Ez önmagában is érdekes, hiszen Ro­mánia a „jó gyerek” kategória, „atyus­kával”, az Európai Bizottsággal nem szokott szembe szállni. Talán azon egyszerű oknál fogva, hogy sok kérdésben nem, késve, vagy csak részlegesen teljesíti uniós kötelezettségeit, amikor közös jogszabályok itthoni beve­zeté­sé­ről, az itteni elvárt jogkörnyezet kia­la­kításáról van szó.
Tehát Románia is perel, oly­kor Bukarestben úgy érzik: „be­telt a pohár”. Akik ismerik a bu­karesti politikai széljárást, sejtik, mi a gond Bukarestben: kisebbségi kérdésekben perel. Bukaresti politikai körökben pofátlanságnak számít, hogy az erdélyi magyarok elégedetlenek helyzetükkel. Nem elégednek meg azzal a tengernyi jóval, amivel a drága román állam őket elhalmozza. És polgári kezdeményezést indítanak. Előbb 2013-ban a Minority safepack címmel (Mentőcsomag a kisebb­ségek számára) annak érdekében, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbsé­gek­nek legyenek uniós jogaik. Mert ha a migránsokat védik bizonyos uniós jog­szabályok (szolidaritási alapon), az ős­ho­nos kisebbségeket miért nem védi sem­mi? Ismert, a támogató aláírás­gyűj­tés elindítását lehetővé tévő bejegyzést az Európai Bizottság 2013 szeptembe­rében elutasította. A kezdeményezők (FUEN, RMDSZ, Dél-Tiroli Néppárt) a döntés ellen keresetet adtak be az Európai Közösségek Bíróságánál, ebbe fel­pe­resként belépett Magyarország, al­pe­resként, vagyis az elutasító EB oldalán Románia és Szlovákia. 2017 februárjá­ban a Bíróság úgy döntött, hogy az EB-nek nyilvántartásba kell vennie a kez­deményezést. Ezt a döntést is megtámadta Románia felperesként – veszített. És a szükséges aláírásokat határidőn belül sikerült összegyűjteni.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a székelység közösségi érdekeinek kép­viselőjeként látja és tudja, hogy Székely­föld régióként hátrányos helyzetben van, ugyanis bizonyos uniós fejlesztési forrásokhoz nem fér hozzá – lévén, hogy Romániában hivatalosan Székelyföld nincs. Van Moldva, van Olténia – de mi az, hogy a székelyek földje? Ilyet a hivatalos politika nem ismer. Kimutatták, az érkező uniós forrásokat illetően a székelyföldi régió mutatói a legalacso­nyabbak – ide jön a legkevesebb támogatás. Valakiknek Bukarestben nagyon nem érdeke, hogy Székelyföld bár annyi forrást kapjon, mint bármilyen más ré­gió – pedig az uniós kohéziós politika célja a különbségek csökkentése. A „nemlétező” Székelyföld nyelvileg azt jelenti: a mócvidék románul Țara Mo­ților / a mócok országa, Barcaság pedig Țara Bârsei. A Székelyföld románul Ți­nu­tul secuiesc / székely terület. Nyel­vi­leg sem szabad jelezni, hogy itt vala­mikor belső határok léteztek és volt itt autonómia.
Az SZNT elindította a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért c. polgári kezdeményezést, azzal a céllal, hogy az Unió kohéziós politikája kezelje külön figyelemmel a nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi külön sajátos­sá­gokkal bíró régiókat. Elsőre, 2013 jú­liu­sában az EB elutasította a kezde­ményezés bejegyzését. Ez ellen a kez­de­mé­nyezők közül Izsák Balázs SZNT-elnök és Dabis Attila budapesti politológus, a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa pert indítottak. Az EU Törvényszéke 2016-ban az EB-nek adott igazat. Ebbe a perbe is belépett Románia az EB ol­da­lán, vagyis az SZNT ellen. A kezde­mé­nyezők fellebbeztek, és az Európai Bíró­ság, mint felettes fórum 2019-ban a kezdeményezőknek adott igazat, az EB nyilvántartásba vette az új kezdemé­nye­zést – el lehetett kezdeni az aláírás­gyűj­tést. Románia harmadszor is pert vesz­­tett.
Románia 2019. július 8-án, a nem­ze­ti régiókért indított polgári kezdemé­nyezés aláírásgyűjtésének megkezdése után panaszt emelt az Unió Törvény­szé­kén, kérte a régiós indítvány nyilvántartásba vételéről szóló bizottsági ha­­tá­rozat megsemmisítését. Indoklása: az EB túllépte a hatáskörét, a kérdésben nem illetékes. 2021. november 10-én hirdetett ítéletet az Európai Tör­vényszék a perben – Ro­mánia újból pert vesztett.
Míg az Európai Unió Törvényszéke elbírálta Románia keresetét, a kezde­mé­nye­zés elindítói és partnereik teljesítették a kezdeményezés érvé­nyességi fel­tételeit. Több mint 1,4 millió támogató alá­írást gyűjtöttek ösz­sze, és a meg­kö­vetelt 7 helyett 11 or­szág­ban gyűjtöttek a küszöbértéknél több alá­írást. Eddig hét ország illetékes hatóságai igazolták hivatalosan is a küszöb­érték túllépését, ez pedig az alá­írás­gyűjtés érvényességét jelzi.
A négyszeres vesztes persorozat nem csupán rombolja Románia külpolitikai tekintélyét, de ott ágaskodik a kérdés: miközben válság válságot ér az országban, az a legfőbb gondjuk, hogy az ország legjelentősebb kisebbsége nehogy valamilyen külföldi támogatást sze­rezzen. A kisebbség maradjon a sa­rokban, húzza meg magát, legyen na­gyon kicsi – ez a négyszeres perindítás olvasata.
A Székely Nemzeti Tanács szerint hálásak lehetünk Romániának azért, hogy kiprovokálta az Európai Tör­vény­szék állásfoglalását: bár az EU-s szer­ző­dések nem tartalmaznak kisebbségi jo­­gokra vonatkozó célkitűzéseket, ez még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt, amely kitér az alap­ve­tő uniós értékek védelmére! Ezek kö­zé tartoznak a kisebbségi jogok és Eu­ró­­pa kulturális és nyelvi sokszínűsége.
Bukarestben le kell nyelni a keserű pirulát.