Egy hatalmas, több kilós, díszkiadású könyvet forgatok. Ajándékba kapta egy temesvári magyar közszereplő, véletlenül került szóba – és elkértem. Kiderült, két, egyazon sorozatba tartozó kötetet kapott, én az egyiket kértem el, tanulmányozásra. A címe: 100 de ani de la Războiul de Reîntregire a României și Unirea Românilor. Magyarul: 100 év a Romániát Újraegyesítő Háborútól és a Románok Egyesülésétől. A cím egy befejezetlen mondat – szinte lehetetlen lefordítani. Nagyobb a gond az üzenettel: nem újraegyesítés, mivel korábban ilyen nem történt. És a románok egyesülése mellett még kb. 3 millió más nemzethez tartozó személyre is kiterjedt az új határ.
Bevallom, egy ilyen kötet kiadása remek ötlet. Lássuk, miként emlékezik – de kicsoda?
Keresem a kötetben a bevezetőt, hiszen egy 1000 oldalas munkát tudományos alapossággal kell előkészíteni. Nincs. Van egy előszónak nevezett 20 sor arról, hogy mi a kultúra, hogy Románia EU-tag, hogy az emlékezetpolitika mindenre kiterjed – és a végén pár kurta sorban: a nagy háború óta eltelt évszázad arra kötelez, „hogy felidézzük azokat, akik egy sokáig lehetetlennek tűnő álmot, a románok egyesítését megvalósítsa.” Aláírja Sorin Mierlea, az InfoCons, a Fogyasztóvédelem elnöke. Ez következik angolul, meg franciául, ugyanazon a kezdő oldalon. És ezután maga a bemutatás.
Kezdődik a bemutatás Botoșani megyével, majd sorra Brăila, Brassó, Maros, Szeben, Tulcea, Teleorman, Vaslui, Buzău, Argeș, Prahova, Naszód és Krassó megyék.
Megnézem még egyszer, nem hiszek a szememnek: Romá­niának 41 megyéje és ezek mellé sorolandó fővárosa van. Ebben a névsorban 12 megye szerepel. A sorrend nem (román) ábécé szerinti, ki tudja, ki találta ki ezt a „rendet”? De izgalmasabb kérdés Naszód és Krassó megyék esete. Naszód megye létezett a világháborúk között, 1923 után, előtte és ma Beszterce-Naszód megye volt a helyén. Az 1923-as közigazgatási térképen 71 me­gye szerepel – a moldáviai és a dél-dobrudzsai területeket is ide számítva. Románia mai területén akkor 58 megye létezett. Krassó megye is akkor létezett, Oravicabánya székhellyel. Megnézem az utóbbit, pontosabban azt, hogy ebből a megyéből milyen településekről közölnek emlékműképet. Olyat találok, hogy Ferdinand – Oțelu Roșu. A Vörösacél nevet a település 1948-ban, a II. világháború után kapta, mivel korábbi neve nem a román ki­rály­tól, hanem a (1807-ben létrejött) bánya első tulajdonosától, Ferdinand Hoffmantól származik – és ezt a kommunista vezetők nem díjazták. Nándorhegy, mert ez volt a magyar neve, soha nem tartozott Krassó megyéhez – a kurta életű Szörény megye tele­pülése volt.
Foglaljam össze: összedobált és nagyon hiányos tartalom. A történelmet nem tisztelő, megfelelő tudás nélkül szerepeltetett megyenevek és -határok, egyik megyéből a másikba „átköl­töz­tetett” települések. Alighanem azért nincs a kötetben semmilyen információ arról, hogy ki állította össze az anyagot – mert ezt senki nem vállalta. Összerakták, villával. Arról sincs semmi infó, hogy tudományos szempontból lektorálták-e? Nyilvánvalóan nem.
Felháborító, hogy egy ilyen fércmunkát, szellemi tákolmányt, ekkora kontárságot ki lehetett adni a hősi centenáriumi emlékezések jegyében – állami támogatással!! Ugyanis a kötetben nem tüntetik fel – pedig kötelező! – az anyagi támogatót, de sze­re­pel az utolsó oldalon a Kulturális Minisztérium évfordulós logója, rajta a 100 România és a Kulturális Minisztérium neve. A kiadás éve nem szerepel – visszakövetkeztetve: 2019.
Lapozzunk bele a kötetbe: elmosódott képek, emlékjelleírás sehol, a legfontosabb adatok mind hiányoznak: kik állították, melyik évben, ki volt az alkotó? Semmi, semmi, semmi… A pan­cser­ség netovábbja. Ha Bivalyröcsöge polgármesteri hivatala vetemedne hasonlóra, szétszedné a sajtó. Kerestem, sehol érté­kelő, bíráló recenzió, de azt látni a világhálón, hogy még ma is van kereslet a közben elfogyott kötet iránt.
Kérdéseim: ki adott erre a projektre támogatást? Ki ellen­őrizte az eredményt és ki számolta el a költségeket? Az 1025 oldalas, A4-es formátumú, krétázott papírra nyomott kötet kiadási költsége egetverő, százezer lejes nagyságrendű. Irodalmi munkák kiadására olykor 4-5 ezer lejt sem lehet összekaparni…
Ez nemcsak pocsékba ment, hanem kimondottan rosszat tesz, ellentétes a politikai szándékkal. Minden hatalom építi önmagát – a történelmi évfordulók felidézése, megünneplése fontos sze­repet tölt be. Azt mutatja meg, hogy a folyamatos politikai jelen milyen történelmi tartópillérekre épül. Az emlékidézés ezért meghatározó jelentőségű minden hatalom számára. Trianon 100. évfordulóját Románia nagyszabású program keretében kívánta megünnepelni. A Kulturális Minisztérium ACCES Centenar címszó alatt nagy jelentőségű kulturális programot indított. Innen támogatták a bemutatott kötetet.
Kár. Sőt: bűn, amit számon kellene kérni.