Május elején jelent meg az Erdélyi Magyar Néppárt közleménye, amelyben a Profi üzletlánc bojkottjára szólítja fel az erdélyi magyarokat, mivel a cég egyik sepsiszentgyörgyi üzletének ve­zetője megtiltotta alkalmazottainak, hogy egymás között magyarul beszéljenek, sőt előfordult, hogy a vásárlókat is zaklatták azért, mert Székelyföld szívében anya­nyelvükön szólaltak meg. Az eset azt követően vált nyilvánossá, hogy idén februárban a szóban forgó Profi üzlet frissen kinevezett vezetője zaklatta a magyar alkalmazottakat, ami miatt heten felmondtak. Az egyik volt alkalmazott panaszával felkereste a Mikó Imre Jogvédő Szolgálatot, majd többen csatlakoztak hozzá. Az EMNP ezek után felszólította az üzletlánc veze­tőségét, hogy lépjenek fel annak érde­ké­ben, hogy hasonló esetek ne tör­ténhessenek meg.
Saját tapasztalatot idéznék fel. Kovásznán történt, két éve, hogy az ottani Penny üzletben több elárusítót is megszólítottam, miután az első meg­szó­lított azt válaszolta, nem tud magyarul. Erre kíváncsi lettem, társai megszólalnak-e magyarul. A három megszólított mindenike románul válaszolt.
A harmadik eset Gyergyószentmiklóshoz kötődik, az itteni Lidl-üzlet megnyitásakor magyar eladót nem al­kal­maztak, hallottam hitelt érdemlő forrásból.
A felsorolt esetek érthetetlenek, hi­szen egy kereskedő célja az, hogy minél több vevőt szolgáljon ki. A jó kereskedő Temesváron nem is olyan régen négy nyelven tudott megszólalni, s ha nem is beszélte mindeniket egyformán, pár szó erejéig kimutatta, hogy számára minden vásárló egyforma, anyanyelvétől füg­get­lenül mindenkihez egyformán kedves. Egykoron azt mondták városunkban, hogy a kutyák is négy nyelven ugatnak, vagyis az igazi temesvári a kutyáját is megtanítja minden helyi ember tiszte­letére. Ha egy kereskedő etnikai alapon szervezi üzleti tevékenységét, akkor nem veszi figyelembe a szakma alap­vető szabályait: a jó kereskedő oda­figyelő és empatikus. Képes felmérni a zavaró helyzeteket, alázatos, megérti embertársát, akinek a kiszolgálására tette fel az életét.
A fenti esetekben egyértelmű, hogy üzletről van szó, nem kereskedelemről. Kell a vásárló pénze, de maga a vásárló nem számít, emberként semmiképpen. És itt jutunk el az emberjogi vonat­ko­záshoz. Romániában törvény szabályoz­za a kisebbségek nyilvános nyelvhasz­nálatát: ahol egy településen a vonat­kozó (magyar) közösség demográfiai aránya meghaladja a 20%-ot, ott helyben kétnyelvűség érvé­nyesül. Nemcsak hivatalokban, de bármilyen nyilvános helyen szabadon használható a magyar nyelv. És az üzlet nyilvános helynek számít. Aki ez ellen tesz, az jogsértő, vagyis bün­tetendő. Tudom, nincs erre kü­lön jogszabály – csak a kerettörvény létezik. De az elegendő ahhoz, hogy az ombudsman ilyen helyzetben eljárást indítson.
A kérdés harmadik dimenziója politikai. Ugyanis olyan esetről nem szól a fáma, hogy valakit az angol nyelv hasz­nálata miatt zaklattak volna bármilyen kereskedelmi egység vezetői. Tehát nem a romántól eltérő nyelven megszólalások tiltásáról van szó – angol, német, francia mehet –, hanem a magyar nyelv elleni fellépésről. Vagyis a hivatkozott üzletláncok beálltak egy olyan politikai mederbe, amely számukra a legrosz­szabb.
A magam részéről a továbbiakban Profi üzletben nem vásárolok: ha nem tetszik az anyanyelvem, ne kelljen a pénzem sem.