Pontosítok: román nyelvű iskola, mert ugye minden romániai iskola román jogi személy. És itt a hang- súly a román nyelven van. Sikamlós közéleti balhét váltott ki az a fészbuk-bejegyzés, amelyet Borboly Csaba Hargita megye tanácselnöke posztolt pár nappal ezelőtt.
A kérdés régi, azóta újra meg újra felmerül, amióta magyar szülők gyermekei román iskolába iratkoznak. Vagyis gyakorlatilag egyidős a kisebbségi léttel. Csak most éppen fordított nézőpontból közelített Borboly Csaba, s valljuk meg, ezzel teljesen új szempontot hozott be a közbeszédbe.
Hagyományosan az a kérdés: vajon miért jó, kinek jó, miért választják magyar gyermekek (szülei?) a román tannyelvű iskolát? A sablon-válasz: mert úgy jobban érvényesülnek. Mese, és erre jön válaszként a magyarszempontú érvelés: dehogy jobb, mivel a tan- anyag országosan egyforma, ugyanazt tanulják, az is- kola színvonala nem lehet nyelvfüggő, a tanárokat nem úgy választják ki, hogy aki jó tanár, megy a ro- mán iskolába, aki kevésbé jó, az mehet a magyarba. Akkor sem volna így, ha minden tanár egyformán ismerné mindkét nyelvet. És az sem biztos, hogy minden román iskola kiváló színvonalat képvisel. Egyesek jobbak az átlagnál, mások nem. Nincs az a felelősen nyilatkozó oktatáspolitikai vezető, minisztériumi főakárki, aki azt merné állítani: a román iskola jobb, mint a magyar.
És éppen ezt tette szóvá a csíkszeredai megyei tanácselnök, amikor így fogalmazott: „Szerintem nem normális, hogy megyénkben, például az Octavian Goga Főgimnáziumnak gyengébb eredményei vannak, mint a többi középiskolának. Tudják, hogy miért van ez? Mert nagyon sok magyar gyerek jár oda.” És jött a magyarázat: a román iskolába járó magyar gyermekek nem tudnak, vagy alig tudnak románul, minek okán a tanároknak többet kell foglalkozni velük, ez elveszi az idejüket, s miközben a magyar anyanyelvű gyerekek román nyelvű teljesítményére összpontosítanak, nincs elég idejük az egész osztállyal foglalkozni.
Tessék végiggondolni, van-e ebben logika? Ugye, hogy van. Gondoljunk bele, Székelyföld olyan magyar városáról van szó, ahol – helyi mondás szerint – a szél is magyarul fúj. A szülő jót akar – bár közelről sem biztos, hogy jól akarja tenni a jót. Beíratja csemetéjét a román nyelvű iskolába – majd elboldogul alapon, és jó lesz neki. Megkérdezte valaki: jó ez mindenkinek?
A tanácselnök bejegyzésére felhorkant az iskola vezetése, megszólalt a sajtóban Dumbravă Magdalena-Camelia igazgató és Dáné Endre aligazgató is. Kereken kijelentették, hogy Borboly Csaba kijelentésének semmilyen alapja nincs, ez egy álprobléma, ugyanis iskolájuk jó példával jár elöl az interetnikus viszonyok és az együttélés tekintetében.
Hoppá: álljon meg a vitatkozás! Itt valaki elkanyarodik a témától. A főgimnázium jeles vezetői interetnikus viszonyról beszélnek, miközben a fészbukbejegyzésben gyengébb eredményekről van szó. Nem keresem meg semmilyen honlapon az Octavian Goga Főgimnáziumban folyó tanítás minőségi híreit, mert ha a tanácselnök tévedett volna az eredményességet illetően, egyszerűen kijelentik: nem ismeri a helyzetet, a Goga líceum a legjobb széles Székelyföldön. Ők viszont annyit jegyeztek meg, hogy a Hargita megyei román tannyelvű középiskolák élén áll a főgimnázium. Vagyis eredményei gyengébbek több magyar líceuménál.
És természetesen jön a szép ismert mese: „Az Oc- tavian Goga Főgimnázium minden tanuló iskolája, et- nikai hovatartozástól függetlenül. Soha nem számított, hogy ki milyen nemzetiségű. Mindenkit szívesen lá- tunk ebben a tanintézetben, lehet magyar, román vagy sajátos nevelést igénylő gyermek. Nem mi választjuk a tanulóinkat, hanem ők választanak minket.” – így az igazgatónő. Ha kekeckedni kívánnék, megkérdezném: és hol vannak a roma gyermekek? Ők nem járnak lí- ceumba?…
A lényeg: valóban van a román iskolába íratott ma- gyar gyermekek között olyan, aki egy „kukkot” sem tud románul, amikor bekerül az iskolába, azonban amire elvégzi az iskolát, már jól boldogul a román nyelvvel. Ezt szintén az igazgatónő mondta.
Apró kérdést tennék fel, kedves igazgatónő aszszony: a magyarul „kukkot” sem tudó gyermek magától tanul meg románul, vagy külön is foglalkoznak vele? Mondom a választ: természetesen igen! Sokszor tanórán kívül is. Mert tanárok a gyermekért vannak, azt teszik, amit kell. S a pluszmunkának iskolai „költ- ségei” vannak. Valamit valamiért.
Na ugye – éppen erről volna szó, ha értenénk egy- más szavát… Olyan nehéz megérteni?