„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” 1 Péter 1:3-4

Szeretettel és Istenbe vetett reménységgel köszöntöm a Heti Új Szó minden kedves olvasóját. Kívánom, hogy a Krisztus feltámadásának diadalma töltse be mindannyiunk aggodalommal telt szívét.

Sokszor hallhattuk, hogy a Húsvét lényege nem az ünnepi szokásokban és hagyományokban rejlik, de talán egyikünk sem gondolta, hogy lesz egykor egy olyan ünnepünk, amikor ezek elmaradnak.

Nem a Krisztus feltámadása és a halál felett aratott győzelmének a vigasztaló öröme marad el, csak a külsőségek. Most látjuk igazán, hogy a Krisztus feltámadása nem a nyuszika, a piros tojás, a locsolkodás, a sonkaevés és bállak ünnepe. Mit ünnepelhetünk hát ezen az idei szokatlan ünnepen? Mire emlékezzünk? Gondoljunk az ünnep eredetére? Mi történt azon a napon, amely sorsfordító nappá lett az emberiség számára?  Valami olyan nagy horderejű esemény, amihez hasonló a világ teremtése óta nem történt: Isten feltámasztotta a halálból az Ő egyszülött Fiát.

Krisztus feltámadása óriási jelentőségű, aminek a hatását a mindenkori ember is érzi. Mitől olyan fontos esemény ez? Mert, aki hisz a feltámadott Krisztusban, annak minden körülmények közt lehet reménység a szívében. Még az ilyen ünneptelen napokban és élete nehéz harcai közepette is. Az aggodalmak, a csüggedések, a kétségbeesés, a gyász és félelmek között. A koronavírus emberírtó tombolása közepette is, amikor az egész emberiség ettől a világjáró és  halált osztó járványtól retteg.

Az évezredek során a  történetírás sok olyan győzelmes csatát jegyzett föl, amelyet jelentőségük miatt még évszázadokkal később is emlegetünk. Jézus Krisztus halál felett aratott győzelmének jelentőségével azonban a történelem összes győzelme együtt sem ér fel.  Az Ő győzelme olyan ellenség felett történt, amellyel szemben az ember csak félni tud, de győzni nem. A vírus is ezt a félelmet gerjeszti bennünk.

Krisztus győzelmének fénye még ezekben a napokban sem halványul el.

Mindig voltak és lesznek, akik kételkednek, keserű és félelmekkel teli életet élnek, de akik számára a Feltámadott valami teljesen szokatlant és újat  hozott. Valami véglegesen megváltozott! Érzed-e ezt a változást benned?

A neves svájci teológus, Oscar Culmann Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását a II. világháború kimenetelét eldöntő sztálingrádi csatához hasonlította. Igaz, hogy a sztálindgrádi csata nem vetett véget a további harcoknak, de a világháború kimenetelét mégis végérvényesen eldöntötte.

Ilyen értelemben beszélhetünk a Krisztus feltámadásáról és halál feletti győzelméről is. Ha hiszel benne, akkor a te harcod is eldőlt. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek harcaink, hiszen ez a mostani járványhelyzet is egy ilyen kemény harc, lelki és testi küzdelem. Lehet bennünk félelem, de Krisztus az Ő feltámadásával a halált  már legyőzte. Tudjuk, hogy a mi ellenségünk már legyőzetett és ártalmatlanná tett ellenség. Győztes vagy, mert Krisztusban megváltott emberként nem árthat neked, mert „a mi halálunk nem bűnünkért való megfizetés, hanem csak meghalás a bűnre nézve, és átalmenetel az örök életre” – tanítja a hitvallásunk is.

Ne félj tehát, hanem teljes szíveddel higgy és válaszd az életet. Ámen

Krisztusban győztes életet és áldott ünnepet kívánok!

Bódis Ferenc esperes