Megloptak. Ellopták világom egy jelentős részét. A jobbikat. A reményt biztosítót. Az örök vigaszt ígérőt. Ellopták jövőképem meghatározó elemét. Ellopták azt az Európa-eszmét, amelyben hittem. Hittem?! Hittünk mi, akiket Európa huzatosabb részébe vetett a sors. Ahol mindig kapaszkodtunk – de előttünk volt a példa. Hittük, hogy lehet igazi ember módjára is élni. Erre gondoltunk évtizedekkel ezelőtt, amikor a diktátor sötétségbe borított, éheztetett, bezárt fűtetlen lakásaink dermesztő világába. A hit tette átvészelhetővé az emberhez méltatlan éveket. A hit, hogy lehet, akkor is, ha a hatalom lehúzott minden redőnyt. A remény redőnyeit nem lehet kívülről lehúzni. A remény bennünk van. A hitünkből fakad. A hit pedig neveltetésünk lényege, hogy nem adhatjuk fel.
Ez a hit volt az Európa-eszme. Igen, volt idő, amikor az Európa-eszmét a társadalmi felsőbbrendűséggel társították, de a lényeget máshol kell keresni. Igaza van a napjainkban alig ismert François Guizotnak, aki igazi apologétaként már 1828-ban Európa lényegét abban látta, hogy az „európai civilizáció az örök igazságba, a Gondviselés tervébe lépett, és az Isten jelölte útban haladt”. A civilizációt hirdető gondolkodók gyakorta hivatkoztak a kereszténységre, mint eszmei alapra, igaz, időközben a hangsúlyok a korábbi értelmezéshez képest megfordultak: egyre kevésbé a vallási mag, az isteni felhatalmazás vagy eredet legitimálta a társadalmi berendezkedést, hanem fordítva: a társadalom vívmányai, maga a civilizáció emelte ki a vallások közül a kereszténységet. Figyeljünk oda Carl Schmitt konzervatív filozófusra, aki szerint az ezredvég civilizatorikus világszemlélete azon idők utolsó reliktuma volt, mikor még Európára lakói a világ – szakrális – középpontjaként tekintettek.
Világolt, olykor csak pislákolt bennünk a láng, hogy amennyiben az a durva világ, ahol élnünk adatik, kivet minket önmagából, megfutamít, vállalva mindenféle kockázatot, nekirontunk a vasfüggönynek, mert van egy világ, ahol emberként lehet élni. Tudtuk, hogy önmagunknak nem kell hátat fordítanunk, amikor halált megvető vállalkozásunkkal elindulunk egy jobb világba. Anyanyelvünk mellé legdrágább poggyászként Európa-értelmezésünk került.
Ide kapcsolódó történet az európai integráció. Kapcsolódik, de… Az európai összefogás első kísérlete Coudenhove-Kalergi Richárd gróf (1894-1972) Páneurópa-elgondolása, egyfajta összefogás az államok között, amely nemzetek feletti struktúrába vezet(ne). Európa jövőjéért aggódott, de a nemzeti közösségekre épülő államok helyébe egy közös struktúrát vizionált.
Az Európai Unió jól indult. Egyetlen idézetet ide vágóan, a tagországok Koppenhágában nyilatkozták 1973-ban: „…kilenc európai állam, melyet múltja éppúgy, mint a rosszul értelmezett érdekek egoista védelme széttagoltságba taszított volna, ellentétein túllépve és felismerve az alapvető európai szükségszerűségeket elhatározta, hogy egyesül közös civilizációja túlélésének biztosítása érdekében.” Itt az Európa-gondolat mást hangsúlyt kap, ezek a gazdasági integráció és a politikai együttműködés, továbbá megjelenik egy közös európai identitás kialakításának a szándéka is.
