Az RMDSZ választási eredményei és kormányzati szerepvállalása

A magunk mögött hagyott esztendőt az RMDSZ eredményesen zárta. A szeptember végi helyhatósági, valamint december eleji parlamenti választások nyomán a megszerzett kormánytagság birtokában elégülten tekinthet az új esztendő elé­be.(…) Az önkormányzati választások egészében véve a papírformát hozták, de a marosvásárhelyihez fogható, néhány kiemelkedő siker sem feled­tet­heti azt a térvesztést, mely egyes szórványosodó erdélyi megyékben, illetve megyeközpontokban végbement. (…)A főbb román pártokkal együtt az RMDSZ maga is eddigi története legsúlyosabb bi­zal­mi válságát szenvedi el (…) „Az erdélyi magya­rok már bizonyítottak, történelmi sikereket értek el” – hangzott a határ túloldaláról is –, ezzel szemben viszont a Szövetség az elégtelen eredmények miatt Brassó, Temes és Máramaros megyei elnökeit szükségesnek tartotta mihamarabb leváltani. Nem így Nagyváradon, illetve Bihar megyében, ahol az öntömjénező sikerpropaganda szintén nem hozta meg az elvárt eredményeket.(…). De Ko­lozsvár is gyengén teljesített. A siker- és egységpropaganda azonban töretlenül folytatódott. Ennek érvényesítésében oroszlánrészt vállalt a határon át­ívelő magyarországi média és politikum. (…) Azonban még az Erdélyi Magyar Szövetséggel kötött választási megállapodás sem akadályozhatta meg azt, hogy az RMDSZ-listákra leadott szavazatok száma a 2016-os, előző választásokhoz viszo­nyít­va drasztikus mértékben, 440 ezerről mintegy 340 ezerre ne zuhanjon. (…) Az előbbiek betető­zé­se­képpen az RMDSZ – mint a mérleg nyelve – az új román kormány megalakításához is nél­kü­löz­hetetlenné vált. A sors iróniájából azzal a Nem­zeti Liberális Párttal (PNL) lépett koalícióra, mely Klaus Iohannis államfő vezényszavára az utóbbi években állampolitikai rangra emelte a magyarellenességet. (…) Az RMDSZ „sikerének” felemás voltát híven szemlélteti az a körülmény, hogy az a Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-elnök, aki a nagyváradi polgármester-választáson csúfos vere­sé­get szenvedett, lemondás helyett utóbb listave­ze­tőként indulhatott a szenátusi választásokon, majd egy miniszteri bársonyszék tulajdonosaként nyerhette el méltó jutalmát bihari, váradi választási kudarcáért. (…) Önmagában véve az RMDSZ háromfordulós sikersorozata föltétlen elismerést érdemel, amelyhez csak gratulálni lehet. A hata­lomban mindenáron való részvétel RMDSZ-es po­litikai filozófiája azonban súlyos kétségeket vet fel annak ismeretében, hogy a Szövetség puszta kormányzati szerepvállalásával eleve hitelesíti/legiti­málja Florin Cȃțu kormányát, a Klaus Iohannis és Bogdan Rareș nevével fémjelzett magyarellenes politikai kurzust. Románia érdekében „túl kell lépni a múlt problémáin, és a jövőre kell koncentrálni” – Kelemen Hunor ekképpen indokolta az RMDSZ kormányba lépését. Ez azonban kimondatlanul is egyet jelent a román államelnök magyarellenes uszító propagandájának, valamint a provokáló célzatú román Trianon-törvénynek az elfogadásával. (…) A föltétlen megfelelési kény­szer még a választások előtt arra késztette Kelemen pártelnököt, hogy az Európai Néppárt kedvére a PNL-lel való szövetségkötés mellett kötelezze el magát. Manfred Weber európai parlamenti néppárti frakcióelnök ugyanakkor nem a néppárti román liberálisok otromba magyarellenességét tette kifogás tárgyává, hanem dicshimnuszt zengett arról, hogy Klaus Iohannis és Ludovic Orban miként „vezették vissza Romániát az európai útra” (sic!). Ugyan bizony hogyan képzeli el az RMDSZ, hogy kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésünket (MSPI) valaki is komolyan vegye az Európai Unióban, miközben a kormánybeli kétes előnyök kedvéért ő maga cinkosságot vállal a hungarofób ro­mán hatalommal?! (…) A föltétlen kormány­rész­vétel akarása a koalíciós partnerei iránt is szükség­telen megfelelési kényszerre hajlítja az RMDSZ-t. A „jó fiú” szindróma hatása alatt a neki kijáró kor­mánypozíciókat ugyan nem rest kikérni magának, a sajátlagosan magyar érdekek érvényesítése terén azonban messze nem használja ki a mérleg nyel­vé­nek kivételes szerepéből fakadó lehetőségeit. Kelemen Hunor inkább akar rangos román minisz­terelnök-helyettesi funkciójának maradéktalanul meg­felelni, mintsem hogy következetesen megkér­né a politikai árát az igencsak kockázatos magyar kormányrészvételnek. (…) Bizton megállapítható, hogy a sikereiben tetszelgő RMDSZ szinte feltar­tóz­tathatatlanul sodródik a posztnacionálkommunista román politika zavaros vizein. Híven tükrözi ezt a magyar szempontból igencsak semmitmondó kormányprogram, amely – mértékadó szakértői vélemények szerint – szinte semmi konkrétumot nem tartalmaz, indulásból elszalasztja az RMDSZ ked­vező alkupozíciójából fakadó lehetőségeket, és emiatt legfeljebb a többségi hatalommal szemben megalázkodó szervezetünk indokolatlan jóhisze­mű­sége dokumentumának tekinthető.Tetszetősen hangzó interpretáció szerint a kormányprogram csupán azt tartalmazza, amiben a koalíciós partnerek eleve egyetértenek. Ebből – példának okáért – nyilvánvalóan következik, hogy miközben az antiszemitizmussal szembeni harchoz hasonlóan a cigányellenességgel szemben is határozottan fel­ve­szik a küzdelmet, az állampolitikai szinten mű­ködő magyarellenességről viszont egyetlen sza­- vuk sincsen. A kormányalakítás nyújthatott volna kivételes alkalmat arra, hogy az RMDSZ megkö­vetelje Klaus Iohannis államelnök nyilvános bo­csá­natkérését tavaly áprilisi, magyarok ellen uszító nyilatkozatáért, továbbá Beke István és Szőcs Zoltán székely politikai foglyaink szabadon bocsá­tását, valamint a szégyenteljes román Trianon-törvény visszavonását. Ezen gesztusértékű román lépések mellett itt lett volna az alkalom a kisebbségi tulajdonok, az oktatási, a nyelvhasználati és közigazgatási viszonyok, valamint a szimbólum­hasz­nálat rendezését, továbbá az úzvölgyi katona­temető, a székelyföldi határviták és a maros­vá­sár- helyi orvosi egyetem helyzetének a megoldását kezdeményezni. Az erdélyi magyarság várhatóan legfeljebb egy átmeneti „tűzszünet” erejéig számít­hat az általánosan uralkodó magyarellenes politikai kurzus enyhülésére. Akárhogyan is lenne azonban, felsorolt jogos követeléseink mellett következetesen ki kell állanunk, emberi és kisebbségi kollektív jogaink, önkormányzati törekvéseink ügyében opportunista módon nem szabad megalkudnunk. Ennek teljesülésében kormánybeli részvétele fokozott mértékű felelősséget ró az RMDSZ-re.

Nagyvárad, 2021. január 25.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke