Nézem a franciaországi választások második menetének kilépési lekérdezésen alapuló eredményeit. A román Digi 24 csatorna kommentátora örömtől fuldokló hangon jelenti be: siker, Le Pen szélsőjobb pártja veszített. Utóbb a pontos adatokat is megtudjuk: a baloldali Új Népi Front 182 mandátumot szerzett, a Macron-vezette centrista Együtt 163-at, és az első fordulót megnyerő Marin Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés 143-at. Nem lett meg utóbbi áttörése, ujjong a román kommentátor, a szélsőjobb veszített.
Több kérdés fogalmazódik meg az ilyetén kommentátori megnyilvánulás kapcsán. Miért az ujjongás?! Mit jelent politikai értelemben a két forduló között a baloldal és az elnöki tábor között létrejött „becstelen szövetség” (Jordan Bardella kifejezése), mit oldott meg? Valóban, megakadályozta a Tömörülés győzelmét, de a kérdés ott tornyosul: ki fogja kormányozni Franciaországot? Ezzel a kérdéssel a kommentátor nem foglalkozott, és arra sem vesztegetett egyetlen szavacskát sem, hogy kikből áll a győztes Új Népfront? Ha elmondja, hogy tagjai a radikális baloldali Engedetlen Franciaország, a Kommunisták, a Zöldek és a Szocialisták, akkor a győzelem talán más megvilágítást kap. Mert van olyan kommentátor, aki szerint a francia választásokat a szélsőbaloldal nyerte meg.
Nézzük sorra: az Engedetlen Franciaország mozgalmat baloldalinak és szélsőbaloldalinak is minősítik, vezetőjéről leírják: antiszemita. A radikális baloldal többnyire antidemokratikus elveket hirdet, igaz, a radikális jelző jelenthet éles globalizációellenességet is. Az is ismert, hogy a szélsőbaloldal (neobolsevik, de lehet akár antifasiszta is) ugyanolyan mérgező hatással van a polgári társadalomra, mint a szélsőjobboldal. Ugyanis a radikális kollektivistákat az erőszakos magatartás, a garázdaság, az emberellenesség jellemzi.
Térjünk vissza a Digi 24 kommentátorához. Tehát a francia választások győztesei között van minimum két szélsőbalos párt. A kommunistákról nem szóltam, mivel amit Európának szerencsétlenebb felén elműveltek, azt soha nem tudjuk és nem is szabad elfeledni. És ezeket ünnepli a botcsinálta elemző (a kommentátor elemzői kvalitások nélkül mit sem ér), mert vesztett a szélsőjobb.
Szóljak röviden a szélsőjobbról is, ezt kívánja meg a politikai egyensúly. A jobboldal pártjait politikai eszközeik alapján szokás mérsékelteknek és radikálisoknak minősíteni, illetve figyelembe szokás venni, hogy van-e, vagy nincs felsőbbrendűségi tudatuk. A történelemből ismert szélsőjobb pártok – nemzetiszocializmus, náci pártok – közös gyűjtőfogalma a fasizmus. A szélsőjobb pártok jellemzőjének mondják, hogy akadályozzák a társadalmi haladást – de ez címke is lehet. Hogy a létező pártok közül melyiket nevezik szélsőjobboldalinak, az politikafüggő. Ami egyértelmű viszont, hogy Európában a radikális jobboldali pártok történelmi sikert értek el az idei európai parlamenti választásokon, a fiatal választókban sok frusztráció gyűlt fel a kompromisszumos politika balfogásai miatt. Van olyan álláspont, miszerint az idén júniusban megválasztott Európai Parlament képviselőinek negyede a radikális jobboldalhoz tartozik.
Ha egy kommentátor ad magára, akkor nem ujjong/ szorong a jobb- vagy a baloldal választási győzelmén, illetve vereségén, hanem az okokat keresi. Mert a francia parlamenti választások első fordulója után a Nemzeti Tömörülés 300 körzetben végzett az élen, de mandátumot ezek alig egyharmadában sikerült szereznie – mert a közép összefogott a szélsőballal. 221 körzetben léptették vissza jelöltjeiket egymás javára. Ezzel az Új Népfront a 2022-es választásokhoz képest szerzett +51 mandátumot, Macron centristái elveszítettek 77-et. A Nemzeti Tömörülés így is a legtöbb plusz mandátumot szerezte: 54-et.
Hogyan is áll a helyzet nyertes és vesztes dolgában?
A polgár ösztönszerűen húzódik középre, ha nem választott magának pártot-ideológiát, akkor különösképpen. Ezt lovagolják meg az EP vezető politikusai: jobboldali veszélyről jönnek a jelzések, miközben a napi politikában gyakran a (szélső)ballal fognak össze. És mert hatalmas intézményi háttérrel rendelkeznek, mivel Európának a történelmileg szerencsétlenebb felén kellenek az EU-s fejlesztési támogatások, sok ország nem jelzi, nem teszi szóvá, hogy látják, mi történik. Soroljam? Gazdasági visszaesés, migráció, genderizmus, ukrán-orosz háború (félre)kezelése, demográfia, EU-s demokrácia-deficit…
A fiatal nemzedékek biztos jövőt szeretnének.
Vegyük észre: a francia választásoknak győztese nincs, de a vesztesei vagyunk mi is, mert sikerült a népakaratot ismét vakvágányra vinni.