Európai identitás… Félő, hogy a nagy közösben elvész, ami számunkra fontos volt: az anyanyelvünk és az Európa-eszme. Olvasom egy ismert német rendező interjúját (a nevét elhallgatom): „az Európához tartozás gondolatát vonzónak találtam, mert megszabadított attól a tehertől, amelyet a nemzethez tartozás jelentett számomra. Utóbbira ugyanis soha nem vágytam.” Kérdem mély fájdalommal: ki vagyok, ki lehetek, ha nincs anyanyelvem, ha nem kötődöm egy kultúrához, ha nem vagyok otthon egy (nemzeti) közösségben?
Vegyük észre, mi minden történik ma EU-s háttérrel vagy közvetlen irányítással! Megtámadják a család intézményét. Ránk hozzák a migrációt. A félszázmillió nemzeti kisebbségi helyett a gender-őrületet támogatják. Sutba vágják a demokrácia alapértékeit, a szólásszabadságot – betiltanak egy tudományos konferenciát, mert eszmeileg nem tetsző: konzervatív.
Vegyük észre: nem keresztények, hanem civilizáltak és barbárok uralják a közéletet Nyugaton, az új Európában. Az Európai Uniós politika és egyes nyugati országok politikai döntései alapvető értékeinket tagadják: család, hit, demokrácia. Döntéseik folyamatosan és ijesztő módon tagadják a világunkat létrehozó Európa-eszmét. Tolnak a senkiföldjére. Látjuk és érezzük, Európa, az éltető Európa-eszme távolodóban. Tragikus és ijesztő, hogy azok nem akarják ezt felismerni, akikre évszázadokig messiásként tekintettünk.
Közös Európa – de milyen? Ismétlem: megloptak…
Lesz-e még igazi Európa? A dilemma egyre inkább Európának ezen a felén merül fel. Mert mi (még?) nem mondtunk le „nagyapáink Európájáról”.
-
Recent Posts
- HIRDESSEN ITT!
Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.
További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk. Archives
- February 2025
- January 2025
- December 2024
- November 2024
- October 2024
- September 2024
- August 2024
- July 2024
- June 2024
- May 2024
- April 2024
- March 2024
- February 2024
- January 2024
- November 2023
- October 2023
- September 2023
- August 2023
- July 2023
- June 2023
- May 2023
- April 2023
- March 2023
- February 2023
- January 2023
- December 2022
- November 2022
- October 2022
- September 2022
- August 2022
- July 2022
- June 2022
- May 2022
- April 2022
- March 2022
- February 2022
- January 2022
- December 2021
- November 2021
- October 2021
- September 2021
- August 2021
- July 2021
- June 2021
- May 2021
- April 2021
- March 2021
- February 2021
- January 2021
- December 2020
- November 2020
- October 2020
- September 2020
- August 2020
- July 2020
- June 2020
- May 2020
- April 2020
- March 2020
- February 2020
- January 2020
- December 2019
- November 2019
- October 2019
- September 2019
- August 2019
- July 2019
- June 2019
- May 2019
- April 2019
- March 2019
- February 2019
- January 2019
- December 2018
- November 2018
- October 2018
- September 2018
- August 2018
- July 2018
- June 2018
- May 2018
- April 2018
- March 2018
- February 2018
- January 2018
- December 2017
- November 2017
- October 2017
- September 2017
- August 2017
- July 2017
- June 2017
- May 2017
- April 2017
- March 2017
- February 2017
- January 2017
- December 2016
- November 2016
- October 2016
- September 2016
- August 2016
- July 2016
- June 2016
- May 2016
- April 2016
- March 2016
- February 2016
- January 2016
- December 2015
- November 2015
- October 2015
- September 2015
- August 2015
- July 2015
- June 2015
- May 2015
- April 2015
- March 2015
- February 2015
- January 2015
- December 2014
- November 2014
- October 2014
- September 2014
- August 2014
- July 2014
- June 2014
- May 2014
- April 2014
- March 2014
- February 2014
- January 2014
- December 2013
- November 2013
- October 2013
- September 2013
- August 2013
Recent Comments
Find us on Facebook
Curs Valutar
13 February 2025EUR4.9773 RONHUF1.2385 RONUSD4.7785 RONXAU448.3005 RONIdőjárás