A média teszi a dolgát, főleg az ismert tévécsatornák – az államfőválasztás igazi, vezető téma lett. Miközben a tévék egymással (is) versenyeznek, ki talál ki érdekfeszítőbb elnökjelölt-faggatót, maga a téma is egyre fontosabbá válik. Immár nem (csupán) a kitudjahogyanmérő közvéleménykutatók nyújtotta szimpátia-számokról folyik a (mindenféle) beszéd, hanem a jelöltekről is.
A hétfő esti tévéshow kicsit só(s)ra sikeredett, összerántotta a néző a szemöldökét, mert az öt legesélyesebb jelöltből kettő megfutamodott. Victor Ponta mindent leegyeztetett a stábbal, majd kezdés előtt nemet jelentett. George Simion eljött az elnöki palotába, ugyanis az adást a Cotroceni-palota díszterméből közvetítették, bejelentette, hogy méltatlan helyzet állt elő azzal, hogy a tavalyi, törölt első forduló győztes szereplője nincs a vitázók között, pedig itt kellene lennie – és szépen elsétált. Vagy: eloldalgott, mint a sánta nyúl. Mindenki tudja: Georgescu nem lehetett jelen, nem lévén jelölt. És ezt Simion is tudhatta, nem a helyszínen jött a nagy felimerés.
Miért futottak meg ketten? Éppen azok, akiknek az előélete a legtöbb fura fordulatot tartalmazza? Mivel az ilyen viták során kötelező módon előkerülnek zavaró kérdések, olyan eseményekre kérdez(het)nek rá, amelyekkel az, akivel megestek, nagyon nem szeretne előhozakodni. Milyen ember az, aki doktorátusát másolja, vagyis szellemi terméket lop? Milyen ember az, aki temetőben keresztgyalázásra vetemedik, amiért a bíróság elmarasztalja? Folytassam? Nem kell – aki elment, vagy visszamondta a jelenlétet – az elmenekült, nem vállalta a szembesítést. Milyen államfő lehet az, aki: 1. bizonyos életeseményeit rejtegetni kényszerül? 2. aki az alapvető erkölcsi normákat n(s)em tartja tiszteletben?
Maradt a vitára három jelölt, sorrendben: Crin Antonescu, Nicușor Dan, Elena Lasconi. Arra számítok, közülük fog kikerülni a következő államfő.
Mondd: te kit?…
Az államfőtől elvárható politikai ismeretek dolgában mára a korábban nagyon kezdőnek számító elnökjelölt is elfogadhatóan teljesített, az újságíróktól, a teremben jelen lévő szimpatizánsoktól, érdeklődőktől érkező kérdések egyike-másika nyakatekert helyzetet vázolt, politikai értelemben többnyire irreleváns volt. Akkor vált feszültté a helyzet, amikor a jelöltek viselt dolgaival, kijelentéseivel, pénzügyeikkel volt kapcsolatos a kérdés. És nem mindig a válaszokból, hanem a dilemmatikus helyzetekben tapasztalt viselkedésből fontos következtetést lehetett levonni – valamennyi jelölt vonatkozásában.
A továbbiakban nem kívánom megnevezni a jelölteket, aki látta az adást, az úgyis tudja, különben igen több internetes oldal részletesen bemutatta a vitát.
Az egyik jelölt a legtöbb válaszát önnön dicséretével indította, meggyőződését hangoztatta, hogy ő a legmegfelelőbb és győzni fog – vagyis jelentős mértékben mellébeszélt. Ugyanakkor képtelen volt jelölttársainak mondandóját végighallgatni, mindegyre beleszólt, kommentált, kérdezett, gesztikulált.
A másik jelölt nyugodtan viselkedett, halvérűen, ahogyan mondani szokták, és ha kényelmetlen kérdést tettek fel, egyszerűen nem válaszolt, mesélt valami hasonlóról vagy egészen másról. A meg nem válaszolt, megismételt kérdést feltevő újságírót leintette, hogy szerinte a kérdést lezárhatják, már válaszolt.
A harmadik jelölt hús-vér emberként viselkedett, s amikor a félrebeszélés vagy az értetlenség okán harmadszorra is vissza kellett (volna) térni egy bizonyos kérdésre – megemelte a hangját. Ideges lett. Minden bizonnyal az emberek többsége hasonló módon reagált volna, csakhogy egy államfőjelöltnek tudnia kell megfelelő módon viselkednie.
Mondd, te kit?…
Azt a személyt, aki képes lesz éles helyzetekben, külső zavaró tényezők nyomása alatt is megfontoltan és hitelesen viselkedni. Aki csak magamagát dicséri, imamalomként, hogy mennyire bátor és jólnevelt – nem az esetem. Aki a kényelmetlen helyzeteket nem vállalja, szintén dilemmatikus, mert a politika nem étlapról való választást jelent, hanem az adott (kényszer)helyzetben a lehetséges jó/elfogadható válasz megkeresését. Annak, aki értetlenség vagy ismételt félrebeszélés miatt felpaprikázódik annak adnék egy esélyt, mert a visszafogottság megtanulható.
Eddig is megvolt a „jelöltem” a jelöltek között, ez a vita megmutatta azt, ki volna rossz államfő. Hogyan? Az államelnök az állam legfontosabb mediátora: az elnök közvetítői funkciót lát el az állami hatalmak, valamint az állam és a társadalom között. (Alkotmány, 80. cikk) Aki nem figyel a másikra, vagy aki tudatosan félrebeszél – milyen közvetítő lehet?
Mondd, te kit választanál?…