Politikusok köszöntik a választót. Olyannyira ezt teszik, hogy az udvariaskodásig is elmennek. Hozzászoktunk és természetesnek tartjuk, hogy március 15-én, a magyar nemzet ünnepének napján a hivatalosságok – román államfő, román kormányfő – mellett a helyi közigazgatás vezetői, a nem magyar polgármester vagy a megyei tanács elnöke szintén köszönti közösségünket. Az idén kaptunk egy pártköszöntést is, a Mentsétek meg Romániát (USR) elnöke részéről. Ilyenkor köszönetet illik mondani, de azért ott mocorog a kérdés az ember fiában, vajon miért volt fontos az USR elnökének, hogy köszöntse a magyarokat. A szavazataira számít? Miért másért tette volna?
Szóval a köszöntések dolgában szinte azt mondanánk, minden rendben. Ámde…
Van egy államfőnk, aki mindig képes meglepni az állampolgárt – nemcsak akkor, ha tételesen a polgár magyar. A magyarokat közismerten nem szereti, a magyar kártyát durván kijátszotta akkor, amikor a képviselőházban a bürokraták elaludtak, és mivel nem került a képviselőházban napirendre a Székelyföld jogállásáról szóló törvény, azt hallgatólagosan elfogadottnak kellett nyilvánítani (2020 áprilisában). A román parlament felsőházának fontossága első alkalommal mutatkozott meg tételesen, amikor pár nap alatt lesöpörte a képviselőházban „átcsúszott” törvénytervezetet. A Képviselőházi történést követően állt mikrofon elé Iohannis, és amilyen durván tudott, úgy támadott. Erdély magyar kézre történt átjátszásáról szónokolt, Marcel Ciolacut (a PSD akkori elnökét) Orbán Viktorral kötött titkos egyezséggel vádolta meg, a pártot mérgező alakulatnak titulálta. Szóval percek alatt akkora román lett belőle, hogy nem fért be a tévékészülékekbe.
Ez az ember lett 2021-ben a PSD, vagyis a szociáldemokraták nagy barátja – hogy igaz barátja volna, nem merem leírni, mert ki merheti személyéhez ezt a jelzőt rendelni… Ma a liberális párt által „kitalált” Iohannis kéz a kézben együtt botorkál a politika útvesztőiben a korábbi halálos ellenséggel. Felidézem, mert megkérdezheti kedves olvasóm: miért kell egy ilyen politikai „táncossal” foglalkozni, aki hol itt, hol ott járja a ki tudja ki által összeállított politikai táncrendet. Mert látjuk, most is dobbantani készül, a NATO főtitkári székét nézte ki magának, ki tudja, mekkora önismeret-hiánnyal megáldva.
Közben ünnepeltünk, velünk volt húsvét, volt önvizsgálat, volt öröm, volt remény, volt jókívánság. Egyházi vezetőink szavaira érdemes külön odafigyelni, mert valóban sokszor érezzük így, hogy a nyakunkba szakad egy ellenőrizhetetlen történelmi folyamat súlya. Egy egészen új drámának, új forgatókönyvnek vagyunk a részesei. Keressük hát az új helyzet lényegét, értsük meg, hogy ne hajladozzunk erőtlenül, mind szélben a nádszál.
Egyházi vezetők mellett köszöntötte az ünneplőket Iohannis is. Figyelem, nem mindenkit, hiszen az ortodox egyháztagok számára húsvét még messzi van, május 5-én ünneplik. Vagyis ez alkalommal elsődlegesen nemzeti kisebbségi polgárokat, magyarokat, németeket, szlovákokat, bolgárokat, cseheket üdvözölhetett az államfő. Korábban, amikor a két húsvét közel esett egymáshoz, egy hét eltolódással követték egymást – 2025-ben egybeesik – az államfő egyszerre köszönthette az ortodoxokat és nem ortodoxokat. Most nem lehet, öt hétre van a kettő egymástól.
Olvasom a Iohannis-üzenetet: „A küzdelmeink és megpróbáltatásaink közben a húsvét lehetőséget ad az együttlétre a szeretteinkkel, és emlékeztet bennünket arra, hogy az isteni szeretet és hatalom mindig velünk van. A szolidaritás és az együttérzés szellemében fordítsuk gondolatainkat és imáinkat a szenvedők felé, felajánlva nekik a remény fénysugarát és a hit vigasztalását. Soha nem szabad elfelejtenünk: a legnagyobb erőnk abban a képességünkben rejlik, hogy gondoskodunk egymásról és a rászorulók mellé állunk.”
Szép gondolat, szép üzenet. Bajom mégis van: a korábbi években a német-szász szülőktől származó Iohannis anyanyelvén, németül és magyarul is köszöntötte az ünnepre készülődőket. Az idén nem. Más okát ennek nem lelem, mint azt: nincs már szüksége a szavazatainkra, a NATO-székbe más szavazatok emelhetik.
Kérdem: örüljünk vagy ne annak, ahogy Iohannisnak már nem lesz újabb alkalma arra, hogy a romániai magyarokat hivatalos köszöntésével megsértse?…