Iliescu Júlia hetedik éve a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatóhelyettese. Marosvásárhelyen született, Csíkszeredában nevelkedett és érettségizett, majd Temesváron a Nyugati Tudományegyetem Közgazdasági tudományok karán szerzett diplomát.

– Miért Temesvárt választotta tanulmányai színhelyéül?
– Már ismertem a várost, rokonaim révén minden évben itt nyaraltam, majd a testvérem is itt lett egyetemista. Az egyetem után hazasiettem Csíkszeredába, tíz évet éltem ott, a szakmai pályámat közgazdászként kezdtem, később már csak délelőtt közgazdászkodtam, délután tanítottam a helyi technikumi iskolában. Majd olyan fordulatot vett az életem, hogy eldöntöttem, nekem az oktatás a hivatásom.

– Mi vonzotta erre a területre?
– Azt a bizonyos flow érzést kizárólag a katedrán éreztem. Gyerekkoromban sokat játszottam tanító nénist, dolgozatokat javítottam, a jegyeket bevezettem a naplóba, a székelyudvarhelyi tanítóképzőben szerettem volna továbbtanulni, de a szüleim nem engedték. A közgazdaság nagyon tetszett, ma is nagyon szeretem a szakmámat, de tanítani vonzóbb, mint papírokat rendezni.

– Mennyi ideje él Temesváron?
– 15 éve, az egyetemmel együtt húsz éve.

– Hogyan éli meg a szórványlétet, ami a tömbmagyarságból érkezett ember számára mindenképpen kihívás?
– A családi helyzetem hozta azt, hogy itt éljek, férjhez jöttem ide, közös döntésünk volt, mert úgy tűnt, talán itt könnyebb lesz nekem beilleszkednem, mint a férjemnek Csíkszeredában. Megtapasztaltam, hogy itt magyarnak lenni feladat. A Francesco Saverio Nitti Közgazdasági Főgimnáziumban tanítottam évekig, aztán felmerült a lehetőség, hogy a Bartókban folytassam a munkát. Az igazgatónő ismert, a TEMISZ-nél dolgoztunk együtt, tudta azt is, hogy Csíkszeredában már voltam aligazgató, így van némi tapasztalatom. Az akkor 8 éves fiam, is biztatott: Vállald el, ott magyarul érezheted majd magad.

– Tapasztalt valami különbséget a két iskola között?
– Ha párhuzamot vonnék a két líceum közgazdasági osztályai között, leginkább az alázatot emelném ki. Úgy érzem, a mi közösségünk képviselői, a gyerekek is elfoga- dóbbak az iskolai rendszer követelményei iránt is, meg úgy általában az élettel kap-csolatos elvárásaikban is.

– Bizonyos óraszámban tanít?
– 6 és 8 óra között van az aligazgatók kötelező óraszáma. A Temes megyei tanfelügyelőség a nyolc órát javasolja. Közgazdasági szaktantárgyakat tanítok a gazdasági szakosztályban. Ebben a tanévben könyvelést, könyvvitelt, számvitelt. Ez a tulajdonképpen kétnyelvűnek nevezhető oktatási forma, mert a szakszavakat a diákoknak meg kell tanulniuk magyarul is. De ez csak előnyükre válik, mert van, aki Magyarországon vagy esetleg a Sapientia magyar felsőoktatási intézményeiben tanul majd, ahol szintén két nyelven tanulják a szakkifejezéseket, sőt gyakran angolul is. Szerintem kell tudniuk magyarul is, mert ez hasznukra válik hiszen nem egy temesvári közgazdász magyarországi partnerekkel is dolgozik, tehát a magyar szaknyelvet is kell uralnia.

– Bár az aligazgatók nincsenek az érdeklődés középpontjában, egy igazgatóhelyettesnek pontosan körülhatárolt tevékenységi területe van.
– Az aligazgatás elsősorban szolgálat, úgy érzem. Úgy kell dolgoznom, hogy a közösség, a kollégák és a diákok tevékenységét és az igazgató munkáját egyaránt segítsem. Ha konkrét tevékenységi területről beszélünk, a bentlakásért felelek, az étkezdéért, a gyerekek utaztatásáért. Illetve volt egy négyéves világbanki projektünk, ami most már befejeződött. A Smart Labért vagyis az okoslaborért felelek most, ez a projekt másfél éves munkát jelentett. Most indult egy újabb, a szórványkollégiumokra épülő magyarországi pályázatunk.

