A fegyveres összetűzések meggátolása és az európai emberek jóléte érdekében hozták létre az alapító atyák, nem egészen hét évtizeddel ezelőtt, a mai Európai Únió elődjét. A korszak politikusai jól számoltak, ugyanis a második világégéstől számítva – a békét pontosan hetvenhét évig sikerült Európában megőrizni. A nyugati társadalmakban pedig a jólét már-már az eget ostromolta. Sajnos ennek negatív hatásait – például: elöregedés, népességfogyás – a mai nemzedékek kénytelenek elszenvedni.
A kontines dél-keleti részében maradt a málenkíj robot, a sov-romok világa, az erőszakos kollektivizálás, a kitelepítések, a kényszerlakhelyek, a kisebbségi létet ellehetetlenítő nacionál-kommunista berendezkedés, a személyi kultusz őrültségei, a nincstelenség, kiszolgáltatottság keserítették meg az életet szinte fél évszázadig. Mire meg beköszönött volna, az európai mércével mért jólét a világ e táján is, sorozatos világválságok, világjárvány tette próbára Európa keleti részében az aránylag törékeny gazdaságokat és rombolta a lakosok életszínvonalát.
Az ukrán-orosz háború következtében meg, képletesen fogalmazva, most a sírgödör szélén egyensúlyoz Európa! Megdöbbentő és józan ésszel nehezen érthető az Európai Únió mai vezetőinek válságokat „kezelő” módszere: például a béke megőrzése érdekében nem a tűzszünet és a konfliktus tárgyalásos úton való megoldására törekszenek, hanem napról-napra több és mégtöbb anyagi forrás biztosításával tartják fenn a háborús konfliktust! A dolgok mai állása szerint belátható időn belül bekövetkezhet az, hogy uniós katonákat vezényelnek az ukrán frontra! Valószínüleg a francia elnök – aki hosszabb ideje előszeretettel hangoztatja a csapatok küldésének szükszégességét – eddigi életében nem érezte a puskapor szagát, és puskagolyó sem süvített el füle mellett, mert csak ez lehet a magyarázata annak, hogy katonai egységeket küldene mielőbb a frontra! Az elnök úr saját honfitársait vinné valamely ukrajnai vérfürdőbe! Nyilván lehet ezt magyarázni – meg is teszik bőségesen –, de megérteni nehéz miért kell, kinek használ mindez! Mindezek ellenére máris huszonnyolc hónapja folyamatos az öldöklés az ukrán-orosz fronton!
Immár évtizedes baja a mai Európai Úniónak az illegális bevándorlás. A világ számos részében sikerrel alkalmazott, a szürke állomány, értékteremtésre alkalmas szakemberek befogadására koncentráló, szabályozott körülmények közötti bevándorlás helyett a lehető legterméketlenebb módot választották Brüsszelben: mintha Európa szabad vadászterület lenne, bárki, bárhonnan ellenőrízhetetlenül bejöhet, akár be is rúghatja az ajtót, helyet foglalhat magának és nyújthatja a markát a szociális juttatásokért. Nem lehet tudni, mikor találják fel a spanyolviaszt Brüsszelben, de a hatékony módszerek alkalmazása helyett folynak a meddő viták, a kétkulacsos hozzáállás a helyzetet el nem fogadókkal szemben, meg a szégyentelen pénzbírságokkal való fenyegetés. Miközben emberek százai, ezrei vesztik életüket a tengeren, vagy válnak az embercsempészek kiszolgáltatott áldozataivá.
Közben az unió egyre lejjebb csúszik, szankciók sorozatával „zárták el” az energiahordozók orosz „csapját”. Csak látszatra, mert úttalan-utakon mégis érkezik – drágábban ugyan – orosz olaj és gáz Európába. Sőt az amerikai atomipar is Oroszországból szerzi be továbbra is a nyersanyagot!!! Európa egyre erősebben függ az amerikai / arcpirítóan drága/ energiahordozók-
tól, a zöld átállás csak részben eredményes, ömlik az ukrán gabona az európai piacokra ellehetetlenítve a helyi gabonatermesztőket, a kínai gazdaság folyamatos térhódítását védővámok bevezetésével gondolták megfékezni, holott ezzel az intézkedéssel éppenséggel több uniós ország termelőinek okoztak most még fel sem mérhető gondokat. Veszélybe került például a francia konyak, a spanyolországi sertéshús kínai forgalmazása! Arra rágondolni is hátborzongató, mi történne, ha Kínában valamilyen okból (mondjuk válasz intézkedésként az uniós vámokra) leállítanák a chipek gyártását, vagy nem kerülhetnének eme ma már nélkülözhetetlen elektronikai termékek az európai gyártókhoz?! Minimális matektudással is kiszámítható hány millió európai család megélhetése kerülne válságba. Ráadásul volt már erre példa a világjárvány idején, amikor ideiglenesen leálltak Kínában a csipgyártó üzemek, és Európában leállt a járművek, elektronikai cikkek gyártása!
A fentebb, röviden felvázolt körülmények között fogja július elsején átvenni Magyarország az Európai Unió Tanácsának elnökségét. Magyarország pontosan megfogalamzta a fél éves időszak fontos ügyeit, amelyekben előrehaladást kíván elérni. Többek között új európai versenyképességi megállapodás, az európai védelmi ipar megerősítése, a külső határok védelmének megerősítése, migráció kezelése, érdemalapú, objektív előírások szerinti és kiegyensúlyozott bővítéspolitika, stratégiai vita a kohéziós politika jövőjéről, gazdaközpontú agrárpolitika megvalósítása, a demográfiai kihívások kezelése áll a magyar soros elnökség tevékenységének középpontjában. Hogy mennyit sikerül a fenti célkitűzésekből megvalósítani, az fél év múlva értékelhető. De addig is borítékolható, hogy az európai béke és jólét érdekében munkálkodni szándékozó magyar soros elnökség meglehetősen nehéz hónapok elé néz.

Makkai Zoltán