Olvasom a hírt és kapkodom a fejem. A kolozsvári tudomány­egyetem magyar tagozata idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Ennek okán szólalt meg az egyetem rektora, Daniel David, aki tételesen ezt nyilatkozta: „Mi együtt vagyunk erősek… Ami volt, volt, a történelemért nem mi vagyunk a felelősek”. Ma­gyarként olvasom a szöveget – különben minden szöveget ma­gyarként olvasok, mindig keresem – és olykor meg is találom – az esetleges, nekünk küldött nyílt vagy bujtatott üzenetet.
Évszázados erdélyi magyar tapasztalat: a román fél ritkán vállal minket, a kétségek bennünk vannak, annyi a szomorú eset. Daniel David professzor azok közé tartozik, akik önmagukkal, saját népükkel szemben is kritikusak, a román nép pszichológiájáról írt könyve szókimondásával sok vitát váltott ki – tehát elfogultságot nem feltételezek nála. És most a kolozsvári tudományegyetem másfél évszázados ünnepsége kapcsán megszólalt ő, és megszólaltak a Babeș-Bolyai magyar vezetői is. Ugyanis emléktáblát is avattak azonos szöveggel Kolozsváron és Szegeden, ahova a román hatóságok által elűzött egyetem áttelepült és tovább működött, mindmáig. A kihelyezett új táblák szerint ma a BBTE és a Szegedi Egyetem is a valamikori Ferenc József Egyetem utódjának tekinti magát.
Ez szép és jó, miért ne örülnénk annak, hogy az 1872-es alapítású egyetem értékes hagyományait két tudományegyetem is vállalja és múltja részének tartja: örülünk, persze. Gondot számomra az jelent, hogy minek az évfordulóját ünnepli a kolozsvári egyetem? Azt mondja a rektori szöveg, hogy a magyar tagozatét. Ezzel gondom van, többszörösen is.
A magyar királyi tudományegyetemen nem tagozatok működtek, hanem karok, éspedig: Jog- és Államtudományi Kar, Orvostudományi Kar, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar és Matematikai és Természettudományi Kar. Kérdem: mit jelentsen, hogy a tagozat 150 éves? A felsorolt karok lennének ennyi évesek, ha a történelem bele nem rondít a helyzetbe. Csakhogy 1919-ben elűztek a magyar tanári kart, megszüntették a magyar egyetemet. Az akkori történések egyik főszereplője, Onisifor Ghibu 1939-ben megírta az egyetem elvételének a történetét, híressé vált mondatát ne feledjük: „Jogosan vették el az Egyetemet azoktól, akik egyszerűen bitorlással birtokolták.” Erre utalt volna David rektor, hogy ne foglalkozzunk vele, mert a múltért nem mi vagyunk a felelősek? A rektori mondat második részével teljesen egyetértek, de ez jelentse azt is, hogy feledjük el magát a jogsértést (az egyetem elrablását), felejtsük el Ghibu magyarellenes kijelentését, hogy a magyar állam által alapított egyetemet a magyar közösség bitorolta – ellopta volna valakitől, jogtalanul használta volna?!?
David rektor és társai ünnepelni szeretnének, a kolozsvári egyetemi történet fontos részét alkotó Ferenc József Egyetemet nem akarják kihagyni, sőt: része az ünnepi igyekezetnek. Köszönetet mondok ezért, mint a BBTE volt oktatója is.
Csakhogy a kolozsvári „állítólagos” magyar tagozat története több sebből vérzik. Az 1919-es elrablás volt az első. Kolozsvár vissza­csatolása után, 1940-ben a román egyetemet költöztették át Nagy­szebenbe és Temesvárra. 1945-ben a román állam magyar egyetemet is alapított Kolozsváron, szinte egy időben a románnal. Jó tudni: a világháborúk közötti kolozsvári román egyetem több tucat ingatlanban működött – ezek közül kettőt adtak át a később Bolyai nevét felvevő magyar egyetemnek, a többit a román (társ?)egyetem használta. És a nagy testvériség oda fajult, hogy 1959-ben magyar diákokat kény­szerítettek arra, hogy kérjék a két egyetem egyesítését. Ami a diktatúrában, 1989-re elvezetett odáig, hogy a teljes körű magyar nyelvű egyetemi oktatás kizárólag a magyar nyelv- és irodalom szakra zsu­gorodott. Innen indult el 1990 után az a multikulturálisnak nevezett folyamat, minek okán napjainkban a BBTE-n valóban beszélhetünk teljes értékű magyar tagozatról.
Kérdem, ismételten: mit ünnepel a kolozsvári (magyar) egyetemi világ? Ami bizonyos: nem egy tagozat 150 éves évfordulóját. Itt várhatjuk el a román kollégák elfogadó viselkedését, hiszen ők is ünnepelnek. És mit? Nyilván a mai közös egyetem 150 évére gondolnak. Ha együtt ünnepel ma Kolozsvárt a román, a magyar, a német tagozatok tanári kara és diáksága, akkor csak az 1872 óta folyamatosan működő kolozsvári egyetemet ünnepelhetik. Amelyet hatalomváltások alkalmával költöztettek ide meg oda.
Én a kolozsvári magyar tagozat másfél évszázados fennállását nem ünnepelem. A kolozsvári modern egyetem folyamatos létét igen, amely mikor magyar, mikor román nyelvű volt. Most ez is, az is – a mai román állami egyetemek közül ezt az egyetemet valóban a magunkénak érezhetjük.