Az eset legalább annyira szomorú, mint amennyire felháborító. Két román társa nemzetisége miatt bántalmazták és megalázták az ifjúsági férfi tornászválogatott magyar tagját. A ProSport.ro április 4-i kiadása szerint a két agresszor egy radiátorhoz kötötte áldozatukat, a kiskorú tornász haját levágták, a két kolléga levetkőztette, alkoholt itattak vele, hamut szórtak a fejére és szexuális játékokat mímeltek. A sajtóforrás szerint a két román agresszor a megkötött tornászfiúnak azt kiabálta: „Te, magyar!”, világossá téve, hogy a nemzeti hovatartozása miatt alázzák meg. Az országos bajnokságon többszörös érmes fiatalember (a nevét elhallgatom) az eset után hazamenekült Lugosra, és elmondta családjának a történteket.
A fiatal tornászok és vezetőik a csapatot a közeledő Európa bajnokságra felkészítendő tartózkodtak edzőtáborban Resicán. Ide a legjobbakat hozták el és feltételezhetően a legjobb szakemberek foglalkoznak felkészítésükkel.
A legjobbak közül egyesek, két fiatal – a nevüket nem hozták nyilvánosságra – erkölcsi szempontból megbukott. Mindaz, ami az eset kapcsán történt, illetve az is, ami elmaradt, egy sor további ember erkölcsi bukását jelenti. Megbuktak az eseménysort némán végig néző sporttársak, akik nem tiltakoztak, nem léptek közbe.
Megbuktak az edzők, akiket az eseményt követően nem rendcsináló igyekezettel álltak a fiatalok elé, hanem azzal, hogy most csend, mert közeledik verseny. A tornászcsapatot felkészítő edzői csapat vezetője a sajtónak nem nyilatkozik, keressék a szakszövetséget.
Megbukott a szakszövetség, amely az eset megtörténte után tartott vezetőségi gyűlésén nem tárgyalta az etnikai alapú megszégyenítés esetét, számukra nem volt annyira fontos, hogy foglalkozzanak vele. De kijelentették, hogy az eset nem jelent rasszista diszkriminációt, ez zaklatás, ismert idegen szóval bullyingnek tekintik. És az agresszor fiatalok megbánták tettüket. Hm…
Megbukott a román politika, hiszen vezető politikusaink hallgatnak. A két „nagy” párt, a szociáldemokraták és a liberálisok számára adódott egy szomorú esély, hogy szóvá tegyék, hova vezethet a gyűlöletbeszéd. Itt van az AUR, a Románok Egyesüléséért Szövetség, vagy a tőlük kivált nőszemély fasisztoid pártja, ezek együtt lassan a választók harmadának a támogatását élvezik. Ugyanis ők a nemzeti uszításon túl kimondják azt, amit a klasszikus pártok a szőnyeg alá sepernének. Pártjukat építik a hagyományos pártok opportunizmusát és gyávaságát kihasználva.
Megbuktak a legfőbb politikai vezetők, a kormányfő és az államfő, akik egy iskolai szexuális zaklatás esetében (jogosan) megszólalnak, akik sokszor viselkednek a legigazabb erkölcscsősz módjára. Ciolacu pár napja, Suceaván azt nyilatkozta, hogy kormányfőként semmi olyat nem tett, amivel kárt okozott volna Romániának, a román állampolgároknak. Talán figyelmeztetni kell őkelmét, hogy a nem cselekvés is lehet bűn. Babits írta le számunkra örök érvényűen: „vétkesek közt cinkos, aki néma”, atyjafiáért mindenkinek kötelessége számot adni. Nem azt várom el, hogy a nagy magyar költőt ismerje egy román politikus, de ismernie kell az emberség általános törvényét. Különben aligha fölösleges információ, hogy Babits versét 1938-ban, a fasizmus felfutásának időszakában írta: volt mersze kimondani azt, amit mások csak gondoltak.
Megbukott a román bűnüldözés, amely hivatalból nem indított vizsgálatot, csak miután az eset nyilvánosságot kapott, kezdtek el a helyzettel tessék-lássék foglalkozni.
Ismert képlet: az ember hajlamos a saját felelősségét kisebbíteni, azt mondani, hogy „én nem vagyok ennek a részese”, vagy hogy „rajtam kívül álló okokból történt”; „a másik ember, a körülmények is közrejátszottak”, „éppen rossz helyen voltam egy bizonyos pillanatban”. Ez maszatolás, a felelőtlenség klasszikus megnyilvánulása: nem mi, hanem a helyzet! Mi nem, mások…
Kérdezheted olvasóm: nekünk bánsági-romániai magyaroknak van-e felelősségünk? Szinte hallom a kórust: nincs! Nem értek egyet. Minden eset, amikor apró sértésért nem szólunk, amikor hallgatunk, az etnikai-nyelvivallási-kulturális másság miatti sértések szóvá nem tétele az ilyen helyzetek bekövetkeztét valószínűsíti. A zéró türelmesség elvét vallom bármilyen etnikai egymásnak feszülésben. Vannak helyzetek, amelyekkel tilos játszani.
Kíváncsi vagyok, mit szól az itt leírt esetről Románia diszkriminációellenes tanácsa?
*
Két héttel a történtek után a román Torna Szövetség a tetteseket kizárta a válogatott keretből.