A magyar politikusok, mint a bárhonnan való politikusok, találkoznak az övéikkel. Mert képviselnek és felelősséget viselnek. Azokért, akik megválasztották őket és olykor azokért is, akiket elválasztottak tőlük, a történelem leválasztott a nemzeti közösségről.
Magyarországi politikusokra gondolok, merthát egyetlen román politikusról sem tudok, aki például meglátogatta volna Szerbiában, a Dunától délre, a Timoc-völgyi románokat, azt a másfélszázezres közösséget, akiknek egyetlen román iskolájuk sincs. A román politika Besszarábiára figyel, az egy külön ország, nyelvben, kultúrában testvéri, hisz közös törzsből fakadnak, de az ottaniak mintha nem akarnák, hogy Bukarest legyen a fővárosuk. Ki tudja, talán ismerik az erdélyi románság 1918-as történetét, amelyre nemcsak Sabin Gherman mondja: „nem ilyen lovat akartam”!
Kisebbségiként igencsak fontos, ha valaki kijelenti: engem, minket is képvisel. Merthát a kisebbséginek mindig kell a támogatás, a kulturális, a gazdasági, a politikai, az erkölcsi. Főleg, ha valamikor összetartoztunk, egy test voltunk. Nem sírjuk vissza a múltat, de elfeledni sem akarjuk.
És itt van gondom sok román politikussal. Azokkal, akiket zavar, ha Novák Katalin magyar államfő Erdélybe látogat, és kijelenti: minden magyart képvisel, függetlenül, hogy az országhatáron belül vagy kívül él. Hűha, micsoda hangzavar keletkezett. Megszólaltak a külpolitikai dobok és harsonák, jelezték a magyar nagykövetnek az „inzultust”, a román külügy vezetője meg politológiai magasságokba emelkedett. Kioktatóan jegyezte meg: külföldi állampolgárokat illetően, a nemzetközi jog szerint, semmilyen állam nem rendelkezik semmilyen joggal.
Aurescu úr kicsit csőlátó – írhatnám másként is, de azt talán személyes sértésnek venné. Nem látja meg és be, hogy Erdélyben, de mondhatunk Romániát is, közel hatszázezren rendel­keznek magyar állampolgársággal is – magyarországi lakcím nélkül. De ez a kisebbik tévedése. A nagyobb az szándékos. Ez a képviseletre vonatkozik.
Mi az, hogy képviselet? Ha a román törvényeket veszem alapul, akkor engem, temesi magyarként senki nem képvisel a parlamentben. Romániában a pártok indítanak jelölteket, Temes megyéből képviselő lett 4 PNL (liberális párti) jelölt, 3 USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség) jelölt, 2 PSD (szociáldemokrata párti) jelölt, és van még egy AUR (a Románok Egyesüléséért Szövetség) jelölt. Utóbbi kimondottan magyarellenes, de a PSD-s Grindeanu is nyilatkozott már vaskosat ellenünk, magyarok ellen. És a szenátorok esetében hasonló a helyzet. Mert nincsenek területi választókerületek, csak megyei pártképviselet létezik – és ezek a pártok bebizonyították, minket soha, sehol nem képviselnek. Örülhetünk annak, ha nem támadnak.
Szóval Novák Katalin és a képviselet. Lehet, fogalmazhatott volna jobban. Például, ha azt nyilatkozza, hogy felelősséget visel – ahogyan a magyar alkotmányban szerepel. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy figyel ránk, a társadalmi felelősség pozitív teher, amelyet a közösség tagjai egymás között és magával a társadalommal szemben viselnek. Nem jogi, elsősorban politikai és erkölcsi kérdés. Aki felelősséget vállal, cselekszik is, segít, támogat, kiáll társáért.
Ez az, ami Bukarestben zavaró – vélem és vallom.
A román politika és általában a közép-kelet-európai országok többségi nemzetei számára a kisebbség legyen annyira kicsi, hogy a többség eltekinthessen tőle. Mert ez a cél: a jövőt a kisebbségekkel nem számolva építik. A saját jövőt, ebben nincs igazi helye a kisebbséginek. Még a múltat is el akarják törölni – miként a nagy kommunista forradalom hirdette.
És éppen a múlt okán írtam le a fentieket, hiszen a magyar államfő látogatásának hullámai elültek. De itt az újabb nemzet­közi botrány, éspedig amiatt, mert Potápi Árpád János nem­zet­politikai államtitkár szlovákiai látogatását irodájában, Nagy-­Magyarország (a Kárpát-medence?) térképe előtt ülve úgy jelentette be: Felvidékre látogat.
Értjük ugye? Ne legyen Felvidék, ne legyen Székelyföld, ne legyen Bácska. Töröljük a szótárból – a történelemből is törölnék egyes többségiek.
Mikor jönnek már egyszer rá arra: az a kisebbség jó minden országban, amelyik jól érzi magát. Ha nincs így, akkor vitázik, bírál, követel.
Ezt akarná a többség? Vagy nem is tudja, mit akar…