Mi folyik ma körülöttünk? Mindenki ideges. Csaknem mindenki fél. Nagyon sokan mérgesek. Egyesek igazságért sóhajtanak. Kérdem, van-e félnivalója ma a(z átlag) polgárnak? Fenyegeti-e valaki/valami életének kialakult rendjét?
Bolojan nevét visszhangozza minden. A kormányfő nevétől zeng a média, zúg az utca, fenekednek ezek meg azok. És többnyire számonkérően, elítélőleg. Hogy fogyókúrára fogja az országot, kiéhezteti a közigazgatást, elveszi a polgárok pénzét.
Így szokott ez lenni: aki rendcsinálásra vállalkozik, az elvesz. A napnál világosabb volt minden felelős ember számára: a román állam költségvetés dolgában a tönk legszélére jutott. A költségvetési hiány – vagyis a felvett kölcsönök – történelmi legmagasabb szinten. Az állami tartalékalap kiürítve. Tudják, az az alap, amelyet vészhelyzetek esetére képeznek az államok, ahonnan a Parajd típusú előre nem látott katasztrófák esetén lehet intézkedni. Ebből az alapból a levitézlett Ciolacu kormányfő osztogatott jobbra meg balra: kurrens kiadásokra, személyi költségekre, még sportklub is kapott innen vastagon. S az osztogató figura még dicsekedett is: ő nem cselekedett törvénytelenül, mint mások, elődei, ő törvényt módosított. Sürgősségi kormányrendelettel (!!) feloldották a tiltást, hogy szabad prédaként kezelhessék a tartalékalapot. Tessék utánanézni: az állami tartalékalapból Ciolacu „mester” egyetlen év alatt, 2024ben 65 milliárdot költött el/vett el, kétszer annyit, mint az előtte fungáló kormányok együtt 15 év alatt.
Érdekes, a mindenféle tévéadók vitaműsoraikban, ahol estéről estére szétmarcangolják a Bolojan-csapat terveit, azzal elfelednek foglalkozni, hogy mekkora hibát kell kijavítani és ennek ki az okozója.
Bolojan elvesz. Bolojan adót növel. Bolojan így, Bolojan úgy.
Arról egy szót sem hallani, lehetne-e másként.
Arra utalás sincs, mi történik, ha nem sikerül megállítani a szakadékba rohanást.
Természetesen fájó, ha nyugdíjasoknak plusz adót kell fizetni egészségügyi hozzájárulásként. Senki nem örül a bejelentett fizetés-stopnak. Lehet, sok munkatárstól meg kell válni a felhizlalt állami közigazgatási szerveknél.
Érdekes, nem hallani arról, hogy azért tüntetne Románia népe, hogy a Salrom, az országos Sóügynökség („sóhivatal?”) teljes vezérkara mondjon le, ahol (vezér)igazgatóból 18 van, nem akármilyen pénzekért. És ezeket Parajd után nem zavarták el a cégtől! A gazdasági miniszter akkor kezdeményezte felmentésüket, amikor 12,500 eurós közös bulit szerveztek maguknak, miközben a Korond patakának ügye áll, piszmognak vele.
Tiltakozik Bolojan tervezett intézkedései ellen a legfelsőbb igazságszolgáltatási szerv, a Legfelsőbb Semmitőszék vezetősége. Tessék végiggondolni: az intézmény munkatársai 48 éves korban mehetnek nyugdíjba, kb. 5000 eurós juttatásért.
A hivatali világ magas szféráiban – lásd: Romsilva – mindenféle címen hatalmas pénzeket szivattyúznak ki a költségvetésből. Kiderült például, hogy a nyugdíjba vonuló alkotmánybírák volt fizetésüket még hat hónapon át megkapják, ajándékként. Ez 45 ezer euró körüli összeg. Mit lehet erre mondani? Lehet ez törvényes, miként Ciolacu tette az országos tartalékalappal, de nem minden erkölcsös, ami törvényes.
Igen, tessék forrongani, tessék számonkérni! Miért ne lehetne a felelőtlenül költekező, az ország jövőjét veszélyeztető politikust számonkérni? Miért ne lehetne az igazságszolgáltatás erkölcsösségét számonkérni?!
Nem a tiltakozás, a forrongás lep meg – hanem az egész iránya. Az utcára vonuló szakszervezetisek nem a kiutat keresik a bajból, hanem mélyen igazságtalannak mondják, hogy a helyzet rendbe tételének költségeiből a maga részét mindenkinek vállalnia kell. Akkor is, ha nem hibás. Akkor is, ha nem kapott semmilyen speciális jogcímen külön juttatást.
Menjünk ki az utcára, és kérjük mindazok felelősségre vonását, akik a még ma is dívó előnyöket biztosító rendszerek kiépítésében aktívan részt vettek. Úgy alakították ki a luxusnyugdíjak rendszerét, hogy ma a változtatási kísérletek sorra alkotmányos korlátba ütköznek. Ügyes. Érdekes, amikor megalkották ezeket a jogszabályokat, senkinek nem jutott eszébe az igazságosság, a méltányosság, a közerkölcs?
Most van valaki, aki bevállalta: visszaállítja Romániát a normális költségvetés útjára. Eddig terveket láttunk – és forrong az utca népe. Miért nem értjük meg: amit tesz, abból neki személyesen csak baja származik. Értünk húzza az igát.