Ízlelgetem a szavakat. Utálat. Ellenszenv. Gyűlölet. Sértő szándék. Pofátlanság. Szemtelenség…
Nem találom a megfelelőt, azt, amelyik kifejezi, ami napjainkban történik romániai lelátókon. Csak a két legutóbbit (milyen jó volna, ha legutolsót írhatnék…) idézem. A Sepsi OSK kolozsvári U elleni mérkőzését idegenben és a második ligás Csíkszereda bukaresti játsz­máját.
A kolozsvári Sétatér melletti Aréna a város „első” csapatának, az Universitateának a stadionja. Az U méltatlan a város szelleméhez, de névadó intézményéhez is, a szurkolóhad bizonyos része szenvedélyes, vad, utcai verekedésekbe is belebonyolódik: áprilisban a Rapid szurkolóival vendéglői székekkel, asztalokkal ütötték-verték egymást. A bukaresti szurkolókat a Mátyás-szobor is zavarta, felmásztak a szoborcsoport alakjaira – és a csendőrök ezt szótlanul nézték. Az U és a Sepsi közötti meccs első félidejének közepén kezdett tüzelni a helyi szurkolóhad dühöngő része. Magyarországot szidták, Horthy ellenes rigmust skandáltak, meg azt, hogy Szé­kely­föld nem létezik. Közben petárdákat és égő fáklyá­kat dobáltak a pálya szélére. A legdurvább üzenetük ez volt: „Miként Nagy-Magyarország és Székelyföld álma sem létezhet semmiképpen / A Sepsi, a csíki és udvarhelyi horthysta csapatok nincs mit keressenek a focitér­képen.” A 27. percben Sebastian Colțescu bíró kénytelen volt megszakítani a mérkőzést és a csapatokat 10 percre az öltözőkbe küldte. A dühöngők ez idő alatt sem hallgattak: a román himnuszt zümmögték, mert éneknek nehezen volt nevezhető a produkció.
A bukaresti Ghencea stadionban a B-ligás Steaua és Csíkszereda közötti mérkőzésen a dühös közönség nem a kétballáb fővárosi focistákat szidta (végeredmény 0-4 a vendégek javára), hanem a magyarokkal és Magyar­or­szággal gyűlt meg a baja (Ki a magyarokkal az országból!, Magyarország szopd le!) A bíró a 72. percben állí­totta le a játékot, de a csapatokat nem küldte az öltözőkbe.
Mondhatjuk, mindkét csapat nemes bosszút állt: megnyerték a mérkőzésüket.
Mi történt azóta? Egy hét telt el – és mind a futball­szö­vetség, mind a skandáló csapatok vezetősége szépen hallgat. Korábban, amikor a Sepsi szurkolói Ljublja­nában közismert karlendítésükkel (jelentése: a szívtől az égig) biztatták csapatukat, akkor az UEFA azonnal lépett: 10 ezer eurós büntetést rótt ki a szentgyörgyi klub­ra – rasszista jelek használata vádjával. Most – semmi. Pedig Kolozsvár polgármesteri hivatala igencsak megszólalhatna, hiszen – olvasom a Krónikában – a város önkormányzata 2022-re 800 ezer eurós támogatást nyújtott az U-nak. Maga Boc polgármester közismert U-szurkoló, amit nem magyarázhatunk azzal, hogy évekig a BBTE tanára volt. Szóval hallgat Boc, hallgat mindenki. Tudjuk ugye, a Sepsi játékosgárdája nem magyar! Ezt vegyük észre: a magyar szurkolók a város és a térség csapatát szeretik, amelynek egyetlen magyar játékosa a kapus. Többségük román, néhányan külföldiek. Kedvem volna megkérdezni Ștefănescuékat, hogyan érzik ma­gukat, amikor éppen Kolozsvárt magyar csapatként szidják őket. Bonyolult dolog, ugye? Legalább a Csíkszereda játékoskerete többségében magyar – de a pályán profi klubcsapat esetében csak a játék számít.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat az illetékes romániai fórumokhoz fordult a sportlelátókon tapasztalt intenzív magyarellenes magatartás miatt. Benkő Erika, a szolgálat vezetője fészbuk-üzenetében hangsúlyozta, ismételten felkérték a Román Labdarúgó Szövetséget, érdemben tegyen annak érdekében, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Emlékeztetett arra, hogy tavaly, amikor az Európai Labdarúgó-szövetségnek jelezték a romániai fociban uralkodó folyamatos gyűlöletbeszédet, az UEFA azt válaszolta, hogy mindez nem tartozik a ha­táskörükbe. Okulva ebből, most felhívták az UEFA figyelmét arra, hogy a Román Labdarúgó Szövetség nem tesz érdemi lépéseket annak érdekében, hogy a székely­földi csapatok, köztük a Sepsi OSK, civilizált körül­mények­ között játsz­hasson, anélkül, hogy folyamatosan idegengyűlölő incidenseknek legyen kitéve.
Nem mellékes: Diószegi László, a Sepsi klubtulajdonosa a kolozsvári mérkőzés után maga is rengeteg gyűlölködő és fenyegető üzenetet kapott. Diószegi László párbeszédet sürget. Kérdem: kivel? Ki a másik fél?
És kérdem hát: miként nevezzem?
U(niversitatea), mint (magyar)utálat.
S(teaua) mint szemtelen, sértően tiszteletlen.