Nem hinném, hogy a román hatalmi szervek Călin Georgescunak szeretnének kampányolni. Pedig azt teszik – tele van a sajtó, a mindenféle hálózatok az őt illető hírekkel és képsorokkal, ahogy mondani szokás, a csapból is ő folyik…
December eleje óta folynak, változó intenzitással, tiltakozó felhívások, összejönnek többen vagy kevesebben – most már okuk is van az elégedetleneknek a nagyobb tiltakozásra. Az előtörténet ismert, de elismétlem, mert fontos. Tavaly decemberben egy sokak által vitatott alkotmánybírósági döntéssel az államfői választásokat pár nappal a második forduló előtt leállították. Itthon és külföldön a média, de pártok, meg semleges elemzők is, az indoklást nem tartották elegendőnek egy ilyen döntés meghozatalához. Elvitatkozhatnánk azon, hogy kinek van igaza, de most nem az a tét, hanem az, hogy mivel lehet kihozni az embereket az utcára. Mivel lehet azt a közhangulatot kelteni, mi több, fokozni, hogy Romániában nagy baj van a demokrácia szabályainak betartását illetően. Nem hinném, hogy itt nagyobb baj volna, mint a nyugati világ demokráciát lihegő országainak bármelyikében. Csak miként az lenni szokott, Bukarestben későn esik le a tantusz, későn meg olykor rosszul lépnek.
Kérdem tisztelt jogszolgáltatók – vagy: igazságszolgáltató intézmények? – miért kellett éppen most kiemelni Georgescut a bukaresti forgalomból és bevinni ügyészségi beszélgetésre? Kérdem, kérdezzük, mert ott mi történt? Jogilag édeskevés: újra megfogalmazták, elismételték azokat a vádakat, amelyekről eddig is szó volt. Nem álltak elő új, közvetlen bizonyítékokkal, csak bizonyos lehallgatásokkal, aminek alapján nem lehetett őrizetbe venni – elengedték. Természetesen zúg az ellenzéki kórus: jogtiprás, visszaélés, vége a román demokráciának!!! És a korábbiaknál nagyobb, sokkal motiváltabb tiltakozó felvonulások következtek. Érthetetlen: senkinek nem jutott eszébe az igazságot keresők intézményeiben, hogy csak akkor állítsák elő a különben megbízhatatlan, félművelt, politikához vajmi keveset értő, államfőnek teljesen alkalmatlan bajkeverőt, ha fogva is tudják tartani a már begyűjtött információk és bizonyítékok alapján. Ha viszont a procedúra szerint ki kell engedni – és ez történt –, akkor vesztes a hivatal és az ország népe. Még egy ilyen hiba, és ezzel az emberrel megnyeretik a májusi választást, annyira felhergelik az elégedetlen népet.
Romániában is létezik érzékelhető elégedetlenség, a lakosság bizonyos része úgy érzi, a jelenlegi vezető pártok politikai értelemben elfáradtak, nem biztosítják az elvárt képviseletet, új politikai szereplőkre van/volna szükség. Ez szinte mindenkor, szinte minden országban megfogalmazható elvárás. A romániai helyzetet súlyosbítja, hogy az a Marcel Ciolacu, aki nagyot bukott az államfő-választáson, a számára lesújtó eredmények láttán bejelentette a lemondását, csakhogy utóbb nem lépett vissza, mi több, a szocdemek pártvezéreként lett (újból) kormányfő. Tehát ő valóban kapaszkodik a hatalomba, a demokrácia íratlan szabályait nem tartja be. Egy bejelentett (papíron nem létező) lemondást nem lehet meg nem történtté tenni. A liberális párt is nagyot bukott ugyanezen a választáson, de az ő első emberük legalább félreállt.
A román politikai színpadon megjelent új erők mindenike demokráciaellenes, legyen szó bármelyik pártról: AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség), SOS Románia vagy POT (Fiatal Emberek Pártja). Utóbbi (érdekes, vannak 60 éven túliak is a parlamenti képviselői között) román nacionalista, jobboldali populista és nemzeti konzervatív erőként határozza meg önmagát. Keressük ebben a pozitívet, főleg, hogy magyar nevű is van képviselői között: Csillag Andrei). A populizmus elfogadhatónak tűnhet, de nem az. Demokráciaellenes, mivel kizárja/ tagadja a legitim kisebbségi vélemény létét: aki külön véleményt hangoztat, az a nép ellensége. A populizmus a többség diktatúráját jelenti.
Az új pártok természetesen hangoskodnak, félre a régi, hagyományos, a demokráciát nem tisztelő pártokkal. Kisebb sikert is elértek: a különben valóban vitatható módon hivatalban maradt államfőt sikerült visszaléptetni. Két hónapja tartanak az ellenzéki tiltakozások, szinte minden nap. És Georgescu ügyészségi meghallgatása óta külön erőre kaptak. Vegyük észre, ezek a tiltakozások nem visszhangtalanok, éppen a már említett okok miatt. Sokan érzik úgy, váltásra van szükség. Főleg azóta erősödik ez a vélemény, amióta a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) érzékelhetően gyengül, középpártból csúszik lefelé, a kis pártok közé.
Ha az igazságszolgáltatás mutatni akarja a társadalomnak, hogy dolgozik, végzi feladatát, azt ne utcai igazoltatások szintjén tegye. Mert a dühös emberek még dühösebbek lesznek. De nemcsak őket, minden józan polgárt zavarja, ha az igazságszolgáltatás nem tudja, mit cselekszik…

Bodó Barna