A román pártrendszer az utóbbi három évtized legnagyobb válságát éli. Persze, megvan a replika: hol van másként? Az egész önmagát demokratikusnak minősítő európai világban, mindenekelőtt a mamindenlehetséges Európai Unióban a pártok lejtmenete jó ideje tart, ami önmagában lehetne a vonatkozó pártok ügye meg baja, de figyelni kell a kapcsolódó jelenségekre: maga a demokrácia eszméje és gyakorlata veszít teret folyamatosan, az antidemokratikus, populista erők pedig egyre erősebbek.
Ismerős, ugye? Melyik pártra „nincs hatással” a romániai politikai pártokból való erősödő kiábrádrándultság? Igen, az AURra, vagyis a Románok Egyesüléséért Szövetségre, amely a mai, politikailag zavaros hetekben egyre erősödik. Hogy mennyire párt – arról máskor.
A lejtmenet kezdetét annyian felidézték, szinte restellem megismételni – de kell. 2015-ig kell visszanyúlni, és elég a világmigráció indulására utalni. Nem hagyható ki persze Merkel aszszony, a Willkommenspolitik, az a totális felelőtlenség, amikor egy számára ismeretlen jelenségre, a migrációra utalva nyegle legyintéssel kijelentette: Wir schaffen das. Mit oldottak meg a német (akkor nagyra tartott) kancellár és követői? Semmit. Illetve: ezen a téren mindent elrontottak, ami elrontható volt. A miértre most nem fogok kitérni.
A politikai bizalommal kapcsolatos idén nyári nemzetközi kutatás (TrueDem 2025 projekt: bizalom az európai demokráciákban) eredményeit a napokban közölték, ebből azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgált 24 EU-s tagállam közül a polgárok Romániában bíznak a legkevésbé a pártokban: 10% mindössze.
Nemzetközi tabló rajzolásánál fontosabb pillantást vetni a romániai pártok viselkedésére-téblábolására. Minden jelentős pártnál komoly gondok vannak. A Liberális Párt elnökét a kormányzás feladatai teljesen lekötik, nincs érkezése a párt rendbetételére – a gondokra éppen ő hívta fel a figyelmet. Az USR, vagyis a Mentsétek meg Romániát Szövetségben is hangos viták zajlanak, az Elena Lasconi szereplése okozta hullámok nehezen csendesülnek. Úgy tűnik, ebben a világban az RMDSZ a biztonság szigete – ismétlem, úgy tűnik…
A pártokról szóló elemzésekben hagyományosan a PSD az első. A Szociáldemokrata Párt ma már nem a legnépszerűbb román párt, bár a Parlamentben több mandátuma van a „rivális” AURnál. A PSD népszerűsége ma 15% körüli, a 2024-es választási 22,3%-nak mintegy harmadát elveszítette. Az AUR választási eredménye 18,3% volt, idén nyáron 32%-ra mérték a támogatottságát. PSD zuhanórepülés? Alighanem. És mit tesz ebben a helyzetben az a párt, amelyet – ideológiai elődjeivel együtt – az elmúlt 35 évben a közélet legerősebb pártjának tekintettek? Táncol. Keresi a (tánc)lépést.
Az a politikai tánc, amelyet a korábbi kormányzati időszakban kezdtek el, most mintha – a maga módján – kiteljesedne. Teljes a zavarodottság. Aki táncol, a tánc öröméért, a felszabadulásért, a kikapcsolódásért teszi, a tánc kifejezi a táncos belső állapotát, együtt él a zenével és kommunikál a környezetével. A politikai tánc ennek a teljes ellentéte: zavarodottságot jelent, amikor az egyes lépések megannyi botlást jelentenek, amikor a mozgássorból a harmónia hiányzik a leginkább. Itt áll (megrendülten?) előttünk a PSD, amelyet a kormányból való (a 2020-as választások utáni) kimaradás nagyon megrázott, mindent megtett a kormányzati hatalom megszerzéséért. Ez sikerült neki, M. Ciolacu miniszterelnök, ma már tudjuk, elkezdte azt a háttérpolitikát, amikor mindenféle pénzekkel (2024-ben 65 milliárd lejt költött el jogtalanul az állami tartalékalapból, jelentős költségvetési pénzeket irányított át tárcák között titkosan a saját kénye-kedve szerint, a szabad pénzmozgatáshoz sürgősségi kormányrendelettel alakították ki a „törvényes” keretet) jövőbeli politikai hatalmának az alapjait kívánta lerakni. Tévedett – bukás lett a vége.
És mi történik ma? A párt ügyvivő elnöke, a pökhendi Sorin Grindeanu belülről támadja a kormánykoalíciót, folyamatosan fenyegetőzik. Minapi parlamenti beszédében külön üzent Bolojan kormányfőnek, hogy nem lehet a halántékra irányított pisztollyal kormányozni, pártja kilép a koalícióból, ha nem fogadják el indítványait. Például saját, külön gazdasági fellendítő programot ajánl, amelynek elfogadását elvárja, ha nem…
A PSD tánca a vesztes vergődése. Vesztes, mert Ciolacu minden struktúrát felrobbantott, semmit nem hagyott épen. A PSD ügyvivő vezetése tudja, neki most a pártot kell felépítenie, ha holnapután is jelentős párt kíván maradni. Ezt pedig ellenzékből lehet megtenni. A koalícióból kilépni nem mer, ezért kormányzó pártként kíván ellenzéki szerepet eljátszani.
Fából vaskarika. Eddig senkinek nem sikerült – mert nem sikerülhet. Grindeanu ezt nem akarja tudomásul venni.