Fall Ilona színmű­vésznőt, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örö­kös tagját, még az internetes adat­bázisban is dalénekes­nő­ként jelölik. Pedig elsősorban prózai szí­­nész, maga is mindenekelőtt annak tart­ja magát. Énekesi tehetségére csak meg­lehetősen későn, a sepsiszentgyörgyi színházban derült fény, egy be­ug­rás alkalmával Dukász Anna, a le­gendás aradi származású szín­mű­vészrendezőnek köszönhetően. Fall Ilonát, a számtalan szerep emlékezetes ala­kító­ját sokan egyszerűen Babuciként, mint Te­mesvár magyar éne­kes csalogányát ün­nepelik. És nem is csak a hazai tájakon.

A gyermekkori becézgetést magával vitte egész életébe

Még javában dúlt a második világháború, amikor – ki tudja miért, a férfi szépségről elnevezett – marosvásárhelyi Apolló-palotában napvilágot látott a Fall házaspár, Fall Béla műbútoros és Fallné Buzan Ilona első gyermeke, a Mülbächer nagyszülők örökbefogadott lányuknak kényeztetett kis Babucija. A vér szerinti édesanyja után Ilonának keresztelt kislány aztán Babuci maradt felnőtt korában is, bárhova sodorta a sors, vitte magával a gyermekkori be­cézgetést, iskolába, Thália világába, itt­hon és szerte a nagyvilágba.

A kis Babuci édesanyjával és édesapjával

Amikor amerikai előadói turnémra érkezve, a Los Angeles-i repülőtéren a rám várakozó magyaroknak izgalmamban kerestem a szavakat a bemutatkozáshoz, egyszerre csak hallom: Ja,j Babuci, mi annyit tapsoltunk Magának… és ez így ment a floridai Miamitól Kanada fővárosáig Torontóig, és szerte Amerika és Európa városaiban.

Torontóban az a kellemes meglepetés ért, hogy viszontláthattam első szerepem partnerét, Szamosközi László színművészt, akivel Shakespeare: Ahogy tetszik darabjában Phoebet alakítottam.

Mellékesen: Fall Ilona

Babucinak a neve – mint mondja – mellékesen Fall Ilona. Felmenőit tekintve örökölhette volna a Hamburgból Marosvásárhelyen megtelepedett Mülbächer család, édesanyja örökbefogadóinak a nevét, édesanyjától pedig rászállhatott volna nemcsak annak Ilona keresztneve, hanem a Buzan családnév is. Egyébként Mülbächernét, Babuci jóságos mostoha nagyanyját kitagadta a marosvásárhelyi olajgyáros dúsgazdag Szántó család, amiért a rangon aluli Mülbächer Mártonhoz ment feleségül.

Fallné Buzan Ilona, dr. Fall Endre, Fall Margit és Fall Béla

A Mülbächer és a Buzan család Marosvásárhelyen szomszédok voltak, s mivel anyai nagyanyám édesanyám születésekor meghalt, a tehetős, de gyermektelen Mülbächer házaspár, Mülbächer Márton és Mülbächerné Szántó Róza a félárván maradt újszülöttet örökbefogadták. Így ők lettek az én kedves nagyszüleim. A Mülbächerék szülői szeretetében nevelkedett édesanyámat a Désről Marosvásárhelyre került neves értelmiségi családból származó Fall Béla, a későbbi édesapám vette feleségül. Fall nagyapám Désen volt tanító, akinek egyik fia az a dr. Fall Endre, aki a Temesvári Katolikus Líceum bentlakásának igazgatója és a kereskedelmi iskola tanára volt 1919-ig, később pedig Magyarországon a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója, töb­bek között könyvet írt az autonómiáról és részt vett Marosvásárhelyen a Bécsi döntés után Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély átvételénél. Édesapám szak­mát tanult, nagyvállalkozó, műbútor-asztalos volt, műhelyében készültek a szebbnél-szebb intarziás bútorok, többek között a vásárhelyi mezőgazdasági iskola teljes bútorzata.

