Bár olykor titkolják, a politikusok szeretnek játszani. Olykor játszadozni is. Sok mindennel, szinte nincs tabu, nincs tiltott terület… Ezen, ugye, el lehet mélázni, vagy fel lehet háborodni – de akár szórakozni is lehet.
Például azon, ahogy a politikusok egymást kitüntetgetik. Hogyan is történik? Egy politikus meglátogat valakit, államférfi államférfit, államasszony (hm: van ilyen?) politikus asszonyt. És ajándékot visz meg kap. A sajátos eset az, amikor kitüntetést is kap. Miért is? Mert az érdek… Mert a kölcsönösség (ma Te, holnap én is…). Mert az udvariasság… Mert a jó szándék… Na itt álljunk le, mert a jó szándék és a politika csudára ritkán szokott mifelénk találkozni…
Szóval játék az egész, felelős emberek felhőtlen (szin­te felelőtlent írtam) játszadozása.
Mert a díjat ki kell érdemelni. Az érdemeket a felterjesztésben előzetesen, a laudációban utólag és nyilvánosan fel szokás sorolni. És erre érdemes odafigyelni, ilyenkor szokott az a bizonyos szög kibújni a zsákból.
Nyilván fontos férfiú fontos díj várományosa – ezért foglalkozom a kérdéssel. Hozza a világsajtó, így a mi kis magyar hírportálunk is, hogy Románia államfője a Franz Werfel Emberjogi-díj várományosa. A díjat a né­met Kiutasítottak Szövetsége keretében működő Kiutasítások Elleni Központ alapította, 2003-tól kétévente adományozzák jeles közéleti személyeknek, kutatóknak, egyetemi oktatóknak, íróknak – és politikusoknak. Az utóbbi kategória érdekes, mert politikusról pontos vé­le­ményt, értékítéletet alkotni életében aligha lehet. Ehhez valami rendkívüli dolog kell – ne adj’ Isten háború, természeti katasztrófa.
Romániában szerencsére ilyesmi nem történt, vagyis Klaus Werner Iohannis kitüntetése nem kapcsolódik sem­milyen rendkívüli eseményhez vagy tetthez. A zsűri sajtóban közzétett indoklása így hangzik: különböző beosztásokban kiállt az emberi jogokért és különösen a kisebbségek jogaiért hazájában és egész Európában.
Nocsak. Ilyenkor lesz kíváncsi az emberfia: milyen zsűri állítja ezt? Az idén a 9-tagú zsűriben van több politikus (erre számíthattunk), a Werfel Szövetség egyik vezetője, két további civil vezető és egy történész – valamennyien Németországból. Vajon tudják, merre van Románia?…
Természetesen, úgy adják a díjat, ahogyan kedvük szottyan, olyan teljesítményért, amely számukra értékes. De hagyják ki a kisebbségeket! Ezzel játszadozni nem illik éppen most, amikor a szomszédban zajló háború egyik oka éppen a kisebbségek helyzete (a kisebbségi jogok sárba tiprása). Klaus Iohannis kisebbségeket szolgáló jótettei a gyermekmesék kategóriájába tartozik. Utalok a Timok-völgyi románokra, akik talán a legnyo­morúságosabb helyzetben túlélni akaró jelentős, másfélszázezres közösség térségünkben, Bukarestből sem­milyen támogatást nem kapnak, immár évtizedek óta kérnek egy kis román óvodát – a román államelnöki hivatal hallgat.
Minket magyarokat Iohannis kimondottan elutasít, ne is lásson magyart. Ki ne tudná, hogy pár éve, 2020-ban a tévében élő adásban gúnyolódott a magyarokon, kimondottan rossz magyarsággal (talán így akarta, de lehet: erdélyiként ennyire képes) üzent a román politikai szereplőknek, főleg a magyaroknak. Egy autonómiatervezet apropóján azzal vádolta a román Szociálde­mok­rata Pártot, hogy Orbán Viktorral megegyezve oda akar­ja adni Erdélyt a magyaroknak. Segítségből nála ennyi­re futotta. Gúnyolódás és felbujtás. Gyalázza egy jelentős nemzeti közösség tagjait és vezetőit, belegázol egy szomszédos ország egyik vezető politikusának méltóságába.
A friss díjazott személye kapcsán Franz Werfel alighanem forog a sírjában, hiszen az osztrák író vi­lág­híres könyve, A Musza Dagh negyven napja c. regény a 20. század egyik soha nem felejthető tragédiája, a népirtással elszántan szembe szegülő örmény falvak története, a gyűlölet elutasításának az eposza.
A sajtónak köszönhetően azt is tudjuk, ki fogja a ro­mán államfő „rettenetes érdemeit” laudálni: az a Jean Claude Juncker, aki az Európai Bizottság elnökeként szé­gyenleteset bukott. Aki mellesleg (?) egy török dzsá­miba, ahol le kell venni a cipőt, lyukas zokniban lépett be.
A politikusok játszadozásaitól ments meg minket Istenünk…