Olyan ember vagy, ahogyan be­szélsz. Vagyis nem csak az számít, mit mondasz, hanem ahogyan mondod, az is jelentéses. Pszichológusok figyelmeztetnek, hogy a beszédstílus, a hanghordo­zás, a beszédtempó jelzés értékű, kö­vetkeztetni lehet belőle arra, hogy mekkora életerővel rendelkezel, illetve milyen lelki sérülésekkel küzdesz. De most nem erre, nem a kommunikáció módjára uta­lok, hanem a használt kifeje­zésekre. Mifelénk, mármint szór­ványban, gyakori a kevert nyel­vűség. Mondandónkat nemcsak magyar, hanem olykor más nyelvekből átvett kifejezésekkel adjuk elő. A kérdés az, mit és honnan veszünk át.
A leggyakrabban a többségi nyelv­ből veszünk kölcsön kifejezéseket, ugyanis nem ismerjük minden szakma minden kifejezését magyarul: olykor valóban bonyolult a nyelvi képlet. Prizát mondunk a fali csatlakozóra, pedig azt apáink idejében stekkernek mondták, különben konnektor volna. Mitől jobb a konnektor? Attól, hogy azt fogadta el a szakma, pedig épp olyan idegen szó, mint a stecker, s napjainkban a priza. Legyinthetnek egyesek: az a fontos, hogy megértsenek, a többi mellékes.
Szerintem nem.
Olykor nem értjük egymást. A ma­gyar a románt, a többségi a kisebbségit. A szavak miatt. Magyarul pályázunk, vagyis kérelmet nyújtunk be bizonyos tervezett program anyagi támogatásáért. Az angolok úgy mondják: application. Románul olykor azt hallhatjuk: apli­cație. Ez az angol kifejezés átvétele, s bár egyesek értik, mégis zavar, mert ez a román kifejezés már foglalt, va­la­minek a gyakorlatba ültetését jelenti.
A számítógépes nyelv egyre több angol kifejezés sima átvételét jelenti az egyes nyelvekbe. A YouTube alapjában a csatornát/metrót jelentő Tub és a You, te/neked szavakból áll össze, angolul is társított értelme van: videomegosztást jelöl, amikor bizonyos tartalom a tiéd (is) lehet. A cookie bájos (nem bajos) kifejezés, s egy olyan kis adatcsomagot jelent, mely a böngészést (internetes ke­resést) segíti. Jó magyar szava a süti.
A facebook kifejezéssel van némi gondom, hiszen a fészbuk egy közösségi hálózat, amely a legutóbbi időben a világ legnagyobb ismeretségi láncolatát jelenti, amelyről azt szokták mondani a fiatalabbak: aki nincs a fészbukon, az nincs is. Igen, fészbuk és nem facebook. Mert ezzel van egy új, magyar kifejezé­sünk, ragozható, toldalékolható. Ha nem sikerült az angolt magyar kifejezéssel helyettesíteni (mert sokszor igen: egér, süti és még van), akkor magyarítsuk az alapkifejezést. Miként az e-mail is ne­vez­hető villámpostának – egyesek módszeresen így használják.
A fenti példák szösszenetek. Akkor vagyok gondban, ha valamilyen fontos kifejezésünkre nincs román/idegen szó. A szórvány az erdélyi magyarok kb. felének léthelyzetét fejezi ki. S ha azt mondjuk románul vagy angolul, hogy diaspora, az bizony mást jelent. Olyan személyeket, csoportokat, akik odahagy­ták szülőföldjüket, szétszóródtak a vi­lág­ban. A bibliai diaszpóra erre utal. A mi szórványunk viszont éppen a megmaradás, a helyben maradás kifejezése – éppen a lényeget nem adja vissza. Szilágyi Aladár javasolt nemrég egy ki­fejezést – etnospora – amely hordoz­hatná a kívánt tartalmat, ha sikerülne elterjeszteni és meggyökereztetni.
Az előbb gondban voltam, akkor vi­szont bajban vagyok, ha ismert és elfogadott jelentéstartalommal rendelkező kifejezésnek kicsavarják az értelmét. Egyre gyakrabban találkozom azzal a lehetetlen értelmezéssel, hogy a hazád szeretete (hazafiasság) kirekesztő, ha ezt vallod, náci vagy. Más. Összemossák egyesek a szabadság és a sza­ba­dosság kifejezések értelmét: a törvények, az erkölcsi kö­tel­mek nélküli létet tekintik sza­badságnak – pedig rend nélkül nincs közösségi élet. Vagy a diszkrimináció korábban megkülönböztető bánásmódot jelentett, ma már valamilyen kirekesz­téssel, megalázással társítják – pedig a mentelmi jog is diszkrimináció, csak éppen pozitív.
Az viszont kifejezetten zavar, ha azt kell tapasztalnom, hogy egyes kifejezések eredeti értelmét kicsavarják, elferdítik, mint például a politikai korrektség esetében. Az angol political correctness – PC a különbözőségek meg­lé­tére és elfogadására adott közösségi vá­laszként jelent meg, odafigyelést, meg­értést jelentett. Jelentésfacsarral ma vi­szont a PC egyfajta előírás, hogy egyes kérdésekről csak úgy lehet beszélni, aho­gyan bizonyos domináns kultúra vallói, a hatalmasok jónak tartják – vagyis előírássá, az igazmondás gátjává vált. Visszaél(het)nek vele.
Például egyeseknek az sem PC, hogy én most különvéleményemet szóvá te­szem.
Az vesse rám az első követ, aki min­dig, mindenkor be tudta fogni a száját…