Példaképek mindig voltak és lesz­nek.
Mert nem vagyunk egyformák: egyi­künk sikeres, a másik nem. Egyikünk te­hetséges, a másik kevésbé az. Egyikünk gazdag, a másik nem.
És aki nem, vagyis akik úgy gondol­ják, hogy lent vannak, ahonnan ki kell törni, fel kell jutni, sikert kell el­érni – ők mindig és folyama­tosan újratermelik a példaképek iránti igényt. Kell a példakép, a minta, mert hátha egyszer…, csak fel kell ismerni…, meg kell ér­teni…
A példaképek mindannyiunk életé­ben nagy szerepet játszanak. Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. A példaképeink leginkább sztárok és híres­ségek, ahogyan argósan mondják: celebek. Lehetnek fiktív személyek, mese­hősök, de a legtöbben valódi emberek (filmszereplők), történelmi személyek (írók és költők, szentek stb.), vagy va­lamilyen kiváló teljesítményt elérők (sportolók). Lehetnek olyan emberek is, akikkel naponta találkozunk, és igazán nagyra tartjuk őket: szülők, tanárok. Azért válhatnak követendő példává, mert úgy érezzük, hogy abból, amit ők képviselnek, valami fontosat át kellene emelni a saját életünkbe, és erőt merít­hetünk belőlük. A példakép életvitelével, tulajdonságaival a kor, a társadalmi kö­zeg egy-egy erkölcsi vagy kulturális ér­tékét jeleníti meg.
Maradjunk a sportnál. Voltak korok és országok, amikor az ellaposító nyo­morból csak a sport kínált kiutat. A kommunista világ megannyi kiváló spor­tolója menekült ki a (szabadnak mondott és gondolt) világba, ahol a személyes ké­pességek csúcsra vitele igenis lehetséges.
Ma Európában nincs nyomorország, még akkor sem, ha a szabadság és a sze­génység kérdésében térségünk országait igenis rangsorolni lehet. Sztárok vannak. Ma nálunk egy Simona Halep példakép. A tudatosság, a kitartás, a céltudatosság és a fölösleges sallangokról való lemon­dás példaképe. Mert ma feljutni a csúcs­ra az istenadta tehetségen túl csak a jelzett tulajdonságok kiművelésével le­het.
És ezért a döbbenet, amikor azt sze­retnénk megérteni, ami a jelenleg vi­lágelső Novak Djokovics körül az éppen induló ausztrál kiemelt tenisztorna kap­csán történik. Ismert, a csapból is az fo­lyik, hogy a szerb teniszbajnokot az ausztrál hatóságok nem engedik szerepelni a tornán, mert nincs oltása, vé­dettsége. De a helyzet ennél bonyolul­tabb. Djokovics december 14-én, egy belgrádi kosármeccsen elkapta a korona­vírust. A sportoló szerint gyorstesztje negatív lett, s csak miután a hivatalos PCR-tesztet is elvégeztette, akkor derült ki, hogy covidos. Időközben, december 18-án találkozott a francia L’Équipe szer­kesztőivel, pedig kötelessége lett volna közölni a lappal, hogy covidos, és kérni a halasztást. Nem tette meg. Még átrándult Spanyolországba is egy röpke időre, ami covidosként szintén a felelőt­lenség vádját veti fel. Ráadásul a PCR koronavírus-teszt időpontja sem talál, a német Spiegel szerint, mert azt december 26-án készítették, s nem december közepén.
Minderre annak kapcsán derült fény, hogy nem engedték be Ausztráliába, a reptérről egy elkülönítőbe vitték. Itt volt mindaddig, amíg procedurális okokra hivatkozva a bíróságon pert nyert, és visszavonták a beléptetésére vonatkozó tiltást. Elkezdett edzeni, de az illetékes ausztrál miniszter visszavonta a beuta­zási engedélyt, mondván: minden esz­közzel megvédik az ausztrál polgárok egészségét. Aki nem igazolja védett­ségét, annak nincs mit keresnie az országban. Újabb per – és Djokovicsot kiutasították az or­szágból.
Ország-világ előtt Djokovics lejá­ratta magát. Össze-vissza beszél, olykor valótlant is. Elhallgat, elferdít. Menti ma­gát, balga módon. Lehet oltáselle­nes, de ne éljen vissza ismertségével, ne várja el, hogy őt másként kezeljék, mint az egyszerű polgárt. Ha valaki covid-fertőzöttként azt teszi, amit ő, perbe fogják, és bezárják betegség terjesztése miatt. Ő közben azt nyilatkozza, hogy a kommunikációs meg adminisztrációs hibákért az ügynöke a felelős.
Sztárnak lenni felelősség. Nem csak a paparazzik, a csendes magánélet hiá­nya miatt nyomasztó, hanem azért is, mert a híres emberre fölöttébb nagy nyo­más nehezedik. Minden tettét, döntését (ebből a szempontból is) mérlegelnie kell. Mit sugall, mit fognak mondani na nem a rajongói (nekik mindegy), hanem a példaképet kereső fiatalok, mindazok, akik a sztár példájából szeretnének erőt me­ríteni.
Djokovics sztár. De nem példakép.