Donald Trump megnyerte az amerikai választásokat. Pedig a politikai ellenfél túlment minden határon Trump győzelme megakadályozása érdekében. Perek tucatját indították ellene, ilyen vádpontokkal: megtörte a polgárok demokráciába vetett hitét; a választás akadályozása; okirathamisítás; dokumentumok illetéktelen kezelése; nemi erőszak és szexuális zaklatás; hallgatási pénz pornószínésznőnek; választási csalásra való felbujtás. Csoda, hogy azért nem vádoltál meg, hogy túl gyorsan veszi a levegőt. Aztán rálőttek, miközben a hivatalos őrző-védő szolgálat bámészkodott a téren. Volt egy idejében megakadályozott merénylet-kísérlet is, ezt követően a támadásra készülőt szabadlábra helyezték. Jókora vagyon birtokosa, anyagilag is igyekeztek tönkre tenni. Szóval a demokrata párti politika mindent bevetett, hogy elrettentse a választót Donald Trumptól. Lefasisztázták, Hitlerhez hasonlították, autokratának nevezték.
Ilyen előzmények után győzött Trump. Minden vonalon: megszerezte a közvetlen választói szavazatok többségét, az elnökké választásokat eldöntő elektorok számát tekintve a megválasztáshoz szükséges 277 helyett 312 elektorral rendelkezik, a politikai rivális 226 elektorával szemben. Megnyerték a szenátusi választásokat, megnyerték a képviselőházi választásokat is. Trump győzelme elsöprő, mindent vitt. 2020-ban a szenátusban 1 szavazatos többséget szerzett Biden pártja. 2016-ban Hillary Clinton volt Trump politikai ellenfele, akkor Trump sok elektort szerzett, de az összes szavazatok terén Hillary nyert.
Tudjuk ugye, a választásokról szóló híradások és elemzések kivétel nélkül szoros, nagy küzdelmet jósoltak Kamala Harris és Donald Trump között. Íme amerikai sajtós jelzések: „Kamala Harris átvette a vezetést Donald Trumptól” CBS, 2024 augusztus. „Harris felülmúlta Trumpot a vitában” – CNN, 2024 szeptember (a baloldali-liberális hírcsatorna szerint a nézők 63%-a gondolta úgy, hogy Kamala Harris legyőzte Trumpot). A voksolás előtt, szoros versenyben, de Kamala Harris győzelmét jósolta a legtöbb közvélemény-kutatás. Az eredmény? Ismert. Harris az eredmények láttán elbújt – egy teljes nap azon gyötrődhetett, mit is mondjon Trumpnak, mert gratulálnia kellett.
Ki ez a hölgy? Jogász, korábban Kalifornia állam főügyésze, majd szenátor. Anyja Indiából jött orvosbiológus, apja jamaicai származású közgazdászprofesszor a Stanfordon. Ügyészként többször került nehéz helyzetbe, olykor korábbi nyilvános állítását felülbírálta, következetlen. Feljegyezték róla, főügyészként támogatta, hogy a transznemű személyek, beleértve a börtönnel büntetetteket is, nemi megerősítő műtétekben részesülhessenek. Irodája nem állt ki az azonos neműek házasságának tiltása mellett. Főügyészként San Franciscóban pride-felvonuláson vett részt. Nyakig lubickol(t) a baloldali-liberális ideológiában.
És Harris állandóan mosolyog. Jó arc, kellemes jelenség. Jól beszél, tud meggyőző lenni. Hölgy, üde jelenség az amerikai politikában. Kommunikációs szakemberei jól felépítették, annyira jól, hogy talán ő is elhitte, méltó ellenfele Trumpnak. Pedig alelnöki szereplését illetően pozitív fejlemény nem említhető. Ázsiai útja maga volt a bukás. Végig támogatta azt a Biden elnököt, akinek a vezetésével az USA gazdasági teljesítménye egyre romlott. Akinek politikai éleslátását jól mutatja, hogy Magyarországról azt állította: gengszterek hazája, akik a totalitarizmusért küzdenek. A leszerepelt Biden mögül kényszerből előléptetett elnökjelölt mitől lett/lehetett volna méltó politikai ellenfél? A kérdés többszörösen indokolt. Eredményei nincsenek, programja nincs. De készült róla egy csodás média-kép…
Harrist a ballib média, a CNN és társai emelték fel, s a „tudós” közvéleménykutatások úgymond hitelesítették. Mit is? A látszatot. Egy középszerű szereplőt felékesítettek mindenféle sallangokkal, de nincs tartalom. Ilyenkor jön a kérdés, a kedvező külszín mögött hogyan fedezhető fel a belbecs? A mostani amerikai választás azt mutatja: az embereket rózsás külszínnel nem lehet megvezetni. Ha az ország helyzete romlik, ha egyre rosszabbul élnek, ha Biden elnök talán a legnépszerűtlenebb az amerikai történelemben, akkor mitől volna jó választás a mosolygós, szépen szövegelő alelnöke? Ez a választás a média politikai beavatkozásának is a bukása. A sajtó maradjon pártatlan, különben nem média.
És az arcok. Tetszettek látni román vezető politikusokat, milyen szomorú, majdnem síró arccal gratuláltak Trumpnak? A bukaresti politikai színpadon jelentős a zavar. Mert aki követő üzemmódra áll be, mindig az éppen hatalmon lévőre figyel. Most fel kellett ébredni. És láss csodát: elhangzott a román médiában, Orbán Viktornak igaza van, hogy csak a saját, az országa érdekeire figyel. Apró jelzés, de jelzés…
A mostani eredmény a józan ész és a normalitás diadala a liberális agresszió és a woke-őrület felett.