Aki Jókait olvas, ismeri a nevet.

Aki erdélyi magyar közéletünk figyelője – Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor, ebből lett a Tusványosi Tábor – ismeri.
Aki helyneveink búvárlója – szintén ismeri. Erdélyi magyar helyneveknek – milyen csodás neveket találunk például Szilágyságban: Kárásztelek, Magyarkecel, Szilágyballa – 1920-at követően szükség volt a román változatára is, a román közigazgatás elindítása ezt megkövetelte. Nem lehetett egyszerű feladat, amennyiben Erdélyben voltak – még ma is vannak – olyan kisrégiók, ahol alig élnek románok, s a településnevek helyi román változata nem jött létre. Sok helyen léteztek a településneveknek román népi változatai. E neveket szerkesztette szótárrá a 20. század elején két román helységnévkutató: Moldovan Silvestru şi Togan Nicolae: Dicţionarul numirilor de localităţi cu poporaţiune din Ungaria. Sibiu, 1909.
1920-ban nekifeküdt egy jó román csapat, és kitalálta a hiányzó román névváltozatokat. Volt, amikor a román településnév „fejlődött” az idők során. Zsombolya 1924-ben területcserével került az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Király- ságtól Romániához. Első román neve a Jombolia volt, a szerb neve is erre rímel: Žombolj. Pár évnek kellett eltelnie, hogy a mai névváltozatot kezdjék használni.
Az erdélyi román helységnevek jelentős része magyar eredetű (volt), a magyar és román névváltozatok többé-kevésbé egyezést mutattak, a különbség a román hangrendszerhez való igazodásban volt érzékelhető, pl. Harasztos Hărastăş, Várfalva – Varfalău, Vajdaszeg – Vaidasig, Torockó – Trascău. A zárójeles volt szó azt jelenti, hogy sok település neve időközben megváltozott – hogy ma már ne utaljon a magyar eredetre. Így lett Hărastăş-ból Călăraşi, a Varfalău névből Moldoveneşti, Vaidasigból Gura Arieşului, az Erdély-szerte ismert Torockó mai román neve Trascău helyett Rimetea. Ide is tudunk temesközi példát idézni: Újszentes román neve az 1920-as években még Uisentes volt.
Kirívó eset az Udvarhelyhez közeli Bögöz neve, a román Mugeni minden bizonnyal a bőgés – mugire értelmezésre vezethető vissza. Pedig a magyar helynévnek semmi köze az állatok bőgéséhez. Kérdés továbbá, vajon mi köze lehet a Magyarkecel névnek a Meseșenii de Jos román változathoz… Azon is csodálkozik az öreg székely, Kézdiszentlélekből hogyan lett Sânzieni, amikor százvalahány éve Polyánnak (Poian) hívták Ami bizonyos: nagy gonddal gyomlálták ki a román településnevekből a magyar vagy székely előtagot. Murádin Jenő idevágó listája 81 tételt tartalmaz. Ennek az igyekezetnek az eredményeként lett Magyarigenből Ighiu, Magyarsolymosból Soimus, Magyarkapusból Căpusu Mare vagy Magyarzsákodból Jacodu. Bánságban kicsit más volt a helyzet, mert a településnévben a helyi közösség megkülönböztetésére szerepelt a magyar/az etnikumot jelölő előnév (Magyarszentmárton, Szerbszentmárton vagy Románszentmihály, Szerbszentmihály).
Volt eset, amikor a településnév fordításával nem bajlódott a valamikori hivatalos közeg, betűket cserélt ki, de a hangzás azonos: így lett Kárásztelek Carastelec és Ótelek Otelec.
A magyarok és németek közötti hivatalos román különbségtételt jól mutatja, hogy a Temesközben olyan egykori német helynevek hivatalosak ma, mint Lovrin, Gottlob, Liebling, Bethausen. Lenauheim külön említendő, hiszen az egykori Csatád mai német nevét a román világban kapta. Bethausenről azt érdemes megjegyezni, hogy Bethlenházaként kiegyezés utáni, Budapestről indított telepítés – a nevének német változata nem volt zavaró.
És most itt a hír: Bálványos(fürdő) nevét szeretné elrománosítani a törvény erejével Neagu Ionuț, az AUR Kovászna megyei szenátora. Azt szeretné elérni, hogy Bálványos a hivatalos iratokban ezentúl Bâlvăniș néven szerepeljen. Az előterjesztés indoklásában az olvasható: „elfogadhatatlan, hogy a különböző hivatalos jegyzékekben, programokban a Balvanyos szót használják”. Az előterjesztést nem tárgyalja a Szenátus – egyelőre.
Ha alkalom adódna, azt kérdezném Ionuț Neagutól: valóban zavarja a magyar név, avagy más célja (is) van. Például az, hogy olyan harcot hirdessen, amellyel a magyar politikai képviseletet lefoglalja, ne foglalkozzon mással, például az autonómiával.
Vegyük észre, a törvényhozásban egész sor olyan magyarokkal kapcsolatos előterjesztés, felvetés kerül napirendre, amelyek normális időben természetesek – ilyen szinten nem jelennek meg. Amelyekkel nem kellene foglalkozni.
Bukarestben kell.