CSOMÓTÜNDÉR – avagy az együttlépés leckéje

“Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető tündé­rek, satöbbi. De van egy tündérfajta, amiből csak egyet­len egy van. Ez pedig: a Csomótündér. … Fiatalurak és ifjú hölgyek cipőfűzőit gombolyítja, köti, csomózza össze, és nincs az az olló, az a kés, az a varázslat, ami a Cso­mótündér csomóit kibonthatná.”
Annak ellenére, hogy egy megszokott iskolai lecke jellemzőit teljességgel nélkülözi a Temesvári Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház legújabb, Bereczki Csilla budapesti rendező által, Miareczky Edit látványtervező díszletei között színrevitt és lapzárta után bemutatott előadás. A Csomótündér az élet egyik legkegyetlenebb leckéjét, az elhidegülés, az eltávolodás, a sorsok, életutak szétválásának majd a szálak újabogozásának folyamatát tárja a néző elé. Ha akarjuk, üzeneteket is kiolvashatunk a sorok, pontosabban a történetek mögött, de Bereczki Csillát idézve, az alkotói közösség bármiféle üzenet meg­­fogalmazását tekintette elsődleges célnak, hanem a válás és a válással járó lelki terhelés kibeszélése, kicsik és nagyok figyelmét ráirányítani arra, hogy mára a válás már nem kell tabutéma legyen, hiszen környezetünkben egyre gyakrabban előforduló jelenség.”Nagyon súlyos a válás kérdésköre, amint azt tudjuk, rengeteg gyermek nő fel csonka családban. Meglátásunk szerint ez egy olyan probléma, amelyről beszélni kell, és érdemes körüljárni.” És valójában a zenére, hangokra, bábszínészek és bábok moz­gásának harmonikus ötvözetére alapozódó előadás – mely bőven nyújt lehetőséget úgy az idén Temesvárra érkezett ifjú bábszínészek, Nagy Dóra, Szilasi Eszter Júlia, Lukács Szilárd számára, mint a már több előadásban szereplő Vass Richárdnak – rengeteg játákkal és humorral oldja a számtalan, mindannyiunk számára is­merős, apró dolgok miatt foszladozó kapcsolat feszültségét. Élethű helyzetek, frappáns párbeszédek között hang­zik el egy-egy súlyos megállapítás, a gyermek például az öntudatosodás pillanatában döbbenten teszi fel magának a kérdést, vajon „tévedésből került e világra?” De ez csak jelzés, Csomótündér játéka máris továbblendíti az egzisztenciális kérdésen, a néző pedig a romló kap­csolatban sémaszerű megnyilvánulások, emberi ha­tal­mi játszmák láttán drukkol, hátha mégsincs minden el­veszve, mégis lehetséges az összehangolódás, közös akarattal, apró kompromisszumokkal, együttlépéssel kijavítható a Csomótündér által tévesen összebogozott szál…
Valójában Csomótündér az együttlépésről szóló története gyermekszemmel láttatott, a gyermekek nyelvén szóló történet mindannyiunknak.
Makkai Zoltán