Nem tudtam, hogy tudok énekelni

Édesapa szépen rajzolt és énekelt, fellépett koncerteken hivatásos művészekkel is. Érdekes, én soha nem énekeltem gyermekkoromban, csak hallgattam édes­apám gyönyörű hangját, miközben sak­kozott velem. Nagyanyám is szeretett mulatni, a New York-kávéházban asztala volt, előkelő társasággal jártak oda, édesapám barátai között volt többek között Becsei Antal festőművész, aki a vá­sárhelyi Minorita-templom oltárát fes­tette, s Isten szemét édesanyám szép nagy szeméről mintázta. Nagymama korábban is ismerte a jövendő vejét, hiszen édes­anyám és édesapám együtt jártak tánciskolába. Sajnos, édesapám a háború után 1946-ban, amikor én hatéves voltam, elment Magyarország­ra, úgy volt, hogy me­gyünk mi is utána, de Mülbächer nagyszüleimnek akkor még jól ment a pék­ségük, hiszen a kenyérre szükség volt. Nagyanyám és édesanyám helyesebbnek látták, ha a bizonytalan világ he­lyett, Csaba és Levente öcsé­-­im­mel együtt – mert akkor már hárman voltunk testvérek – otthon maradunk nagyanyánk oltalmazó szárnyai alatt, aki an­nak idején édesanyámat örökbe fogadta, most másfél éves öcsém nevelését vállalta. Édesapámmal később mindössze egyszer, 15 éves koromban találkoztam, egy futólagos hazalátogatása alkalmával. Én na­gyon szerettem őt és ő is engem, de soha nem firtattam tá­vo­zá­sának okát.

Kalapos elvtársnő?!

Édesanyám kiválóan tudott alkalmazkodni a változó világhoz, kezdve attól, hogy amikor mindenünket elvették, összetépte az összes vagyoni iratot. Az utolsó cselédnek is felmondott, aki viszont annyira hálás volt az addigi bánásmódért, hogy továbbra is nálunk lakott, és ugyanúgy segített édesanyámnak, mint azelőtt. Én hatévesen azzal vigasztaltam szomorkodó édesanyámat, hogy majd elmegyek virágot árulni, és a pénzt mind neki adom.

Édesanyámat az építkezési vállalatban alkalmazták, s mivel jól tudott az emberekkel kommunikálni, a kantin és a munkásszállás főnökévé nevezték ki. Később pedig a békási vízerőműnél szakszervezeti elnöknek is megválasztották. Egyetlen gond merült fel vele szemben, merthogy ehhez a tisztséghez kellett a párttagság, ám édesanya még akkor is kispolgári viseletnek tartott kalapot hordott. Márpedig így nem lehet a népi demokrácia élvonalát képező szervezet tag­ja. Ha csak ezen múlik, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson három gyermekének, ám legyen, ledobta a kala­pot, és kendőt kötött. Bár mint mondta, a kendővel úgy nézett ki, mint egy majom. Pragmatizmusa és munkabírása az örökbefogadó nevelőanyjától ragadt rá. Mülbächeréknál 14-en ültek asztalhoz, nagy­- anyám éjjel két órakor felkelt, hogy a mezei munkásoknak reggelit készítsenek, 12.00 órára pedig ebédet főztek számuk­ra, ő vezette a háztartást, irányította a pékséget, ahol 28 féle péksütemény ké­szült. Harciasságára jellemző az a tör­té­net, amikor a piaci kenyérstandjukat el­foglaló férfit egy szóváltás közben megpofozott. Per lett a dologból, s a tettlegességéért 100 korona büntetést róttak ki. Nagyanyám 200 koronát tett le az ítéletet kimondó bíró asztalára, majd odament az alpereshez, és lekent neki egy pofont mondván, hogy az a második 100 korona fejében volt. Idős korában, amikor egyedül maradt, maga sütötte ki a háziasszonyok otthonról megdagasztva hozott kenyerét. Szerencsére, korára való tekintettel, ezt az államosítás után is megengedték nagyanyámnak.

Kispolgári származás és gyanús politikai háttérRokonsága az “irredenta” tevé­keny­séget folytató nagybácsival (Dr. Fall Endre a trianoni békeszerződés után Temesvárról Magyarországra me­nekült és Herczeg Ferenc író és politikus mellett tevékenykedett, az 1927-ben megalakult Magyar Revíziós Liga ügyvezető elnöke lett. Herczeg Ferenc volt a Liga elnöke.) és a “ki­zsákmányoló” szülői-nagyszülői háttér nem kedvezett a népi demokrácia viszonyai között pályaválasztás előtt álló fiatal lány jövőjének.
A zárdás, az elemi, de még középiskolás koromban sem ért megkülönböz­tetés a származásom miatt. Jó tanulóként pionír, sőt még osztagvezető és később KISZ-tag is voltam. Szerettem szervezni, szívesen segítettem a gyengébb tanulóknak, nyolc óra helyett hétre mentem iskolába, hogy segítsek az osztálytársaimnak a házi feladat elkészítésében. Ezzel kivívtam a szeretetüket és tekintetélyüket irántam. Származásom miatt, majd csak a színművészeti főiskolai felvételinél ért hátrányos megkülönböztetés, pedig…

