Figyelem, mint megannyian ebben az országban, mi minden történik az államelnöki verseny hullámverésében. A hihetetlentől a nevetségesig mindenre van példa. A jelölteket állító pártok egyike azzal tűnik ki, hogy a legbefolyásosabb vezetői egymást fojtogatják, a másik menet közben megtagadja saját elnökét, a harmadik a tegnapi harcostársat lépteti le, törli a tagok közül.
Cirkuszi mutatványok? Mondhatjuk annak is, bár egyiket sem attrakcióként kell szemlélni. Döbbenetes, hogy mivé fajul egy politikai verseny. Ha nem a sorsunkról volna szó, kilépnék ebből a történetből, a sutba vágnám az egészet, mint megbízhatatlan, komolytalan emberek ízléstelen hőzöngését. De az a baj, hogy ennek a versenynek lesz egy (akármilyen) győztese, s az minimum öt évig képviseli az országot, a nevünkben nyilatkozik, felel az ország jól működéséért. Félreállni lehet – de az is egyfajta felelőtlenség.
Miközben nekem éppen a felelőtlenséggel van bajom. Azzal, ahogyan egyik-másik jelölt az önmagának kinézett tisztséget értelmezi, ahogyan nyilatkozik. Ilyenkor láthatni, hogy a szavazatok reményében ki mire képes.
Kiválasztok egy jelöltet, Victor Pontát. Egykori miniszterelnök, aki 2015 novemberében kényszerült lemondani tisztségéről, megannyi vád terhe alatt. Ekkorra valamennyire lecsendesedett a doktori tézisével kapcsolatos 2012-ben kitört plágiumbotrány – összesen 85 oldalt másolt szó szerint más munkákból. 2014-ben lemondott a doktori titulusról, de nem fogták perbe. Más okokból korrupcióval vádolták, beperelték. És jól emlékszünk, a bukaresti Colectiv klubnál kitört tűzeset (64 halálos áldozat, 160 sebesült) miatt tüntetések törtek ki, a miniszterelnöknek (és a belügyminiszternek) mennie kellett.
Tehát itt van Victor Viorel Ponta, aki helyett minden jóérzésű ember elbújna és hálát adna a világnak, hogy szabadon mozoghat – szóval Ponta bejelentkezik a nagy versenyre. Ő, aki megbukott jogászként, megbukott miniszterelnökként, megbukott emberként (korrupció), szóval egy (volt) politikus, aki kiírta magát a becsületes emberek világából, jelentkezik az államfői megmérettetésre. A jelöltségét elfogadja a hivatal, ezzel nincs gondom, de azt kérdem, mire gondol az a viszonylag jelentős számú szavazó, akik a különféle közvéleménykutatások szerint megválasztanák elnöknek. Persze, nem hiszünk a „méréseknek”, mert minden közvéleménykutató a megbízója szája íze szerint „mér”, de azt aligha lehet tagadni, hogy mintegy 10%os választói támogatottságot Ponta magáénak mondhat.
És itt már nem csak Pontáról van szó.
Ponta politikai kalandor – nem én jelentem ki ezt elsőként, és utolsó sem leszek ezzel az állítással. Kalandor, vagyis törvénytelen üzelmekbe, kockázatos vállalkozásokba belevágó, mások kárára sikert, gazdagságot, hatalmat hajhászó személy. Szerencsevadász. Ez olvasható az értelmező szótárban. (Vannak durvább minősítések is, ezeket nem idézem.) Tessék megnézni a Ponta elleni fentebb idézett vádakat – amelyeket részben megúszott, részben nem. Keresem, van-e az emberben valami szimpatikus? Semmit nem lelek.
Mert van példa szimpatikus kalandorra. Sokan emlékezhetünk Martinovics Ignácra, aki szinte minden volt életében: szerzetes, bölcseleti és teológiai doktor, fizikus, kémikus, lembergi egyetemi tanár, akit több akadémia a tagjává választott (a haarlemi, a hessen-homburgi, a müncheni, a stockholmi és a szentpétervári). És királyi titkosügynök is volt. Életrajzírói feljegyezték, hogy magával meghasonlott, nagyravágyó és fantaszta jellem volt, aki az eszközök tekintetében nem válogatott, és elkeseredésében kész volt bármilyen kétségbeesett lépésre. De az utókor mégis igyekezett jó képet festeni róla. A politikai kalandorok másik példájaként Andrei Saguna püspököt idézi a (román) szakirodalom, akiről Grigore Moldovan professzor, rektor mondta: olyan főpap volt, aki saját érvényesülése előmozdítására bármilyen hatalmat kiszolgált. Politikai aktivizmusa a kor jeles személyiségei közé emelte, akit az ortodox egyház szentté avatott.
És itt van Posta legújabb fegyverténye – mert alighanem annak szánta. Ponta a minap kedélyesen elmesélte, hogy 2014ben hagyta, román falvakat öntsön el a víz a Dunánál, hogy a szerb fővárost, Belgrádot megvédjék. Ezért a döntéséért szerb állampolgárságot kapott. Mennyire lehet hiteles Ponta választási szlogenje (Románia az első helyen), ha 2014-ben román parasztok földjére és házaira ráengedte a hömpölygő Dunát, Belgrád védelmében?
„Már senki sem hiszi el, hogy szuverenista vagy és feláldoznád magad a népért és ezért az országért” – így fogalmaz Ciolacu miniszterelnök egy fészbuk-bejegyzésében.
Ez volna a szuverenista Ponta. Avagy Ponta, a kalandor?..