Olvashatjuk az értékelést: a testvértelepülési kapcsolatok egyre sűrűbbé szövik a nemzet hálóját a Kárpát-medencében. Erre abból az alkalomból utalt a felelős államtitkár, hogy a budapesti Miniszterelnökség a napokban 500 millió forintos pályázat indított testvértelepülési kapcsolatok ápolására, kiépítésére.
Kérdem, itt a nagy szórványban, miként is állunk a testvértelepülési kapcsolatok terén? Ugyanis valamikor jól álltunk. A temesi települések számára a testvértelepülési kapcsolatok szinte kötelezőek. Itt van közös örökségünk, a történelmi Bánság, amely – bár a háborúk során volt rendes román-szerb birkózás érte (magyar nem, az okokat hadd ne soroljam, miért nem), szóval volt itt kemény verseny és politikai bokszmeccs is, de a közös regionális örökséget a határ mindkét oldalán értékelték és a maguk módján vigyázták is. És lett később nagy politikai barátság. A helyzetből fakadóan a román-szerb kapcsolatok primátusára gondolnánk, bár az 1990-es évek elején, az akkori jugoszláv, háborús körülményeknek megfelelően, a románmagyar kapcsolatok terén jobb volt a helyzet.
Érdemes felidézni annak a 2007-es kutatásnak a legfontosabb megállapításait, amely Temes megye valamennyi települési önkormányzatának a megkeresésével készítettem. Tényként kezelhetjük, hogy a határon átnyúló együttműködések kérdése politikailag meghatározott. A kezdeti érdeklődést a kommunista határok 1990-es felszakadása okozta, a ki- és felszabaduló polgár természetes lépése a szomszédolás. Olyanynyira „rohantunk” a szó igaz értelmében a „szomszédba”, hogy valamikor 1990 elején a határon ébredtünk rá, hogy egyik társunknak – éppen Joó Imre bátyánknak – nem volt nála az útlevele. Elő a rábeszélő készséget: a románok átengedtek, „lássuk, mi lesz a magyar oldalon” felkiáltással. A magyar oldal reakciója, ha idáig eljutottunk, akkor nem fognak ők a kiépítendő kapcsolat gátja lenni. Mert Szegedre partnerkeresési szándékkal indultunk el mi, a frissen létrejött Bánsági Magyar Demokrata Szövetség képviselői. Voltunk a városi hatóságoknál, jártunk a megyénél – érdekes, utóbbiak nyitottabbak voltak, hamar létrejött a két megye közötti megállapodás. Szomszédoltunk, évente Temesváron is, Szegeden is tartottunk közös közgyűlést.
Talán jó kiemelni, a kapcsolat elindítói és motorja a helyi hatalom részeseként az (akkor már) RMDSZ volt. Kutatásunk egyik következtetése volt, hogy települések jövő- és önépítő programjai jelentős mértékben építenek azokra az információkra, módszerekre és kontextus-értelmezésekre, amelyekhez a partnerek az ilyen kapcsolatok révén jutnak. Csakhogy az idő múlásával – az EU-s integráció kérdése – fontosabbakká váltak az EU-s magországokkal kialakítandó kapcsolatok, az onnan érkezhető szellemi, logisztikai támogatás. Továbbá a térség országainak – közismert – tőkeszegénysége is ok volt arra, hogy partnerkereséskor a szomszéd település társként mind kevésbé jöjjön számításba. A kutatás idején a megyében összesen 70 településnek léteztek „testvéri” kapcsolatai, a rangsor: Magyarország 27, Szerbia 14, Franciaország 7, Olaszország 6, Németország 5 – a sor végén Moldávia 1. Miért nem építettek ki a valamikori német falvak (Lenauheim, Liebling, Gottlob, Lovrin, Billéd, Máriafölde) németországi kapcsolatokat – nem derült ki a kutatásból.
Napjaink közéleti változásai kihatnak a testvértelepülési kapcsolatokra is, természetesen, ma főleg a közös pályázatokra, projektekre koncentrálnak. Egymás látogatása a megye vagy Temesvár esetében alig jön szóba – programokat találkoztatnak. Ez viszont azt jelenti, hogy a helyi magyarság csak akkor látja ennek hasznát, ha közvetlenül bekapcsolódhat (valamelyik) programba. Kisebb településeken a „testvéri” falunapokra el-eljárnak, már ahol a falunapnak/városnapnak van magyar vonatkozása.
Meggyőződésem, és tudom, véleményemmel nem vagyok egyedül, hogy szórványban a testvértelepülési kapcsolatok alakulásába be kell vonni az illető település civil szervezetét/ szervezeteit. Van olyan településünk, nem is egy, ahol a helyi magyar szó, a magyar kultúra a helyi egyház és a helyi civilek révén létezik még. Ha ezek kimaradnak, lehetnek jók a kapcsolatok, igazi hasznos projekteket találhatnak ki és futtathatnak azok a települést általában fogják szolgálni, a helyi magyarságot nem vagy alig.
Erre kellene a most indítandó kiírás esetében külön odafigyelni. Hiszen 2015 óta működik testvértelepülési kapcsolatokat támogató budapesti program, és ez idő alatt szórványban nemcsak az ilyen kapcsolatok ritkulnak, de maguk a helyi közösségek is fogyatkoznak.
Minden bizonnyal, a fogyatkozásnak a mérséklése-megállítása volna a cél.
Ezért munkálkodnak a civilek is.