…amióta eszemet tudom,mindig színésznő akartam lenni

Középiskolai tanulmányaimat a mai Bolyaiban végeztem, akkor még Leány Líceumnak hívták. Ebben az időben történt, hogy elvettek két szobát a lakásunkból. Három színész lakott nálunk, köztük volt Andrássy Márton, aki később Kolozsvárra került. A nevelt fiáé volt Temesváron a Mária téri Sf. Maria nevet viselő, ma is működő gyógyszertár. A marosvásárhelyi Kultúrpalotát akkoriban alakították át színházzá is. Megbarátkozva a nálunk lakó színészekkel, én úgy jártam oda, mintha hazamennék, ez biztos meg­határozta a pályaválasztásomat, ám a felvételimnél már a származásom miatt csütörtököt mondtam. Végül a pedagógiai főiskola román-magyar szakán szereztem tanári oklevelet, ugyanabban az évben, mint az udvarlóm, Péterffy Lajos színművész a színművészeti főiskolán. Ekkor történt, hogy a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház színésznői állást hirdetett, gondoltam megpróbálom.

Így lettem színész tanári okle­véllel. Segédszínésznek vettek fel, de mind­járt főszerepeket kaptam Veress Dániel két da­rabjában is, voltam a Gábor Áronban a feleség, Jusztina, a Véres Farsangban Maria-Christieran. Rövid idő után a Brassói drámai Színházhoz kerültem, ott több évadot is töltöttem

Kiderült, hogy tudok énekelni

Brassóban Sică Alexandrescu mellett jól éreztem magam, és nagyon sokat tanultam tőle, ennek ellenére, amikor Dukász Anna lett a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója, elfogadtuk meghí­vását, mert bármennyire kellemes is volt a légkör Brassóban, a magyar színház mellett döntöttünk. A szilveszteri kabaréra készült a színház, Borbáth Ottília, a sepsiszentgyörgyi társulat színművésznője megbetegedett, be kellett ugranom helyette, hiába szabódtam, hogy én soha életemben nem énekeltem. Dukász Anna hajthatatlan volt, azt mondta, hogy „otthon a seprű mellett csak énekeltem”, és rám osztotta a Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című édesanyás slágerdalát. Ekkor derült ki, hogy tudok énekelni. Si­kerem volt. Ezután, ha két tányért összeütöttek, nekem énekelni kellett. Így kez­- dődött az én, úgymond énekes-színésznői karrierem, de énekesi sikereim ellenére én prózai színésznő maradtam, az igazi elégtétel Thália szekerén érkezett el hozzám. Az énekléshez egyre tudatosabban választottam a dalokat, nótákat, mindig olyat, amellyel hatni tudtam, legyen szó magyar nótáról vagy könnyűzenei számról. Azt vallottam és vallom, hogy a színész nem elégedhet meg a hanggal, amit Isten adott, hozzá kell tegyen egy kicsi szívet, valami pluszt a színművészi kelléktárból is.

Sinka Károly az „útszélről szedett össze”

Még egy ideig Brassóból stoppoltam Sepsiszentgyörgyre. Egyszer Sinka Károly – aki akkor már a Temesvári Magyar Színház igazgatója volt – vett fel a kocsijába. Így kerültem Temesvárra.

Azelőtt a Papucshős című darabbal turnézva jártunk már Temesváron, a Diákházban léptünk fel. Tetszett a város. Kétszobás tömbházlakást kaptunk, de furcsa volt, hogy mindenért fizetni kellett, olyasmiért is, amit otthon, barátokkal, ismerősökkel megoldottunk. Maros­vá­sár­hely akkori­ban még ked­ves kis magyar város­ka volt, meg is maradt szá­momra a világ közepének, pedig azóta több világrész városaiban meg­fordultam.

