Sejthető volt és bekövetkezett. Mármint a hidegzuhany.
A bukaresti legfelsőbb bíróság 2022. április 6-i jogerős döntése érvényteleníti a marosvásárhelyi római katolikus is­ko­la alapítási okiratát. Az ítélettel a román hatóságok harmadszor is bezár­nák a felekezeti tanintézetet: elő­ször az 1948-as államosításkor a kommunisták fosztották meg épü­letétől, illetve működési engedélyé­től a Klastrom utcai iskolát, majd a 2015-ös újjáalapítást érvénytelenítette a bíróság, most pedig a 2018-as miniszteri rendeletet nyilvánította semmisnek.
Vegyük sorba, ki ne maradjon va­lami.
Egy közösségnek szüksége van is­ko­lákra, hogy nyelvét, kultúráját reprodu­kálni tudja, illetve, hogy a tudásbeli és szakmai fejlődéséhez szükséges isme­re­tekre a számára legjobban érthető mó­don, az anyanyelvén tegyen szert – mi ebben a rendkívüli?! A katolikus líceum esetében az egyház elindította az iskolaalapítási folyamatot. Teljesültek a kül­ső feltételek. Jogilag a kérdés rendezett, a jogszabályok ismertek, a procedúra világos… Vagyis minden adott az iskola alapításához – és az iskolát évek óta nem sikerül létrehozni. Illetve, eljátssza ve­lünk a román állam „magos Déva vára” balladás történetét.
2018. február 7-én a bukaresti Sze­nátus döntő házként elfogadja a maros­vásárhelyi Római Katolikus Líceum új­raalapításáról rendelkező törvényt. 2018. február 12-én két parlamenti párt az alkotmánybíróságon támadja meg a törvényt. A PNL eljárási okokból támad, szerinte nem tartja tiszteletben a helyi önkormányzatok jogait, sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét.
2018. március 19. A román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősíti a marosvásárhelyi RKL új­raalapításáról rendelkező törvényt. Valer Dorneanu, a taláros testület elnöke a döntést azzal magyarázza, hogy a parlament csak általános érvényű jogszabályokat hozhat, és nem szabályozhat tör­vénnyel egyedi eseteket. Négy alkotmánybíró ennek ellentmondó különvé­leményt fogalmaz meg
2018. május 9. A román képvi­se­lő­ház megszavazza a (2011/1-es) közoktatási törvénynek a marosvásárhelyi ró­mai katolikus gimnázium számára ked­vező módosítását, az elfogadott jog­szabály kimondja, hogy a nemzeti kisebb­ségek számára iskolát alapíthatnak az önkormányzat mellett az állam által elismert egyházak, magán jogi sze­mélyek, az oktatási miniszter rendelet révén, illetve a parlament törvény elfo­ga­dásával. Kimondja, hogy a parlament akkor alapíthat iskolát, ha erre igény van a szülők vagy egy kisebbségi szervezet részéről, de sem az önkormányzat, sem az oktatási miniszter nem tesz eleget kérésüknek.
A törvény alapján 2018. augusztus 9-én megszületik a tanügyminiszteri rendelet, amely az iskola számára lehetővé teszi a működési engedély kiadását. Ezt a rendeletet Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) ügyvezető elnöke, és a 2020-as parlamenti választásokon az AUR – Románok Egyesüléséért Szö­vet­ség listáján képviselői mandátumot szerzett Dan Tanasă vezette civil szer­vezettel (Méltóságért Európában Polgári Egyesület), továbbá az Unirea Főgim­ná­zium és annak szülői bizottsága közösen megtámadták. 2019. november 29-én a marosvásárhelyi bíróság alapfokon helyt adott a magyar líceum ellenlábasainak – törölte a miniszteri rendeletet. A katolikus líceum fellebbezését a bu­ka­resti Legfelsőbb Bíróság 2022. április 6-án tárgyalta – szin­te azt írtam: lassított el­já­rás­sal –, és most közölte a már idézett eredményt.
És itt jön a jogi csavar! Ugyanazon miniszteri rendelet alapján akkor két fe­le­kezeti iskolát hoztak létre: a temesvári ortodox és a marosvásárhelyi római katolikus líceumot. Ami szabad Péternek, nem lehetséges Pálnak? A temesvári ortodox líceum éli világát. Hogy ellene nem indított senki pert? Miért kellene? Ha jogszabály, akkor mindenkire vonat­kozik. Ha tiltás, bezárás, akkor is.
Figyelem: nem a temesvári ortodoxok líceuma ellen szólok – bár az is figyelemre méltó, hogy miközben a te­mesvári líceumnak állami iskolaépületet bocsájtanak rendelkezésére, Marosvá­sár­helyen a katolikus líceumot ebrudalnák ki a saját, kommunisták által el­ra­bolt, s nemrég lepusztultan visszaka­pott épületéből. Vallom: minden kö­zös­ség ala­pítsa meg az általa igényelt intéz­mé­nyeket. De miként fogja indokolni a legfelsőbb igazságosztó testület a jogi különbségtételt?…
Ismétlem: a mai romániai jogi kör­nye­zetben sejthető volt. És bekövet­kezett. Mert Romániában vagyunk. Ahol vannak jogok – de ezek csak egyesek­nek járnak.
Mi magyarok itt mindig kettesek vagyunk.
Ki beszél itt demokráciáról?!…