Mindenki a nyugdíjakról beszél ma mifelénk. A nyugdíjas is – természetesen, meg a nem nyugdíjas is. Talán az iskolások még nem…
Mi a gond? Nem az, hogy újraszámolják minden nyugdíj címen kifizetett járandóság összegét – ez következmény. A gond: nincs pénz. Románia külföldi adóssága folyamatosan növekszik, az ország többet költ, mint amennyit az államkincstár adókból összegyűjteni képes. Az állami bevételek jelentős részét az alkalmazotti fizetések utáni adó jelenti. A jövedelmek utáni adó a fizetések 10 százaléka, mire lehet ez elegendő? Szinte semmire. Idén májusban a statisztikai hivatal közölte, nálunk a nyugdíjasok száma 4.748.274 személy. Az alkalmazottak száma, vagyis akik jövedelmük után adót fizetnek, valamivel nagyobb, kevéssel meghaladja az 5,3 millió személyt. (A számuk hónapról hónapra változik.) Az új befizetésekből a kifizetendő nyugdíjak kis hányadát lehet fedezni. A többire pénz kell.
Mit tehet az állam? Elkezd spórolni. Kevesebbet költ saját magára, például létszámstopot jelent be. Pár éve, a liberális kormányfő hivatalba lépésekor bejelentett egyet, de mire életbe léptették, a kormányhivatalokba annyi új embert vettek fel, hogy az asztalok mellé pótszékekre volt szükség. A kormány önmagán nem spórol. Inkább növeli a financiális szigorúságot. Vagyis a polgárt szigorú hangú levéllel berendelik a hivatalba, rendezze pénzügyeit. Velem megtörtént. Egy öt év előtti kifizetés elcsúszásáról volt szó: 43 lejjel tartoztam az állambácsinak. Kérdezem a hölgyet, mi a teendő. Nem szólt semmit, csak intett, menjek már utamra, ne akadályozzam a munkavégzésben. Szóval fokozni a szigorúságot…
Takarékoskodni kell a nyugdíjakkal. Na nem a 10 ezer eurós nagyságrendű nyugdíjakat kell visszahozni a méltányossági szintre. Mekkora ma nálunk a nyugdíjak közötti különbség? Az átlagnyugdíj (nem a minimális!) májusban 2248 lej volt, miközben a legnagyobb nyugdíjak elérik az 50 ezer lejes „álomhatárt”. Ez pedig 22,2szeres szorzót jelent – az átlaghoz képest!!! Ekkora nyugdíjat az igazságszolgáltatás és a katonaság főemberei kapnak. Ehhez, mondá Ciolacu miniszterelnök urunk, nem lehet hozzányúlni, az állam rendjét veszélyeztetné.
Nyugdíjakkal úgy lehet (lehet?) takarékoskodni, hogy újraszámolják – méltányossági alapon. Érdekes, a nagyobb nyugdíjat élvezők esetében rendre kisebb nyugdíjat állapít meg az új számítás. A különbséget most nem veszik el, csak addig nem lesz az éppen esedékes nyugdíjrendezéskor emelés az illetőnél, amíg vissza nem „hozzák” a méltányos (?!?) szintre.
Van egy olyan összetevője a helyzetnek, amiről nem szoktak beszélni. Bár létezik olyan ország, ahol a nyugdíj szintén jövedelemnek számít, ilyenként adóköteles volna, de az állam adót nem hajt be a nyugdíj után – ez van Magyarországon. Nálunk egy bizonyos összeg felett (ez most tudtommal 2000 lej) a nyugdíj adózik – 10 százalékkal, miként a fizetés.
Ez igazságtalan. Ellentmond a nyugdíjrendszernek, a társadalombiztosítási filozófiának. A nyugdíjakat egyfajta biztosításnak kell tekinteni, azért vállaljuk, hogy idős emberként, ha már kiléptünk a munka mezejéről, megfelelő módon élhessünk. Figyelem, a nyugdíjat nem az állam, nem a nyugdíjintézet adja, hanem visszaadja annak az összegnek bizonyos hányadát, részletekben, amit munkavállalókként társadalombiztosítás (TB) címén befizettünk. A nyugdíjas dolgozott, jövedelmet kapott, ezt megadózták, és ezen túl külön kifizette a TB-járulékot. Vagyis befizetett egy alapba azzal a világos céllal, hogy amikor oda kerül, ebből az alapból nyugdíjas éveire ellátást kapjon. Mondhatni kölcsönadott egy biztos (?) hitelezőnek, mivel tudta, hogy azt a megfelelő szabályok szerint visszakapja.
Belefér ebbe a nyugdíjak megadóztatása? Nem! Határozottan nem! Ugyanis a valamikori jövedelmet egyszer már megadózták, és azután kifizettük a TB-t. Tehát egy adózás utáni befizetésről van szó. Amit az állambácsi (vagy más jogi személy) elvesz, tőkésít, hogy abból kifizesse a majdan esedékes nyugdíjat. A befizető nem kér kamatot, bár minden letétbe helyezett összegért kamat jár jogállamban, szóval nem kér, mert tudja, hogy nyugdíjasként pénzét visszakapja. Csakhogy nálunk nem kapja vissza, mivel újabb adót vonnak le – vagyis a nyugdíj megadóztatása kétszeres adóztatást jelent, ami tilos minden jogállamban.
Igazi jogállamban erről kellene társadalmi vitát folytatni.
Kérdem, Románia jogállam?