Székelyföldön a betonkereszt etnikai üzenet. Megtanultuk, megtanították a helyi és általában minden erdélyi magyarnak. Az úzvölgyi katonai temető közel fél évtizede húzódó konfliktusa jelzés és üzenet. Ezért a nagy odafigyelés a március közepén nyilvánossá vált ortodox temető ügyében.
Az első híradás a csíkszeredai magyar újságban jelent meg. „Huszonnyolc fehér betonkereszt áll egy új, még építés alatt álló sírkertben Csíkszereda határában a katonaság területének közvetlen szomszédságában – írta meg március 13-án a Hargita Népe. Mint kiderült, törvénytelenül építkeznek. A területet drótkerítés veszi körül, a sírokat vagy emlékhelyeket nem lehet megközelíteni, de a keresztek felirataiból valószínűsíthető, hogy ortodox vallású apácák vagy zárdák lakóinak nyughelyeiről van szó.
A magyar újság híre megmozdította a román újságírókat is, zavarta őket, hogy a székely magyar újság nyilvánossá tette az ügyet. A csíkszeredai ortodox püspökség képviselője elismerte, hogy sírkertet szándékoznak megnyitni ortodox egyházi személyek (apácák, más egyházi emberek) részére. De emiatt nem kell aggódnia senkinek. Fontos a fogalmazás: van egy jó román mondás (tonul face muzica), magyarul nincs megfelelője, azt jelenti, hogy a hangzás teszi a zenét. Igen, uraim, a román ortodox püspökség képviselője olyanformán üzen, hogy ezek a magyarok akkor is aggódnak, ha semmi okuk nincs rá. Csakhogy!
Csakhogy az a helyzet, hogy az építkezést engedély hiányában kezdték el, kihelyeztek 28 betonkeresztet, annak ellenére, hogy az októberben leadott kérésükre a városháza hivatalosan közölte, mivel a terület nem beltéri, nincs a parcellára vonatkozó kész területrendezési terv, azt most kell elkészíteni. Ennek megvan a procedúrája, a törvényes előírások szerint – ki kell várni, végig kell menni a törvényes úton.
Ne aggódjunk. Értem. De gondolkodni szabad? Remélem, igen…
Miért telepítette ki a püspökség a kereszteket?
Első sugallatra azt mondhatnánk: mert nem ismerték a procedúrát, mert nem voltak elég tájékozottak. Ezt egy-két vezetőről feltételezhetjük, de a püspöki hivatalról nem, hiszen beadványt tettek le a városházán, hogy kérik az engedélyt. Ez a változat esik…
Gondoljunk arra, hogy ekként kívántak nyomást gyakorolni a helyi hivatalosságokra, a nyakas székelyekre, hogy adják már ki azt a vacak engedélyt, mit ügyetlenkednek annyit? Hmmm… Nem hinném, mert a területrendezési terv elkészítése nem úgy történik, hogy az ablaknál ülő hivatalnok kitölt egy formanyomtatványt. Megvan az előkészítési, döntési és végrehajtási szakasz, siettetni – de mit? Erre sem tudok komolyan gondolni.
Akkor marad az egyetlen változat, miszerint vannak egyesek és vannak kettesek. Ahogy az mifelénk dívik. Az egyesek esetében léteznek kiskapuk, olykor nagyobb kapuk, amelyeken szépen át lehet jutni, ki lehet kerülni a bürokratikus kanyarokat, megoldani kényes helyzeteket. A mai társadalmi gyakorlat az ortodox egyház esetében úgy működik, ahogyan egy neves borász története mutatja. Szép fekete Mercedest vezet, a rendszáma egyedi, ilyen 1, majd a megyei jelzet és a végén BOR. Ez a magyarul tudóknak jelzi, hogy a kocsi vezetője borral foglalkozik. De a közúti rendőr este, kilenc óra körül, amikor elszáguld mellette a Merci olyan jó 90-nel a városban, nem leinti, hanem szalutál. Ugyanis a BOR románul azt jelenti: Biserica Ortodoxă Română, vagyis Román Ortodox Egyház. És a fekete új Mercedes – főméltóság lehet, meg kell adni a tiszteletet…
Az ortodox püspökség vezetői úgy gondolják, lehetnek kivételek. Éppen ők, a püspökség, nekik miért betartani a törvényt – hiszen ők államegyház. Na nem hivatalosan, hanem a gyakorlatban. Őket nem szokás figyelmeztetni. Mit képzelnek magukról ezek a helyi magyar városvezetők. Ismétlem, ez nincs benne a hivatalos kommunikációjukban – de benne van a szövegeik kontextusában.
Ne aggódjunk!…
Remélem, ők aggódnak. Mert előidézték a zavart. Mert akár számoltak, akár nem – elszámolták magukat.