– Mit kell tudnunk erről a projektről?
– Ez Lezsák Sándor nevéhez fűződik, a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, amelyet újabban Hungarikum kertnek neveznek, írt ki egy pályázatot a szórványkollégiumok számára Erdély-szerte, ezt terjesztik ki majd Kárpát-medencei szintre. Mi az első körben kiránduláson vettünk részt, ez az egyik alappillére a programnak. Ötvenen, elsősorban a bentlakó diákok és a diáktanács aktív tagjai vettek részt a tanulmányúton, Lakiteleken voltunk elszállásolva, Budapesten és Szarvason is jártunk, menet meglátogattuk a szegedi Művészeti Múzeumot is.
A projekt második pillére keretében egy teqball asztalt adományozott nekünk a Népfőiskola. A teqball az asztali tenisz és a labdarúgás elemeinek kombinálásával kialakított, hungarikummá nyilvánított sportág.
A gyerekek már megtanulták az alapszabályokat, és az a tervünk, hogy felkészüljünk a szórványkollégiumok bajnokságára, amelyre a következő tanévben kerülhet sor. A harmadik pillér a bentlakó diákok képzését érinti, minden olyan foglalkozást, amit nem fedez az állami költségvetés.
Mi olvasókört indítunk, heti egy alkalommal, hogy bátorítsuk a gyerekek olvasási kedvét, másodikként meg önismeret- és személyiségfejlesztő kört, amelyet szintén heti egy alkalommal pszichológus tartana.

– Mit kell tudnunk az okoslaborról?
– 2023-ban, amikor kiírták az okoslabor pályázatokat, akkor sokat gondolkoztunk, hogy lesz-e még egy szabad termünk erre, hiszen helyszűkében vagyunk egyre inkább. Végül a vezető tanács úgy döntött, hogy vágjunk bele. Ezért pályáztunk, és el is készült az okoslabor. A Smartlab pályázat összértéke 315 460 lej. A terem rendbetétele a mi feladatunk volt, a felszereléseket a projekt biztosította, hátra van még a tanárok képzése. Több szakaszban érkeztek a felszerelések: az audio- videóeszközök, robotok, minden, ami 3D, nyomtató vagy 3D felszerelés, VR szemüvegek, bútorzat.
24 diák használhatja az okoslabort, minden korosztály, az elemi osztályos tanulók is. A felszerelésekkel együtt érkeztek azok az oktatási anyagok, amelyek között van magyar nyelvű is, kémia, földrajz, de akár gazdasági szakórákon is használhatóak, történelem órán, például megnézhetünk egy csatát a VR (vagyis virtuális valóság) szemüvegekkel. Szerdán tartottunk egy “házi” képzést a saját rendszergazdánkkal Valkay Előddel, hogy mi birtokba vehessük a termet, mielőtt megnyílik a nagy képzés, amelynek keretében óvónőktől a középiskolai tanárokig mindenkit ki fogunk képezni a laboratórium használatára. A laborban iskolán kívüli tevékenység zajlik majd, szombatonként, havonta egyszer, a Coder Dojo egyfajta gyerekbarát programozás illetve robotika, a képzéseket volt diákjaink tartják, illetve a rendszergazda felel értük.

– Az igazgatóhelyettesi munkában mi az, ami elégedettséggel tölti el?
– Elégedettséget érzek, ha menetrend szerint működik az iskolabusz, és nincsenek sem többen, sem kevesebben rajta, ha jól működik a konyha, elégedettek a diákok a főztünkkel. Ha egy-egy projekt, amiért én feleltem, sikerrel zárul. És amikor tanítok, akkor nyilván az, hogy a diák elsajátítja azt, amit én át szerettem volna adni, így majd boldogul a szakmai életében, a maga választotta pályán.