Temesvár

A Péterffy Lajossal a brassói színház egyik előadásán

A Péterffy színészházaspár, Péterffy Lajos és Fall Ilona több sepsiszentgyörgyi és brassói sikeres ala­kí­tást maga mögött tudva, a Béga-parti magyar társulat legsikeresebb időszakában érkezik Temesvárra. Olyan színész személyiségek közé kerültek, mint Sinka Károly, Fábián Ferenc, Szabó Lajos, Kakassy Ágnes, Vértes József, Bósy Anna, Rappert Károly és Rappert Magda, Jánó János, Czegő Teréz, Szabó Károly, Bányai Irén.

Az első szerepem a temesvári színháznál egy parasztlány volt a Lúdas Matyiban, amelynek nem is Temesváron, hanem Végváron volt a bemutatója.

Ez azért is emlékezetes, mert lekéstem a színházi buszt, és taxival mentem a társulat után. Arra is emlékszem, hogy 110 lejt, igen szép pénzt fizettem a sofőrnek. Azután Vértes Jocó szilveszteri műsort rendezett, mondtam, hogy én is fellépnék, mert hogy Szentgyörgyön már többször szerepeltem hasonló műfajban. Igen ám, de annak ellenére, hogy addigra már énekeltem a Metropollal is Temesváron, nem ismertek, vizsgáznom kellett a társulati tagok előtt, akik „átengedtek a vizsgán”: énekelhettem a kabaréban.

A színház a közönségért van

A Tündérlaki lányok Sárikája Vértes Józseffel

Az iglói diákok. Évike szerepében Nemes Péterrel

Mátray Lászlóval az 1987-es szilveszteri kabaréban

Ha nincs közönség, nem létezik színház, a közönség elvárását nem szabad figyelmen kívül hagyni. Amerikai előadói turnémon is megerősödtem ebben a hitemben. Ott a költőink közül leginkább Reményiket, Petőfit, Adyt kedvelik, de Kabós Éva verseivel is különleges sikerem volt. Kell az operett, a sláger, meg a nóta is. Én hiába mondom, hogy jobban szeretem a színházi prózai szerepeket, és volt is lehetőségem sok elégtételt szolgáló megannyi kiváló szerep alakítására, hiszen a már említetteken kívül, voltam Beatrix Jékely Zoltán Aranyszőrű bárány című darabjában, Gizi Gábor Andor Dollárpapa és Dolores Göncz Árpád Rácsok című darabjában, nagyobb népszerűséget mégis az általam nem annyira kedvelt éneklés hozott.

1989. december 22.:

Itt a Temesvári Rádió magyar nyelvű adása

Fall Ilona színművésznő szerénységére vall, hogy soha nem kért vagy követelt szerepet. Amit mégis – bevallása szerint – végtelenül sajnál, hogy nem játszhatta el a Lorenzaccióban az Anyát, erre nagyon készült, hiszen Frunză, a darab rendezője neki osztotta ki ezt a szerepet, ám amerikai útja miatt, az utolsó pillanatban le kellett mondja. Nagy elégtétele viszont színésznői pályafutása végén, hogy felléphetett a Kocsárdi Levente által rendezett Végjátékban. A népdalvetél­kedőkön a zsűrielnöki tisztséggel való megtisztelés, valamint a díjak sokasága – többek között Pro Cultura-, Kiváló­sági- és a legutóbbi Kiskereszt-díj – mellett nagy örömöt jelent számára, hogy a temesvári Csiky Gergely Állami Ma­gyar Színház örökös tagjai közé választották. És persze van még valami, amire szerintünk Fall Ilona színművésznő nagyon büszke lehet: 1989. december 22-én a forradalmi győzelem eufórikus légkörében Temesvár lakossága az ő hangját hallhatta elsőként a néhai Koczka György kollégánkkal közösen újraindított Temesvári Rádió magyar nyelvű adásában, amikor József Attila Thomas Mann üdvözlése című versével köszöntötte a hallgatókat. Kiváló választás volt, hiszen a vers szállóigévé lett sora: „az igazat mondd, ne csak a valódit” találóan illett a megtisztulás naiv hitében forrongó város lakóinak a hangulatához. Fall Ilona azóta, immár nyugdíjasként is, hű maradt a mikrofonhoz, ő szerkeszti a Temesvári Rádió magyar adásának va­sár­naponként sugárzott közkedvelt Kívánságműsorát.