A bukaresti évvégi politikai kavar(od)ásban sokan azt szerették volna, ha a decemberi autonómia törvénykezdeményezéssel valami hasonló történik, mint a Mátyás királyról és a takaros lányról szóló mesében. Vitt is ajándékot a lány a királynak meg nem is: galambot vitt szita alatt, s amikor levette a szitát, hogy megmutassa, mit vitt – az elrepült.
Szóval a bukaresti képviselőház két magyar tagja, Kulcsár-Terza József és Zakariás Zoltán december 20-án hármas autonómiastatútum-csomagot iktatott: a Székelyföld autonómiastatútumát, a magyar nemzeti közösség kulturális autonómiastatútuma és a romániai nemzeti közösségek kulturális autonómiáját szabályozó kerettörvény tervezetét. Zakariás Zoltán szerint azért, mert a jelenlegi parlament mandátuma 2024-ben lejár, és a kérdést a parlamentben is napirenden kell tartani. Az előterjesztők szerint, ahol kisebbségben vagy vegyes környezetben élnek a magyarok, ott kulturális autonómiára van szükség, a Székelyföldön, ahol tömbben él a magyarság, területi autonómiát szorgalmaznak, amelyhez adminisztratív jogkörök is járulnának, elsősorban az, hogy a magyar nyelv Székelyföldön egyenlő rangú legyen az állam hivatalos nyelvével.
Senkinek nem volt kétsége afelől, hogy az indítványokat leszavazza a parlament mindkét háza – ez meg is történt. Vita, szakmai párbeszéd nem volt. Zsigeri megnyilvánulás viszont igen. Aki a karácsonyi hangulatban odafigyelt a parlamenti történésekre, láthatta: magyarellenes hőbörgés volt szépen. A szélsőségesen nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvényhozói tőlük elvárható módon „Erdély ősi föld” feliratú molinókat felmutatva, „Székelyföld nem létezik” szlogeneket skandálva sorakoztak fel a padsoraikban. Számonkérték a miniszterelnöktől, aki a javaslatok sürgős parlamenti (le)szavazását kérte, hogy miért sürgősségi eljárásban tárgyalják az előterjesztéseket, másként alaposan ki lehetett volna vesézni. El lehet képzelni, milyen szépen emelkedett volna az AUR-os „hazavédők” szimpátia-indexe, ha az előterjesztések kapcsán három hónapon át gerjesztették volna a nacionalista indulatokat.
Alfred Simonis, a képviselőház ideiglenes elnöke nagyon okosat talált válaszolni az AUR felvetésére: „Mi vitázni való van ezekben a toxikus törvénytervezetekben? Nem képezheti vita tárgyát az ország területi integritása, épsége, sérthetetlensége! Ezt a témát egyszer s mindenkorra le kell zárni!” – jelentette ki Simonis a szónoki emelvényről. Megkérdezném tőle, milyen módon veszélyezteti az előterjesztett törvényjavaslatok bármelyike Románia területi épségét? A toxikus kifejezés a kormányfő kitalációja – ugye, olyan jól hangzik, ha egy törvény úgymond mérgező. Kár, hogy nem bontotta ki jobban, mire is gondol.
A szenátusban Diana Șoșoacă politikai bohóc egyenesen azt állította: a székelyek nem is magyarok, csupán elmagyarosították őket, és Magyarországra küldte mindazokat, akik nem érzik jól magukat Romániában. Na ugye, hülyeségben is lehet még újat mondani a Dâmbovița partján!
Alin Coleșa AUR-képviselő azt az alaposan megfontolt véleményt fogalmazta meg, hogy amit az autonómia kapcsán az RMDSZ elkövet, az egyszerűen politikai terrorizmus. A politikai terrorizmus a politikatudomány számára valóban izgalmas kérdés. Alex Schmidt és Albert Jongman Politikai terrorizmus című, nemrég (2023) magyarul is hozzáférhető könyvükben egész sor fogalom-meghatározást hasonlítottak össze, amelyhez olyan kifejezések kapcsolódnak, mint: erőszak, politikai célzat, káosz- és félelemkeltés, fenyegetés, fanatizmus, fundamentalizmus, illetve akciók esetén a tudatos célpontválasztás. A második világháború után átalakult a terrorizmus. A véletlenszerű célpontválasztással a terrorizmus egy új korszaka köszöntött be, amikor össztársadalmi fenyegetettségről van szó. Ma a nagyvilágban a terrorizmus egy minden eddiginél pusztítóbb formájának veszélye reális kihívást jelent, ugyanis a nukleáris, biológiai és vegyi terrorizmus szörnyűsége ott sejlik a láthatáron. Kérdem tisztelettel, mi fordulhatott meg Coleșa úr fejecskéjében, az itt idézett jelenségek közül melyiket vizionálta, és milyen logikával?
Még egyetlen adat arról, hogy a román honatyák és honanyák mennyire odafigyelnek arra, mit is beszélnek. Ciprian Ciubuc képviselő bejelentette, bűnügyi feljelentést tesz a három előterjesztő ellen. Akik a valóságban pontosan ketten voltak. Vajon mi lehet a vád? Hogy felébresztették az ülés alatti szendergéséből, és a kettőt háromnak látta? Vagy megijedt a parlamenti vita során, rátört a hidegrázás, leizzadt, vibrálni kezdett a szeme…
Szegény férfiú, csak valami baja ne legyen, az ilyen jó emberekre nagy szükség van ott Bukarestben…

Bodó Barna