Washingtontól Münchenig, Moszkvától Brüsszelig, Rijadtól Párizsig, Kijevtől Bukarestig szinte kizárólag a ki-tudja-milyen-oroszukrán béke van napirenden, önkéntelen a kérdés: mitől ez a nagy fenekedés? Térképeket mutogatnak, NATO-csapatokat tologatnak jobbra és balra, Jaltát meg Máltát emlegetik. Ha a média jelzéseit figyelem, az lehet az érzésem, közeledik a világvége. Na nem a világbéke, az kicsit odébb van – annyi a harcias hang meg üzenet.
Bukarestben egyet beszél a külügyminiszter, mást mond egy korábbi külügyér, aki most az ügyvivő államfő mellett lép fel meg le, annyi az okos kommentár, hogy már sok, arra kell gondolni, kis kajánsággal, vajon nem lehetne-e a bukaresti elemzőkből exportálni néhányat? Az „okosabb” feléről lemondhatnánk, azokról, akik mindig mindent pontosan tudnak… Tele vagyunk bizonytalanságokkal – ez biztos…
Mondják, hogy Romániát nagy veszély fenyegeti, a NATO elvonul, arrébb visz csapatokat, kivonultatja a deveselui katonai bázis nekünk nyugalmat biztosító amerikai fegyvereseinek nagy részét, és csak ezt várják a beözönlésre vágyó orosz keménylegények…
Hisztériát józan szóval leállítani nem lehet. Most főleg azok hisztiznek, akik elfeledték számonkérni korábban, hogy Románia miért képzelte azt, hogy NATO-tagként a NATO-csapatok védelmét élvezheti anélkül, hogy ezt költségvetésileg kiérdemelné. Évtizeden át szinte semmit nem költöttek az ország védelmére.
Tegnaphoz képest mi változott? Semmi. Illetve a világ (egyik) erős embere betartotta a szavát: felhívta a világ (másik) erős emberét, elbeszélgettek háborúról és békéről. Volt már erre példa, igaz, nem az utóbbi négy évben, mert ezidőben EU-s meg washingtoni vezérek nem beszélgettek, büntetni akartak. És az valahogyan nem sikerült. Illetve olyanképpen, ahogyan fociban a hátvéd öngólt rúg. Közben folyt a pénz az ukrán számlákra, a harctéri költségekre is jutott belőle, meg magánzsebekbe is, „cserébe” az adományok címzettje elárasztotta Európát és a világot olyan agrártermékekkel, hogy az EU-s normákat betartó román-magyar-bolgár földműves beledöglött, földjénfutóvá lett. Mindenki látta és tudhatta – de a nagypolitika hallgatott. Nem szólt oda, nem kérte ki, csak tolta a pénzt Kijev minden kurjantására.
A minapi telefonbeszélgetést követően többen, Romániában is sokan jajveszékelnek, hogy most mi lesz velünk, átszabják a világot, ránk telepednek az oroszok, itt az új világvége… Mások, miként Franciaország, ellenlépnek, ha a két erős ember külön tárgyal, a francia elnök is tárgyalást hív össze, sebtében kettőt is, mert és mert… Tárgyaltak – a két erős emberről. A párizsi tanácskozás(ok) célja, hogy „az európai vezetők megpróbáljanak egységesen fellépni az Ukrajnával kapcsolatos amerikai kezdeményezésekkel szemben.” Ők közölték ezt. Tetszik érteni: Kijevben minden rendben, az is, hogy vidáman szállít acélt az orosz föderációnak a háború idején – mert ő szegény Ukrajna! De kihagyni Európa (nyugati felének) vezetőit a béke előkészítéséből, az világrengető hiba. Bűn!
Gondoljunk bele: Washington Moszkvával tárgyal a potenciális orosz-ukrán békéről. Nincsenek ott az európai nagyok és nincs ott Kijev. Ismétlem: gondoljunk bele, ha ott volna az EU bármelyik vezetője, Párizs, Berlin képviselője, mit mondana, mit képviselne? Számíthatunk-e arra, hogy szépen beismerik, hiba volt tonnányi pénzt beleölni egy olyan háborúba, amelynek a végkifejletét – ki nem tudta? – az orosz fél taktikája dönti el. A nyugati pénzt felzabáló Kijev végső győzelmi esélyei nullák voltak mindvégig. S ha a kijevi politikai komédiás vagy megbízható képviselője meghívást kapott volna a békét előkészítő tárgyalásokra – ami, valljuk be, normális esetben elvárható lett volna –, akkor mire kellett volna számítani? A béke megtorpedózására. Zelenszkij nem akarhatja a békét, mert szinte mindent végzetesen elrontott. Egy dologhoz értett: a pénzek kunyerálásához. Ki nem látja, hogy az orosz-ukrán béke nemcsak a háború, hanem Zelenszkij szereplésének is a végét jelentené? A béke után, ha választásokra kerül sor Ukrajnában, az a mai elnök félreállítását és utóbb akár a bíróság elé állítását fogja jelenteni.
Ezért nem hívták meg Kijev képviselőjét.
Európát azért, mert eddig semmilyen jelét nem adta annak, hogy bár gondol a békére.
Sértett önérzetek és (jogos?) félelmek állnak a felkorbácsolt indulatok mögött – a békéhez nem indulatokra, hanem megfontoltságra, közös (európai) jövőnk meghatározó kérdéseinek a végig tárgyalására van szükség. Alaposan, a zavaró körülmények figyelembevételével. Egy ilyen tárgyalás során még azt is felvetheti valaki, hogy sokmilliárdos Covid-oltóanyag megrendelést nem mobiltelefonos üzenettel szoktak intézni – ön hogyan gondolja, Ursula asszony?
Igaz: von der Leyen asszony úgy viselkedik, mint akinek „nincs vaj a fején”. Pedig van.