Hétről hétre elvárom, hogy Ön, kedves Olvasó, elolvassa szösszeneteimet, jajkiáltásaimat, figyelmeztetéseimet. Ön is, én is itt élünk, ebben a szép városban, a mi Temesvárosunkban, és be kell látnom: többet kellene foglalkoznunk vele. Hallgattam városunkról, pedig mostanság igenis írni kellene erről meg arról. Hogy miért? Mindannyian jól tudjuk: mert választunk. Választunk idén helyi vezetést, választunk megyei vezetést, választunk parlamentet, választunk európai parlamentet és – ki ne maradjon! – választunk államfőt.
Egyik-másik, bevallom férfiasan, nagyon idegesít. Ahogyan a brüsszeli-strasbourgi parlament teszi, illetve nem teszi dolgát, azzal engem kiütöttek. A brüsszeli mindenféle döntéshozók és papírtologatók úgy viselkednek, miatt az ellenségeink. Ne legyintsünk, mert igenis beleszólnak az életünkbe.
De nem erről kívánok szólni, és nem is az egyre kevésbé kedvelt államfőnkről, akin kiütött a politikai fáradtság, és Klaus Iohannis számára a 10 éves látszat-pihenés után jön az igazi pihenés ideje… Hogy megérdemelt-e? Ugyan kérem, mit kell egy kifutó modellt jelentő államfőnek kiérdemelni?
Szóval egy bizonyos választásra gondolok, itt van a hozzánk legközelebb álló helyi választás. Magyar szempontból nagyot nem tudunk domborítani, a demográfiai adatok kőkemények. De azért nézzük meg, vegyük szépen sorba, hogyan is áll városunk. Azt mondják sokan, hogy jól. Ott vagyunk az elsők között. Országosan itt a legjobbak a jövedelmek – Kolozsvárt követően. Keresem a romániai rangsorokat – legeredményesebb város, legélhetőbb város, ezeken a területeken messze vagyunk az első tíztől. A kultúra területén Kolozsvár az első (meglepő?), Sepsiszentgyörgy a második, Csíkszereda a harmadik – álljon meg a világ, ki készíttette ezt a felmérést? Nocsak: a kulturális minisztérium. Temesvár a kilencedik, előtte van még Nagyszeben, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Brassó. Az első kilenc város közé egy óromániai város keveredett: Krajova.
Románia legdrágább városa Konstanca. Követi Kolozsvár és Brassó, Temesvár a negyedik, majd Nagyszeben – Bukarest csak ezután következik.
Ott vagyunk-e az élen, vagy nem vagyunk ott? Választások előtt ezt végig lehet gondolni.
Én most arra gondolok, mi az, ami nagyon kellene – de nincs.
A városvezetések legrégebbi adóssága a kulturális központ, a kultúrpalota. 1920-ben úgy vélték megoldani a kérdést, hogy a városi színházat kinevezték kultúrpalotának. Kinek volt ez jó? Senkinek. Mit oldott meg? Semmit. De ma is látunk utcai eligazító táblákat: Kultúrpalota. Ha humor, akkor olcsó… És eltelt egy teljes évszázad, nincs kultúrházunk. Zenepalotánk sincs, mert a Capitol moziteremnek épült, az akusztikáját a mindenféle pótfalakkal javítani lehetett, de igazából messze van a jótól.
Nincs könyvtárunk, egy igazi, otthonos, a mai elvárásoknak megfelelő. Évszázada könyvtárat is álmodtak az akkori vezetők – semmi nem lett belőle. 1990 után egy sor katonai épületet szabadítottak fel, egyik-másiknak találtak jó felhasználást, de például a Belvárost rondító U-kaszárnyát miért ne lehetne könyvtárrá alakítani? Vagy azon laktanyák valamelyikét, amelyek a laktanyából kialakított képzőművészeti fakultás épülete mögött találhatók…
Nincs műjégpályánk – volt.
Nincs rendes sportcsarnokunk – az Olimpia fél évszázada még jónak számított, azóta csak a nevét sikerült megváltoztatni…
Nincs stadionunk, igazi, Temesvár focimúltjához illő. A megyei kórház szomszédságában oszladozó-bomladozó stadionnak a lebontását is évek óta halogatják. Elkezdtek két éve egy focipályát kialakítani a stadion és sportlíceum mögötti részen, ma már az is szépen tönkrement, azt a pénzt is sikerült elkótyavetyélni.
Nincs olimpiai úszómedencénk…
Van egy élményfürdőnk, alig egy éve működik. Aquapark is kell(ett), hiszen a temesváriak szépen rászoktak Gyula, Makó, Szeged, Mórahalom fürdőire. Olyannyira, hogy Temesvár vizes parkja a jóval drágább áraival mintha nem is kívánná el(vissza)hódítani a temesi vizet kedvelőket.
Benne vagyunk, avagy kikerültünk a léből? Ez itt a kérdés…