Azt nyilatkozta a román kormányfő 2024 decemberében, hogy „Románia a jó együttélés és az identitáshoz való jog biztosításának modellje”. És a folytatás: szerinte „a rendszerváltás utáni bukaresti kormányoknak mindig is politikai prioritása volt a nemzeti kisebbségeket érintő törvények javítása és a kisebbségek aktív részvételének biztosítása az ország politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági életének összes területén.”
Hmmm… Játszom a gondolattal, vajon mi minden történhetne áldott országunkban, ha az ország vezető politikusai nem tekintenék prioritásnak a nemzeti kisebbségek elvárásainak maximális kielégítését?
Mert hát, és különben is. Írja a kolozsvári Szabadság c. lap, hogy mi történt a minap. Egy agyvérzésgyanús esethez kihívott kolozsvári mentőorvos azt követelte egy magyar család tagjaitól, hogy az ő jelenlétében románul beszéljenek egymással. A lap szerint az eset múlt vasárnap történt, amikor rosszullétre panaszkodó, idős emberhez hívott mentőt Kolozsváron egy magyar család női hozzátartozója. Elmondása szerint az orvos azt követelte tőle, hogy ne magyarul, hanem román nyelven folytassa le az ellátásra szoruló férfi megnyugtatását célzó magánbeszélgetést. A mentőszolgálat orvosa másodszor is ingerült hangon követelte a román nyelv használatát, amikor a hölgy a nagyothalló, 78 éves édesanyjának anyanyelvén számolt be a barátja állapotáról.
Ha drága politikusaink nem vigyáznának különleges figyelemmel ránk, akkor a leírt esetben mi történhetett volna? Igyekszem számba venni a lehetőségeket. Az orvos visszafordul az ajtóból és kijelenti, ő nem köteles olyan beteget ellátni, aki az ország nyelvét nem ismeri. De ha harciasabb ember lett volna az orvos, akkor előbb jól leteremti az idős férfit, meg a segédkező nőt, hogy állampolgári kötelességük megtanulni románul, és ezt elmulasztották, tehát ne számítsanak semmilyen segítségre. Ha pedig a doktor amolyan Călin Georgescu típusú, mindenkit kioktató és önmagát félistennek gondoló harcias pofa, akkor kijelenti, hogy fel is jelentheti a beteget, mivel nem beszélt hozzá szép román nyelven, ezzel megsértette őt és a román népet, és el kell járni ellene…
Ugye, a felsorolt esetekhez képest nincs is helyzet, hiszen semmi nem történt, csak a szinte béna (agyvérzésgyanús) embertől megtagadta a lehetőséget, hogy az állapotáról részletekbe menően be tudjon számolni, hogy orvosként megtehesse a szükséges óvintézkedéseket.
Tessék végiggondolni a helyzetet: az idős ember állapota olyan, hogy az érte aggódók mentőt hívnak. A mentő megérkezik, az aggódó emberekben remény nyiladozik. Mondanák azonnal a tüneteket, mert a bénulás-gyanús esetekben az időtényező meghatározó. És jön a csattanós pofon: a mentő orvosa nem a beteggel, hanem a kommunikáció nyelvével törődik, számára elsődleges az, hogy előtte „a számára idegesítő” (ha nem az volna, hallgatott volna) nyelven senki ne beszéljen. Mert ő igaz román, hazafi, meg minden. Beszéljen mindenki románul, csak románul, mindenképpen románul. Ha beledöglik is. Bár felpaprikázza a helyzet, az orvos visszafogja magát, nem beszél állampolgári kötelességről, arról sem, hogy „ezek a magyarok román kenyeret esznek”, ő csak világosan és határozottan közli: előbb beszéljen mindenki románul az ő jelenlétében, s utána lehet a betegséggel is foglalkozni.
Világos prioritás. Világos álláspont.
Kérdem magamtól, kitől kérdezhetném: Ciolacu kormányfőnek erről van véleménye? Ha azt nyilatkozza, amit – tudnia kell az ilyen esetekről. És ha ilyesmi megtörténik/ténhet, akkor kötelessége volna közbelépni. Például megkérdezni az országos mentőszolgálat vezetőjét, meddig fogja még a „nagy román” orvost megtűrni a mentőknél? Mit ír elő a belső szabályzat hasonló – mert nem ez az első – esetekre? Ha viszont nem érdekli, akkor milyen alapon nyilatkozza azt, amit. Akkor a tavaly decemberi kijelentése nem igaz, hazugság.
Még hogy együttélés? Milyen együttélés? Milyen modell? Csak nem negatív modellt gondolt Ciolacu bácsi, olyan mintát, amit sehol senki ne kövessen, el kell kerülni – mert olyan távol áll az emberi magatartástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Legyen világos, az orvossal bajom van, de még inkább a rendszerrel. Lehet, azt kívánta mondani drága kormányfőnk: mindent megtesznek, hogy hatalmon maradjanak. Még pukedliznek is a kisebbségek felé…