Sokat(n) bíráljuk, mégis használjuk. Mármint a Wikipédiát. Miként én most. Beütöm a keresett információra vonatkozó kulcsszót: a kormány és a nemzeti kisebbségek közötti dialógus szerve. Nem kell magyarázni, hogy mennyire fontos, milyen keretekben, miként valósul meg a végrehajtó hatalom és a nemzeti kisebbségek közötti dialógus. Csak az elvet idézem: semmit rólunk nélkülünk.
Széchenyi István reformkori tétele mára általános demokrácia-elvnek számít. Igazi demokráciában senkit (egyént, közösséget) illetően nem születhet döntés a vele való előzetes konzultáció nélkül. Fontosnak tartom felidézni, hogy a haza (egyik) legnagyobbja milyen kontextusban írta le a híressé vált mondatot. Széchenyit és vele együtt sokakat bántott, hogy a magyar közéletben, még a törvényhozásban is a 19. század elején a latin nyelv volt a hivatalos. Hunnia c. elemzésében, amelyet 1834-ben kezdett el papírra vetni, a latint elmaradott nyelvként írja le, amely halott, tehát nem helyes, ha Magyarországon, ahol megújulásra van szükség, egy ilyen nyelv megnehezítse a folyamatot. Felháborítónak tartotta, hogy Magyarországon az anyanyelv háttérbe van szorítva. Széchenyi 1835-ben már optimistább. Elvárását előbb latinul – nihil de nobis sine nobis –, majd magyarul is megfogalmazza: „semmit rólunk nálunk nélkül”. Széchenyi elvárása a magyar nyelv hivatalossá tételét tekintve megvalósult: Ferdinánd király 1844. november 13-án aláírta a magyar nyelvet Magyarországon hivatalossá tevő törvényt.
Semmit rólunk nélkülünk. Ez alapelv a civil társadalomban, ennek jegyében szólítják meg a kormányt akkor, ha úgy érzik, a hatalom egyik vagy másik kérdésben átlépett felettük. És ugyanezt az alapelvet idézik a nemzeti kisebbségek (felelős) képviselői is, amikor létező közösségeik érdekében lépnek fel nyilvánosan.
Tehát beütöttem a kulcsszót és nézem a keresőmotor által kiírt találatokat. Nincs igazi találat. A válaszok érintőlegesek. Az első válaszok mindenféle jogszabályokra vonatkoznak – nem ez volt a kérdés. Aztán a hatalom és a regionális szereplők közötti dialógus… Aztán az EU kisebbségekkel kapcsolatos döntése… Az első témába vágó hír: Segesvár városában miként alakul a városháza és a kisebbségek közötti dialógus… Majd egy hír az interkulturális dialógusról. Majd arról, hogy Moldáviában miként…
Tehát nincs találat. Lássuk a kormány struktúráját. Minisztériumok – kisebbségekért felelős nincs. És a kormány saját szervei? Kormányfőtitkárság, struktúra, nézem az organogramot, a parlamenttel való kapcsolatokért felelős főigazgatóságból és 11 igazgatóságból áll. Utóbbiaknál keresem a kisebbségek kifejezést – nem szerepel.
Újabb keresés, van egy hivatal, a neve: A nemzeti kisebbségeket támogató és a Nemzeti Kisebbségi Tanács Koordinációjával megbízott jogi szolgálat. Ez az egyedüli kisebbségekkel kapcsolatos kormányszerv. Nézzük meg alaposabban. Tehát egy szolgálat, nem igazgatóság, még kevésbé főigazgatóság (departament). De! Elvi és gyakorlati kérdés is, hogy a szolgálat keretében működik egy főigazgatóság, ennek neve Interetnikus Kapcsolatokért Felelős Főigazgatóság. Két helyettes államtitkár vezeti – az egyik tatár a másik román nevű, aki németnek mondja magát. Szóval főigazgatóság, de a nagy listán nem szerepel. Nincs ezen a szinten. Ha ott vesződik eldugva, akkor valóban főigazgatóság-e?
A Szolgálat keretében működik a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. Tehát létezik. Minden parlamenti képviselettel rendelkező kisebbség 3 tagot delegál a Tanácsba, amely (figyelem) nem dönt semmiről. Csak koordinál, támogat, javasol. Mások döntenek. Más szinten. Adminisztratív kapcsolat létezik, valós kapcsolat nem. Mert a Tanács nem tud kiállni és érvelni egyik vagy másik elképzelése, javaslata mellett. És nem szerepel a jogosítványai között, hogy véleményezik a kisebbségekre is vonatkozó jogszabálytervezeteket.
Sérül az elv? Lényegében igen, látszólag nem. Jó trükk, ugye.
Mindez egy friss hír kapcsán merült fel. Ugyanis az új szlovákiai Nemzetiségi Tanácsban, mely kormánytanács, vagyis a kormányzati politikával kapcsolatosan foglal állást, a két fél immár nem azonos létszámmal van jelen, a kisebbségek kettővel több képviseleti helyet kaptak a Tanácsban, mint a kormány. S bár a Tanácsot (figyelem!) Fico miniszterelnök vezeti, az is megtörténhet, hogy a miniszterelnököt a tanács kisebbségi tagjai leszavazzák. Mi történik ilyenkor?
Jó kérdés… Itt kezdődik a demokrácia.