megosztunk. – Kóbor atya pél­dakép a számomra, és boldog lennék, ha csupán töredékét tud­nám megvalósítani mindannak, amit ő tett – mondotta a képviselő.
Az aranymisés lelkipásztorokat üdvözölte Hans Rosenkranz, a St. Clemens Hospital ügyvezető igazgatója, aki, mint mondotta, huszonnégy esztendővel ezelőtt egy burgonyaszállítmány elraktározásakor a pincében találkozott először Kóbor György lelkipásztorral. – Az évforduló alkalmából a svájci, hollandiai és németországi támogatók nevében szeretnék még sok erőt és jó egészséget kívánni Albert Schweitzer szavaival: „Az egyetlen fontos dolog, amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretet-nyomok lesznek, amelyeket hátrahagyunk.” A két aranymisés lelkipásztor sze­retet-nyomai hivatásuk gyakorlásának éveiben és ma is végig követ­hetők.
A csáki önkormányzat nevében Petru Filip polgármester emlékplakettet nyújtott át ft. Kóbor György lelkipásztornak.
Végezetül msgr. Dirschl Johann általános helynök megáldotta azt az emléktáblát, amelyet az aranymise alkalmából ft. Kóbor György helyeztetett el a templom­hajó falára az alábbi felirattal: Urunk ajándéka ez a nap, adjunk hálát.
Az ünnepi szentmise zenei szol­gálatát Dumitresc Emil orgo­nista, karvezető és családja, va­lamint a Gerhardinum Katolikus Líceum énekkara végezte.
A liturgiát követően a plébánia udvarán az ünneplés oldott hangulatban folytatódott. A résztvevők, a csáki filiákból, valamint ft. Kóbor György egykori állomáshelyeiről, Aradról meg Keresztesről érkezett hívek személyesen is köszönthették tisztelt és szeretett lelkipásztorukat.
Az eltelt évek során ft. Kóbor György nevét, áldozatos mun­ká­já­ról szóló tudósításokat számos ha­zai és külföldi sajtókiadványban ez­rek olvashatták. Mi, szűkebb pát­riánk krónikásai pedig ezúttal hálás szívvel és büszkén mondhatjuk: Ő a miénk!
Sipos Enikő