Nem valamilyen ínyencség elkészítésének a receptjét foglalom össze az alábbiakban, hanem a népeket egymás ellen uszító, közösségi kezdeményezésnek titulált eljárás összerakási módját.
Végy egy szélsőséges pártot. Ez Romániában adott, képviselői és szenátorai lármás utcanépként ott óbégatnak a román parlamentben, a nevük különben kincset érő betűszó: AUR. Vagyis a Románok Egyesüléséért Szövetség. Sajnálatos, hogy ilyen nemes név ellenére egész sor nemtelen tett idézhető velük kapcsolatosan.
Keress egy félművelt politikai szereplőt – nem mindenkiből lesz politikus azzal, hogy bekerül a román parlamentbe. A politikus jellemzői: erőviszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó; körültekintő, célszerű, óvatos, diplomatikus. Olykor még hozzáteszik: értelmes és becsületes – érdekes, utóbbi sokkal ritkábban megjelenő jelző. Aki a fenti tulajdonságok egyikét-másikát illetően hiányt szenved, arról finoman azt mondják: viselkedése nem volt eléggé politikus. Tehát kell egy szerep-zavaros politikai szereplő, az AUR a jelek szerint raktáron tart ebből a fajtából. Ez esetben Gheorghe-Adrian Cătană lépett a nyilvánosság elé, és felhívta önmagára a figyelmet. Ugyanis törvénykezdeményezést iktatott a román szenátusban a következő címmel: Az etnikai kisebbségek román nemzet iránt kifejezett tiszteletének napja. Ezt olvasva, magyarként, felötlik az emberben, vajon mit is kell(ene) tenni/tennünk, hogy e (leendő?) törvény előírásainak megfeleljünk? Például le kellene térdelni a román nemzeti jelvények előtt? Kezet kell csókolni a román nép mindenkori vezetőinek? Ki kellene jelentenünk, hogy a román állami intézmények képviselőit soha, még gondolatban sem bíráljuk? Nem folytatom, kedves olvasómra bízom, hogy a sort újabb szép, nekünk aligha kedves követeléssel kiegészítse.
Minden törvénykezdeményezést indokolni kell, s itt a helyzet kicsit elbonyolódik. Annyira, amennyire egy magyarellenes párt szenátora részéről szinte elvárható. Az indoklásban ezt írja: „november 24-ének a román nemzet tiszteletének napjává nyilvánításával szeretnénk tisztelegni Stephan Ludwig Roth emléke előtt, kihangsúlyozni, mennyire fontos az etnikumok közötti kölcsönös tisztelet, a kulturális sokszínűség előmozdítása, miként azt is, hogy fontos minden közösség hozzájárulásának elismerése társadalmunk történelme és fejlődése szempontjából.” Kicsit zavaros, mert a szöveg a nemzetre utalással kezdődik és a végén átvált társadalomra – és (mi) megtanultuk, mekkora a különbség e kettő között. Zavaros, mert Stephan Ludwig Roth (1796. november 24.–1849. május 11.) születésnapja volna a kiválasztott nap, vagyis a szász közéleti személy iránti tisztelet nem világos módon átalakul a román nemzet iránti tisztelet napjává. Értsük azt, hogy Roth egykori erdélyi szász írót, evangélikus lelkészt, pedagógust, politikust, forradalmárt tisztelve egyben a román nemzet előtt tisztelgünk?
Nagyocska a baj Roth személyét illetően, aki a tervezet szerint „kiváló védelmezője” volt a románok jogainak, hiszen ellenállt az Erdélyben akkoriban tapasztalt „asszimilációs politikáknak”. Érdekes, ez a formula „kötelező” a hasonló szövegekben. Lássuk csak, segít a világháló, egy kattintás, és ím, ezt olvashatjuk. Amikor 1848 októberében harcok törtek ki az osztrák császári és magyar szabadságharcos csapatok között, Puchner tábornok, az erdélyi császári csapatok főparancsnoka őt nevezte ki Medgyes környéki császári biztosnak. Ebben a minőségében Roth ítélte halálra Alexandru Bătrâneanu prefektust és Vasile Simonis tribunust, mindkettőt a román fegyveres felkelés előkészítése miatt. Hmmm – ez nem számít, ez semmi. El kell felejteni. A történet szomorú folytatása, hogy Roth lekészt 1849-ben a haditörvényszék „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával (osztrák császári biztos volt) halálra ítélte, és kivégezték. Tehát van egy forradalmár, aki halált osztott és őt magát is „megette” a forradalom. Roth érdemei (volt elismerő szava Avram Iancut illetően) ellenére ellentmondásos személyiség volt, mint korának sok forradalmára. Megkérdezném Cătană szenátort, ez az ellentmondásosság miként fér össze a nemzetek közötti tisztelet elvárásával?
Ha a román nemzet iránti tisztelet napját kívánja egy erdélyi politikai szereplő javasolni, keressen megfelelő román személyt, aki az eszmét kétségeket kizáróan képviselheti, ne bújjon (vitatható) szász történelmi figura mögé.
Persze, továbbra sem tudjuk, hogy az általános társadalmi elvárás – minden nemzet tisztelete – a román nemzetre leszűkítve törvényként konkrétan mit jelenthet.
Zavar, zavarosság, totál homály. Vajon a román szenátus illetékesei milyennek látják?