Könyvet örökölni kell.

A meglett korú férfi alkalmi hallgatósága előtt felveszi a szónoki pózt. Ugyanis idézett megjegyzése a kívántnál hangosabbra sikeredett, többen feléje fordultak a sörkertben. A témát az élet szolgáltatta: a város egyik kedvelt könyvüzletét bezárták. A sajtó okokról nem tudósított, de azt megtudhatta az érdeklődő, hogy igazi utcai programmal búcsúzik a Két bagolyhoz címzett könyvüzlet, ezért a Dóm térre nyíló kisebb utcát lezárják – búcsúprogramok okán. A beszélgetés ebből indult, alkalmi szónokunk a Dómhoz közeli kerthelyiségben ülők figyelmét azzal ragadta meg, hogy kifejtette:
– Fölösleges cécó minden ilyesmi, hány könyvüzlet szűnt meg az utóbbi években, és valamennyi szépen-csendesen bezárta ajtóit. A filharmónia előcsarnokában volt egy, az egyik héten még ott volt, a másik hétvégén már nem. Tessék nekem megmondani erősít rá, – van-e könyvüzlet Temesváron, amely 35 éve végig könyvek üzlete, bár egyet tessék említeni!
Hümmögés, válasz nem érkezik.
– Legismertebb könyvüzletünk az Eminescu volt, kiszorult az Opera teréről egy oldalsó traktusba. Akkora volt, hogy minden jelentős könyvbemutatót ott tartottak.
– A Két bagolyhoz is emlékezetes könyvbemutatókat szervezett, ez az igazság – jegyzi meg egy idősebb úr a szomszéd asztaltól.
– Rendben van – szónokunk elfogadja, de nem áll le – lépjünk tovább. Régen minden történelmi városrészünknek volt egy könyvesboltja, a Józsefvárosban a Küttel téren, a Gyárvárosban szemben a Stefániával, Erzsébetvárosban a Lahovary téren – mi lett ezekkel? Az Egyetemi könyvesbolt a katolikus püspökségtől elvett épületében fungált, a visszaadott épületből ki kellett vonulni. Egyetemi könyvüzletünk azóta sincs. A Cartea de Nisip vagy a Cărturești ismert üzletek, talán ismertebbek a Két bagolynál teszik a dolgukat.
– A könyv hiányzik – szólal meg ismét a szomszéd asztaltól az úr. Alkalmi szónokunk hörpint egyet söröspoharából, láthatóan kezd belelendülni.
– A könyvügy az utóbbi években alapvetően megváltozott. Szinte mindent megtalálunk az interneten, minden jó szöveget feltesznek a világhálóra. Biztosan tudják, megjelentek az elektronikus könyvek, a könyvként lapozható e-bookok, és a hozzá tartozó forgalmazó lánc. A világ változik, itt meg egy könyvüzlet bezárása okán utcát zárnak le. Micsoda világ!
Emberünk elhallgat, várjuk, ha már elkezdte, csak mond valami érdekeset. Mert eddig nem tette. Újabb hörpintés és jön a folytatás.
– A könyvet örökölni kell – megismétli korábbi kijelentését. Klasszikusoktól származó könyvre pénzt kiadni azonos a mai helyzet nem ismeretével. Ott vannak a digitális adatbankok, a könyvek, belépsz, s ott a kereshető szöveg. Nem kell mindent elolvasni töviről hegyire, a keresővel kiválasztod a neked kellő szövegrészt, és böngészhetsz kedvedre. Ha egy klasszikus könyv van a kezedben, egy kattintásra biztosan nem találod meg a keresett szöveget.
– Hááát – köszörüli a torkát egy jól öltözött hölgy, – minden könyv egy mű, szakirodalmi vagy irodalmi, de olvasmány. Önmagában érték. Mit tudok én meg arról a munkáról, ha kulcsszavak szerint mazsolázok benne? Mivé válik az olvasmányélmény, az értő befogadás, a leírt történés izgalmassága, az elrejtett részletek finomságai, az emberi mivoltok érdekes szövevénye, a különös emberi jegyek felvillantása…
– Tudom, asszonyom – vág bele, illetlenül, alkalmi szónokunk
–, ön alighanem tanárnő, jól adja elő a mesét, de itt nem a tanulóiról van szó, hanem az életről. A mai világ szorítja, hajtja az embert, nincs idő regényfolyamokra. Itt van a mesterséges intelligencia, mire felébredünk, kiszorít állásainkból.
– Ne jöjjön, kérem, a mesterséges intelligenciával, mindenki erről beszél, pontosan arról, hogy meg kell tanulni együtt élni vele. De az olvasás az élmény és a felfedezés esélyét jelenti. Érzelmeket, szépséget. Ön mindezt kidobná, félresöpörné jól hangzó frázisok jegyében. – A korábban is megszólalt úr ekként vágja el alkalmi szónokunk lendületét. Aki már visszafogottabb, de mégis megismétli:
– Ma klasszikus könyvért egy fityinget sem adnék. A könyvet örökölni kell, mert eladni nem lehet, a könyvtárak meg zsúfoltak. Ha nem tudod eladni, elajándékozod. Ha nincs kinek, akkor örökül hagyod. Megmarad – talán…
Várnám a kérdést: és a senkinek sem kellő örökölt könyv micsoda, szobadísz?