Választások éve az idei, annyiszor elmondták-leírták, hogy szinte belefáradtunk. Pedig itt van, s tetszik vagy nem, végig kell gondolni, mire számíthatunk. Ilyenkor a politikai élet vizei megmozdulnak, jelöltek bújnak elő ki tudja honnan… A 2019-es államfő-választáson hat jelölt ért el nulla százalék közeli eredményt, 5 jelölt volt, akikkel számolni lehetett, ennyien jutottak 5% fölé.
A „nullisták” esetében arra gondolhatunk, hogy a jelöltet indító párt kívánta ekként megmutatni magát. Kérdés, mit ért el vele? Ki hallott mondjuk az 5 éve jelöltet indított Alternativa pt. Demnitate Națională (Alternatíva a Nemzeti Méltóságért) nevű alakulatról, ma egy árva fészbukoldala van, pár szöveggel és kommenttel, semmi a pártról, programról, célokról, csak széteső mese – nincs a Wikipédián (ahova bárki és bármi felkerülhet), nincs honlapja. Alighanem a választási rendszer (egyik) hibája, hogy ilyen önjelölt szereplőket beenged a választási színpadra.
Azt is szinte elfeledtük, miként lett győztes Klaus Iohannis, hogy a szociáldemokraták legmélyebb repülését összehozó kormányfő, Viorica Dăncilă ellenében lett első a második fordulóban (66,09%), az első fordulós 37,8%-os eredményt követően. Nálunk, Temesben az első fordulót megnyerte, de nem érte el az 50%-ot.
Ma Romániában Iohannis ismertsége a legmagasabb a politikusok körében (a lakosság 99,2%-a ismeri 2023 novemberében), de ott van a „sarkában” Diana Șoșoacă politikai bohóc, amúgy pártjából kirúgott szenátor (93,5%), és ismertség dolgában igen jól áll az utóbbi volt pártfőnöke, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion civil bajkeverő és profi tiltakozó (80,7%). Az ismeretlenségből a politika színpadán szinte lehetetlen vezető szerephez jutni, illetve, ha az AUR-t vesszük, ahhoz a fasizmust felidéző nacionalista szövegekre van szükség akkor, amikor a lakosság jó része elégedetlen. És kérdem én, ma elégedettek lehetünk? Na, ugye…
Iohannis második mandátuma két részre bontható. Az első részben sikerrel szétverte az addig stabilnak ismert Nemzeti Liberális Pártot (PNL), pártvezéri és kormányfői szerephez juttatta azt a Florin Cîțu nevezetű politikai cserejátékost, akire csak a jó memóriával rendelkezők emlékeznek, és aki ellen most korrupciós vizsgálat indul a COVID-oltószerek beszerzése körüli hatalmas botrány miatt. Ismétlem, Cîțu-t Iohannis támogatta, s mivel alig 11 hónap elteltével akkorát bukott, mint még senki a demokrácia útján botorkáló Romániában, ez Iohannis számára is politikai pofon. Ezután Iohannis váltott – közben kiderült, hogy azok a híresztelések, miszerint bizonyos körökben esélyes az Európai Unió elnöki posztjára a politikai folklór körébe tartoznak –, s alighanem úgy döntött magában, hogy ami még fennmaradt az elnöki mandátumából, saját épülésére fordítja. Így lett belőle világjáró turista, aki az államkasszából származó jelentős összegeket felhasználva hallgatja Afrika közepén a tamtam dobokat és nézi a fekete lányok táncprodukcióit.
Iohannis így érte el azt, amit egyetlen elődje sem Románia elnökeként: a szimpátia-indexe 2023 decemberében 16,2%. Csak összehasonlításként: mandátuma végén Traian Băsescu hasonló indexe a szintén alacsony 22,1%, a Ion Iliescué pedig 41% volt. Szóval szász származású román elnökünk mandátuma végére megfogta az utolsó helyet ebben a virtuális versenyben. Erre szokás mondani: maga kereste magának.
Segítenek a fenti sorok a választásra való felkészülésben? Keveset, vagy alig. De azt ne feledjük, Iohannis a politikai félárnyékból, egy erdélyi város polgármestereként került a politikai forgószínpad közepére – ahonnan szépen kisodródott. Tehát kerüljük az ismeretlent…
Ismert személy kerestetik – ez ma szinte mindenik párt gondja és nyomora. Olyan személy, aki korábbi közéleti tevékenységével eléggé ismertté tette magát és aki részéről a Iohannis-féle menet közbeni váltás és tudatos tétlenség nem valószínűsíthető. Ebben a tragikomikus helyzetben jut eszembe a nemrég látott könyv reklámja, mely azt hirdeti: Ha a mennyben nincs bor…, rám ne számítsanak. Ha megint valamelyik politikai alakulat fészeréből húznak elő jelöltet, rám valóban ne számítsanak a voksolásnál.