A történet egyszerű. Szeptember elején felavatták Nagyszeben Nagypiacán Samuel Brukenthal (1721–1803), Erdély egykori kormányzójának a szobrát, szü­letésének három évszázados évforduló­ján. A valamikori báró magángyűj­teménye alapozta meg a mai Brukenthal múzeum és könyvtár, a legjelesebb erdélyi szász tudományos műhely állományát, mely köz­gyűjteményként ma a román ál­lam tulajdona. A Brukenthal-intéz­mények mai vezetői kezdeményezték a szobor felállítását – az ünnepélyes aktuson részt vett és beszédet mondott Klaus Iohannis szebeni származású román államfő. Ez pedig kiverte a biztosítékot pár román, önmagát hazafiasnak minő­sítő civil szervezet vezetőjénél.
A Calea Neamului (Nemzet útja) és a magát „kulturális-hazafias” szerve­zet­nek tituláló Avram Iancu Egyesület tüntetést szervezett egy héttel a szobor fel­állítása után, követelvén: „Le a gyil­kos­sal!”, „Le a szoborral!” Azt harsogták, hogy Brukenthalnak nem lett volna sza­bad szobrot állítani, szerintük ugyanis a 18. századi kormányzónak szerepe volt a Horea, Cloşca és Crişan vezette erdélyi román parasztvezérek lázadásának 1784-es elfojtásában. Fogadjuk el: így volt.
Az 1784-es erdélyi román parasztfelkelés vagy Horea-lázadás vallási-etnikai színezetű parasztfelkelés volt az Erdélyi-középhegységben. A felkelést II. József 1784. január 31-i rendelete váltotta ki, melyben utasítást adott, hogy növeljék az erdélyi határőrök létszámát. A helyi közigazgatás vezetői, ahol csak tudták, hátráltatták ezt a folyamatot – ez felbőszítette a katonai pályára lépni aka­ró román parasztokat. A sorozásra összesereglett több tízezres tömeg fegyvert fogott, és a román ortodox egyház támogatása mellett, rátámadt a nemességre, meg a nem ortodox vallású magyar, szász és román lakosokra. 1784 őszén, telén 133, javarészt magyar település és 4000 ember esett áldozatul. Amikor jelentették neki a helyzetet, a császár uta­sította az erdélyi vezetőket, állítsák hely­re a rendet. Brukenthal, mint kormányzó, nem kezdeményezett, nem ő irányította a felkelés vezetői ellen irá­nyuló megtorlást – mert az volt.
És akkor egy párhuzam. Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével a románok 1849. január 8-án éjjel lerohanták Nagyenyedet. Meg­közelítőleg 1000 embert mészároltak le, és nem kímélték a középületeket, temp­lomokat sem. Épp úgy felégették az erdélyi református egyház püspöki levél­tárát, mint a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított református kollégium épületét annak híres könyvtárával együtt. A hasonló helyzetekben eladdig menedéket nyújtó temp­lom mit sem ért. Nemeș Ioan tribun lóháton tört be a templomba, kiüldözte onnan a védelmet keresőket, akiket odakint halomra öltek… A borzalmak 11-én estig tartottak, amikor végre megérkeztek Kolozs­várról és Tordáról a felmentő csapatok, melyek addig Kolozsvár védelmére hivatkozva, a sorozatos segélykérések ellenére, sorsára hagyták Nagyenyedet…
Axente Sever nem felfegyverzett tö­megre támadt rá, pribékjei békés védtelenek százainak életét oltották ki – úgymond forradalmi nekibuzdulásból. Őt ma forradalmárként becsüli a hivatalos román történelem, Nagyenyeden iskolát neveztek el róla, a ma a nevét viselő szülőfalujában szobor idézi emlékét…