A politikusokat aszerint osztályozom, hogy szeretnék-e velük egy klubba tartozni, vagy nem. A felvetés, bevallom, nem eredeti, talán Freud (talán egy filmben fél évszázada Woody Allen) jelentette ki azt a humorba foglalt igazságot, miszerint „Nem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik elfogadna engem tagnak.” Értik ugye! Magamról tudom, esendő vagyok, befolyásolható is, olykor apró füllentésre is vetemedem – szóval van hibám bőven. Az a klub, amely ilyen személyeket befogad, nem nyújthat nekem semmit. Kerülni kell őket… Azon morfondírozom, ha valamilyen csoda folytán az Európai Bizottság egyik hatalmassága meghívna klubjába, mit válaszolhatnék? Apró füllentés? Dehogy: súlyos politikai etikai vétség – ez a friss vád ellenük.
A történet röviden: az EB lezárja a hetes cikkely szerinti eljárást Lengyelországgal szemben, melyet a Bizottság 2017-ben indított meg a bíróságok függetlenségével kapcsolatos aggályai miatt. „A Bizottság úgy véli, hogy a jogállamiság jelentős mértékű áthágásának veszélye már nem áll fenn Lengyelországban az Európai Unió Szerződése 7(1)-es cikkelyének értelmében” – így a Bizottság. Ugyanis „Lengyelország törvényhozási és törvényhozáson kívüli intézkedések sorozatát indította el az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségével kapcsolatos aggályok orvoslása érdekében”. És a folytatás: „az a tény, hogy Lengyelország megtette az első konkrét lépéseket az akcióterv végrehajtására, valamint, hogy Lengyelország elismeri azt is, hogy a jogállamisággal foglalkozni kell, mind közvetlenül relevánsak a Bizottság kockázatelemzése szempontjából”.
Lássuk a korszakos lengyel politikai lépéseket, az új kormány hősi tetteit. Mit és miként teljesített Lengyelország? Megtudható: kilencpontos akciótervet készített el és nyújtott be Brüsszelben. Kérem, olvassuk el a mondatot többször. Az van benne, hogy a lengyel kormány egy TERVET készített, és ebben szépen leírta, mit FOG cselekedni. Beterjesztettek egy ígéretet. Ez a hivatkozott „első lépés”. És valóban, a jogállamiságra vonatkozik…
Terv, vagyis politikai ígéret. A politikai ígéret az általános elvet jelöli meg, amelynek megvalósítása tudvalevően sok stádiumon megy keresztül. Nagyon sokszor teljesítetlen marad. De a politika olyan világ, ahol a vis-major, a külső kényszer előre nem látható, van úgy, hogy az ígéretből nem lesz semmi. Az ígérgető vállát rántja: nem tehet róla. Ezért (is) nevezik olykor a politikát úri huncutságnak.
Az EB első embere, pardon asszonya, Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Donald Tusk lengyel miniszterelnök politikai harcostársa, az eseményt idén május elején így kommentálta: „Új fejezet Lengyelország számára. Több mint hat év után úgy gondoljuk, hogy a 7(1)-es cikkely szerinti (számonkérési – BB.) eljárást le lehet zárni. Gratulálok Donald Tusk miniszterelnöknek és kormányának e fontos áttöréshez. Ez kemény munkájuk és elkötelezett reformerőfeszítéseik eredménye.” Hm. Mióta kemény munka egy szép ígéret? Ezt érezhette Vera Jourová bizottsági alelnök is, mert hozzátette: „Bár a munkát folytatni kell, az eddigi cselekedetek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a jogállamiság jelentős sérülésének világos kockázata már nem áll fenn.”
Vagyis elvégzett munkáról korai beszélni, de változás történt, és ez az EB-döntés oka. A változás maga: a 2023-as parlamenti választásokan az akkori kormányfő, Mateusz Morawiecki pártja első lett, de nem tudott kormányt alakítani, így a bal-liberális erők Donald Tusk vezetésével alakítottak kormányt. A helyzet logikája: ha Varsóban/bárhol olyan párt vezeti a kormányt, amely barátnak számít, akkor le lehet állítani az EB jogállamisággal kapcsolatos ellenőrző és számonkérő eljárását. Mi ez? Szabálytalanság? Etikátlanság? Következetlenség? Az utóbbinál maradva: a politikai következetlenség a polgárok semmibe vételét jelenti, hiszen az EB saját szabályait rúgta fel. Mi történik itt? A 20. század egyik nagy gondolkodóját, Hannah Arendtet hívom segítségül. Mi a baj a modern politikával? – tette fel a kérdést. Válasza: a morális igazságok és univerzális erkölcsi szabályok alkalmatlanok és összeomlanak a modern korban. Ekként folytatja: a modernitásban épp a gondolkodás az, amitől a torz rezsim, torz politikai berendezkedés meg akarja fosztani az egyéneket.
Értjük: valamit nem kellene ebben a helyzetben észrevennünk. És el kellene felednünk, hogy a következetesség azt jelenti, hogy egy adott helyzetben, döntésben vagy cselekedetben hűek maradunk az előre kitűzött célokhoz és elvekhez.
Esetünk súlyos: az elvhűség megszegése jogszabály félresöprését is jelenti.