Lassan lecsillapodnak az EP-választás első eredményei által kiváltott politikai viharok, a franciák és a belgák is keresik az új helyzet kezelésének módját. Telnek a hetek, és kezdjük látni, amit sejthettünk: a hangoztatott jobbrafordulás bekövetkezett, az elsöprő jobboldali győzelem elmaradt. De itt vannak/maradtak a kérdőjelek.
Baloldali, de mondhatnánk az EP-fősodorhoz tartozó pártokat is, figyelmeztetése: jönnek a szélsőséges erők! Hogy kik a szélsőségesek – egyszerű: akik a középtől jobbra helyezkednek el, és nem értenek egyet a fősodor állásfoglalásaival. Világos, ugye? De figyelhetünk a másik hangra, amely a progresszív-globalista erők meggyengülésére figyelmeztet.
Mi is történt/történik?
Először is itt van a fogalomzavar. Ha azt mondom progresszív, akkor hagyományosan a fejlődést támogató nyitottságra, a fokról-fokra haladásra, az előrelépés igenlésére gondolunk. Csakhogy ez a fogalom már nem a régi, a mai progresszívek a változást nem támogatják, hanem ki akarják kényszeríteni, a társadalmi reform első eszköze a törvény ereje. Megjelenik a kényszerítés eleme, amikor a szembenállót lecsapják: nem kell neked a jobb jövő?! Akkor mi kell?! A globalizmus nem azonos a globalizációval, értelme a világuralomra törekvés, a nemzeti érdekek felülírása egy magasabb eszme/ideológia jegyében. A globalizáció a világszintű egységesedési törekvés és folyamat politikai, gazdasági és kulturális téren. Ez zajlik, lásd az angol felsőbbrendűségét egyre több területen. Tehát innen az igény: szuverén nemzeteket!
A fenti példák jelzések: Umberto Ecora való utalással, nem minden rózsa, amit ezzel a névvel jelölünk.
Tehát jobbratolódás az EP-ben: bekövetkezett, de nem akkora, hogy strukturális változásokat is hozna az EU-s intézmények világában. Aki arra számított, holnaptól jobb lesz az EU, odafigyelőbb, emberbarátibb, felelősebb – az akár csalódott is lehet. Az elemzők arra figyelmeztetnek: a jobbratolódás nem jelent jobboldali győzelmet. Sőt: azt sem tudjuk, vannak-e igazi győztesek. Vesztesek vannak. A francia Macron, a belga Alexander De Croo – utóbbi le is mondott. De hol van a győztes?
Tekinthetjük győzelemnek az AUR és az SOS Románia EP-be történt bekerülését? Mit jelent a francia Marine Le Pen győzelme? Tisztult a helyzet? És a német AfD, az Alternatíva Németországért előretörése jelent számunkra is esélyt?
A jelenlegi EP-pártcsaládok rangsora minden bizonnyal változik, de a néppárti Ursula asszony kibillentésére a székéből kevés elemző merne fogadni. Ilyen szépnevű pártcsaládok vannak, mint Újítsuk meg Európát (Renew Europe RN), vagy az Identitás és Demokrácia, meg az ECR betűszavas rövidítésű Nemzeti Konzervatívok. Innen, a távolból bármelyik tetszőnek tűnhet. De ha azt látjuk, hogy a Néppártosok befogadják a botránykeltő Magyar Péter Tisza Pártjának csapatát, hogy a Konzervatívok és Reformerek családjába bekerült a magyar temetőt felforgató AUR, hogy a politikai bohóc irányította SOS Románia a létrehozandó Szuveranista pártcsoportba jelentkezik – akkor le kell állnunk. Előttünk tornyosul a kérdés: ezt a lovat akartuk? A felsejlő irány milyen irány?!
Zavar minden téren, minden szinten. Van egy nagy EPpárt, az egyik legnagyobb képviselői csoporttal, keresi a helyét – a Fidesz. A rózsa és a rózsa neve. A klasszikus magyar kérdés is idézhető: „Mondd, Te kit választanál?” Vagy idézzük a rejtélyes moldvai fejedelmet, Alexandru Lăpușneanut klasszikus kijelentésével: „Ha Ti nem is akartok engem, én akarlak Titeket!”
Annyi a tüske, annyi az érdek, annyiféle a szándék meg annyi a kihívás, annyi a kényszer, annyi a feladat… Csak egy biztos: általános a gyanakvás. Partnerek vannak, szövetségesek alig.
Beszéljünk magunkról is. Milyen jó volna, ha a vállalt felelősségek közé sorolhatnánk a kisebbségi kérdést is. Egyes elemzők szerint a mostani EP-választások a demokrácia helyzetét (egészségi állapotát) is megmutatja. Igazán? Nézem az EP összesített választási eredményeit. Keresem a kisebbségi pártokat – nem jelennek meg, utalás sincs ezekre. Rákeresek külön nemzeti kisebbségekre, a keresőgép kidobja, hogy az EP-ben a kifutó mandátum alatt 18 színesbőrű (nem fehér, pontosít a cikk) ült a széksorokban. Hm… További kereséssel előbukkan egy pár éve írt dolgozat: a nemzeti kisebbségek alulképviseltek az EP-ben.
Ebben legalább egyetértünk.