Fura világban élünk. Ezt mutatja egy (elég friss: 2024-es) Ipsos világszintű felmérés, miszerint a közéleti bizalmi létra legalsó fokán találhatók a politikusok általában (15%), jóval lemaradva a vállalkozóktól (26%), bankároktól (27%), a papoktól (29%), igazságszolgáltatástól/bíráktól (38%), az élboly hármasától pedig különösen: orvosok (58%), tudósok (56%), tanárok (54%).
Kell-e ezt magyarázni? Aligha. Amikor a világ tele feszültséggel, háborúk dúlnak, bombáznak és harci drónoznak itt meg ott, akkor a polgár néz ki a fejéből, s kérdezi, bele a (vak)világba: ha az oroszok nem indítottak háborút, mi folyik a szomszédban több, mint három éve? Ki dönti el, meddig védekező egy állam hadi felkészülése, és mikor válik ez nemzetközi veszélyforrássá? A polgár nem akkor érzi magát biztonságban, ha katonákba botlik lépten-nyomon, hanem ha nincs szükség a „biztonság biztosítására”. Az erőfölény elrettenthet, de nem hoz könnyű álmot. Szóval: bajok vannak a politika háza táján – és nemcsak Romániában, ahol az utóbbi években a politikusok hibás döntések sorozatával rombolták az ország helyzetét és saját hitelüket.
Az említett Ipsos-felmérésre visszatérve érdekelne az országok szerinti lebontás, de nem találom. Előkerül egy 2022-es Ipsos-felmérés, miszerint a magyar kormányzatban a lakossági bizalom 17%-os, a románban ennél jobb, 24%-os. Nocsak. Ennyire jók voltak akkor még? Talán, hiszen ehhez közeli adatot hoz az INSCOP 2023-as felmérése: a román kormányban a polgárok 19,4%-a bízik meg, ezt csak a román parlament volt képes alulmúlni (17,4%).
Jó volna ismerni mai adatokat, ugyanis lassan egy éve választások lázában él Románia, s egy kérdésben biztosak lehetünk: a román (átlag)polgárnak annyira elege lett a vezető politikusokból, hogy szinte egy legionárius eszmékkel barátkozó államfőt ültetett az ország élére. A megismételt államfőválasztást követően, az utóbbi hetekben pedig kimondottan láthatta ugyanaz a román polgár, mekkora a pénzhiány, mekkora az ország frissen felhalmozott adóssága – nem kell szaktudás ahhoz, hogy világos legyen: pénzügyileg a tönk szélére vitte az országot a Ciolacu és társai politikai garnitúra.
Nem csoda, hogy a legfrissebb, június eleji INSCOP-felmérés szerint a politikusok bizalmi lajstromának az első helyein szociáldemokrata politikus nem található. Az első helyen – várható volt – Nicușor Dan államfő (47% „elég sok” és „nagyok sok” bizalommal), a másodikon Ilie Bolojan volt ügyvezető elnök (42%). A harmadik helyre George Simion került 34%-os értékkel. Ugye látjuk, hogy az utóbbi hetek nem kedveztek Simionnak! Az igazi meglepetés Kelemen Hunor negyedik helye, a polgárok 27%-a bízik meg egy magyar politikusban. A következő helyeken: Victor Ponta (20%), Dominic Fritz (16%) és csak őket követve jelenik meg az első szocdem politikus, Sorin Grindeanu (13%).
Nézzük meg pártbontásban az adatokat. Az egyes pártok szavazóinak bizalomrangsora azt mutatja, hogy George Simion pártja, az AUR-szavazók 83%-ának élvezi a bizalmát, miközben a PSD szavazóinak 12%-a, a PNL szavazóinak 6%-a, az USR szavazóinak alig 3%-a bízik meg benne. Az RMDSZ szavazói külön nem szerepelnek a felmérésben, de alighanem a 0 és 1% között lehet az index értéke.
A „legnépszerűbb” (legkevésbé népszerűtlen) szociáldemokrata politikus, Sorin Grindeanu számára mért értékek: PSD-szavazók 35%, PNL-szavazók 15%, USR-szavazók 12%, AURszavazók 6%. Gondoljuk el, milyen eredményeket érne el a párt, ha most tartanák a parlamenti választásokat?
Kelemen Hunor személyét illetően a PSD-szavazók bizalma 34%-os (szinte azonos a legkedveltebb PSD-politikuséval!), a PNL-szavazóké 61%-os, az USR-szavazóké 39%-os. El ne feledjük, egy magyar politikusról van szó egy olyan világban, amikor a közéleti retorika egyik meghatározó kérdése a nemzeti érzés, a szuverén nemzet gondolata. És a második választás második fordulójában mindvégig ott lógott a Simion-győzelem Damoklészkardja a fejünk fölött. Az utóbbi 35 évben soha ennyire közel nem kerültünk a fasizmus árnyához, mint most. Talán ezért kezdik felfedezni a magyarok üzenetét: győzzön a józan ész!
El ne kiabáljuk: ez a hír amolyan első fecske. Kellen(én)ek újabb jelei annak, hogy a román polgár túl tudja magát tenni a rosszul értelmezett mondáson: számukra a románok az elsők! Ez addig elfogadható, ha a romániai magyar nem sokadik. De nem is második. Mert minden polgár egyenlő. Egyenlőknek kell lennünk. A kisebbségellenesség ne lehessen soha politikai kártya.
Kérdem: ennek látjuk most az első jelét?