Amikor e sorokat írom, még nem tudjuk, Ciucă tábornok javaslatait mi­ként fogadja a román parlament – de lezárta kormányalakítási tárgyalásait. Úgy-ahogy. Szinte mindegy, mi lesz! Ami most történik a liberálisok fő­sze­rep­lésével a bukaresti politikai színpa­don, olyat Caragiale sem tudott kitalálni. Cîțunak még Dăncilă asszonyt is sikerült alulmúlnia, pedig utóbbi a politikai nullitás etalonja.
A kabaré főszereplői: Klaus Iohannis, Florin Cîțu, két liberális sze­rep­tévesztő. Mellékszereplők: Ludovic Orban, Dacian Cioloș, Dan Barna, Marcel Ciolacu. Statiszták: RMDSZ-politikusok. Nem kaptak szerepet: az AUR parlamenti csapat (fura) figurái. Ren­dező: Klaus Iohannis.
Mindenki tudja a színpadon és az ún. nézőtéren, hogy kabaré folyik, csak a fő- és mellékszereplők nem. Ők roppant komolyak és kemények. Harcolnak – de miért? Don Quijote hozzájuk képest tudta, mit csinál. A kabaré témája: kormányalakítás. Valós tét: ki képes jobban kiröhögtetni és lejáratni önmagát. A főszereplők teljes erőbedobással teszik tönkre politikus önmagukat.
Egy kormány létrejöttének kereteit a politika örök játékszabályai adják. Vagyis: mindenki tudja, amit vállal, azt miért teszi – mert mindennek ára van, amit előbb vagy utóbb meg kell fizetni. A politikai motiváció forrása lehet: politikai program, politikai kényszer vagy személyes érdek. A liberális párt most kényszerpályán van: ha nem hozzák össze a kormányt, még egyet léptek az előrehozott választások felé, és egy dolog bizonyos: a 2020-as gyengécske eredményüket jóval, de jóval alulmúlják egy közeli választáson. Tehát ha van olyan romániai párt, amelyiknek nem kell az előrehozott választás, az a PNL.
És lám csak, miként szerepel a rendező-főszereplő Klaus Iohannis? Először felrobbantja a (volt) pártját, a PNL-t. Ő, aki elvben semleges, minden lappangó feszültséget felszínre hoz, és elindítja a kilépések sorozatát, a le­épü­lést. Az általa kiszemelt pártfőnök, Florin Cîțu elhiszi, hogy vannak párt­vezéri kvalitásai – ekkora vakságra ki­zá­rólag kivénhedt politikus képes, ho­mályos látással, miközben levitézlett kormányfőnk annyira új a pályán, hogy a választó még a nevét sem tanulta meg. Amit megérint, az elromlik. Amit elke­rül vagy elfelejt – lásd pandémia – az kezelhetetlenné súlyosbodik. Az országnak kormányfő ennyi rosszat, mint ő, még nem tett. És alig pár hónap alatt! A média, a közvéleménykutatók jelzik, olyan mélyrepülésben van, hogy ahhoz nem légtérre, alagutakra van szükség – de ő mondja, dehogy mondja, érthe­tet­lenül hadarja a magáét. Mivel parlamenti megbuktatása után ismételten kor­mányfő szeretne lenni, átlátszó játék­kal belevitte Dacian Cioloșt és pártját egy eleve kudarcra ítélt kormány­alakítási kísérletbe. Mindenki láthatta: a prímás Iohannis a kontrás Cîțuval az oldalán, nyíltan egymás ellen hergelte a pártokat, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) esélytelen volt, letette a lantot.
Iohannis második kormányfő-je­lölt­je egy másik liberális kedveltje: Nicolae Ciucă tábornok, aki új fiú lévén a politikai színpadon, nem tudja, hogy a Iohannis­tól jövő támogatásban nincs köszönet. Új szerepében semmilyen moz­gástere nincs. Támogatást kér jobb­ról (USR), kér balról (PSD), de semmit nem tud adni ellenszolgáltatásként. A politika kőkemény adok-kapok játék: aki nem tud adni, az ne is kérjen. Cîțu pártvezér eközben azt meséli jobbra meg balra, hogy itt az ideje a politikailag felelős viselkedésnek, a mindenféle válságok szaggatta országnak kormányra van szüksége, és minden politikus, az ellenzéki is felelős az ország sorsáért. Tessék tehát megszavazni a PNL kisebbségi kormányát. Az a párt, amelyik belemegy abba, hogy egy ilyen dumára támogatást nyújt, semmiért cserébe szavazatot ad, az úgy elveszti választóit, hogy na. Szegény Cîțu még ezt sem tudja.
És ott áll Ciucă tábornok, őt csak az menthetné meg, ha az USR-t visszafogadnák a régi csapatba és összeállna a PNL-USR-RMDSZ kormány. Össze? És hogyan? Miként tudnának együtt­mű­ködni olyan szereplők, akik pár perce még kígyót-békát ráhordtak éppen arra, akivel most kéz a kézben közös szerep­vállalásra indulnának? Ez a játék még a grundon sem működik, és itt az ország sorsáról volna szó…
Ismétlem: az egészet Iohannis ka­var­ta. Aki elfelejtette, hogy az államfő a po­litikai színpadon a közügyek jól műkö­désének alkotmányos felügyelője, vi­szály esetén a politikai mediátor. Iohannis ellenkezőleg, teljes erejéből kavarta azt a büdös valamit.
Ebben a tragikomédiában mindenki szereptévesztő, két kivétellel: ők a statiszták és akikre nem osztottak szerepet. A helyzet logikájából fakadóan: utóbbiak lehetnek a közeljövőben a legna­gyobb nyertesek.
Ha ez bekövetkezik, ne csodálkozzunk…
Hej, Iohannis, Iohannis! Nem szebb és jobb középsuliban fizikát tanítani? A golfot nem is említem…