Zúg a sajtó, hümmögnek és/vagy bírálgatnak vezető politikusok az Alkotmánybíróság (AB) minapi döntése kapcsán. Történt pedig, hogy a román legfelsőbb jogi fórum úgy döntött, hogy az állami tisztségviselők és közméltóságok vagyon- és érdeknyilatkozatainak a jövőben már nem kell tartalmazniuk a házastársak és eltartott gyermekek vagyoni és jövedelmi adatait. Vagyis az AB alkotmányellenesnek nyilvánította a vagyon- és érdeknyilatkozatokra vonatkozó (2010 évi 176 sz.) törvény 3. cikkének (2) bekezdését, miszerint a nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a nyilatkozattevő, a házastárs és az eltartott gyermekek vagyoni adatait is. Alkotmányellenesnek nyilvánították emellett a 12. cikk (6) bekezdését is, amely előírta, hogy a vagyon- és érdeknyilatkozatokat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) közzéteszi a saját honlapján, az érintett ingatlanok címe és más személyes adatok kitakarásával, és azokat a mandátum lejárta után további három évig elérhetően ott tartja.
A döntés indoka: senki sem nyilatkozhat más nevében, vagyis a nyilatkozó csak a saját anyagi helyzetéről nyilatkozhat felelősen, a házastárs és a gyermeke helyett nem. Továbbá a nyilatkozatokat nem kell közzétenni, hanem az ANI portáljára kerülnek fel – de a polgárok számára nem lesznek hozzáférhetőek. A döntés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Kérdem magamtól és kedves olvasóimtól: hányan kezdtünk az ANI portálján keresgélni, ha korrupciót emlegettek helyi vagy országos szinten? Ezek a nyilatkozatok nem a polgár, hanem a hivatal számára fontosak, hogy például látni lehessen, egy főembernek hány ingatlana is lehet Nagyszeben kies városában? Hat vagy hét? És azokat miként szerezte? Azt, hogy ezeket a nyilatkozatokat én adófizető polgárként nem látom, nem tartom sérelmesnek. Figyeljen oda a hivatal, az illetékes felelős.
Három hónap sem telt el a közvéleményt felforgató ROMSILVA-eset óta, amelyet – helyesen – a világ elé tártak, de a helyzet korrekciójáról késnek a hírek. Talán érdemes felidézni a konkrét számokat. A ROMSILVA állami vállalat, az állam nevében kezeli az állami erdővagyont és felel a nemzeti parkokért is. Egyetlen szóval: jövőfelelős. Alighanem baj van a mamutcég gazdálkodásával, mert 2024-ben jelentős veszteséget hozott össze. Az erdőkből vígan lopnak, engedély nélküli vágásokról szólnak a hírek, korrupt ügyintézéssel átjátszanak magánkézbe jelentős vagyontárgyakat. De a fizetések égbeszökően magasak. Az elnök fizetése 41070 lej, ehhez plusz illetékek is hozzáadódnak. De maradjunk a fizetéseknél, a számokat a Ziare.com-ról másoltam ki. Elnökhelyettes: 38850 lej. Főtitkár 34965 lej. Vezérigazgató 30879 lej. Főosztályvezető 28152 lej. Audit-ellenőr 20037 lej. A közölt táblázat legalsó sorában szerepel a sima szakértő, akinek 18797 lejes a havi fizetése.
Tessék ezt összehasonlítani a román államfő fizetésével. Klaus Iohannis 2024-ben 15.562 lejt kapott havonta. Méltányosság, óóóóó!
A ROMSILVA-történet mazsolája, hogy a nyugdíjkort a cégnél elérő hölgyek és urak szép búcsúpénzeket osztottak ki önmaguknak: az utóbbi években 1200-an mentek nyugdíjba tőlük, akinek kifizettek 190 millió lejt. Egyszerű osztással azt kapjuk, hogy ha nem voltak kivételezettek – minden egyes nyugdíjba lépő kapott 1,583 millió lejt. Ezt elosztva a fizetésekkel, azt kapjuk, hogy a nyugdíjba vonulót 50-60 havi fizetéssel tarisznyálták fel.
Mi ez? Nem lopás?! DE!
Mi köze ennek a vagyonnyilatkozatokhoz? Csak annyi, hogy a ROMSILVA-helyzetet az illetékesek nem látták, míg ki nem borult az a bizonyos edény: amikor kiderült, a tavaly veszteséges volt a vállalat. Vagyis a kilépőknek nyújtott „zsebpénzt” az állami költségvetésből vették el.
Kérdem, csendesen: tisztelt miniszterek, tisztelt főhivatalnokok, mindenféle vezetők! Ismerik Önök az öreg mondást, hogy „más szemében meglátja a szálkát, a magáéban…” Milyen miniszter/felső szintű vezető az, aki az égbekiáltó igazságtalanságot a hozzá tartozó állami vállalat gazdálkodásában nem látja meg? Ha vezetőként vak, ne hivatkozzon polgárokra, igazságérzetre, a közvélemény visszatartó erejére, hanem – kérem tisztelettel – sepregessen mindenki a saját portája előtt. Ha a ROMSILVA-eset megtörténhetett, nem a törvény rossz, hanem a vezető felelőtlen, aki nem látja, mi történik. S ha látja, de hallgat, még nagyobb a baj!
Az ország nagy ellenőre, Cristian Popescu Piedone úr, a fő fogyasztóvédő járja a piacokat – és bünteti a kis árust. Mikor fogják megbüntetni azt, aki hagyja elherdálni a közös vagyont?
A vagyonnyilatkozat fontos eszköz – annak a kezében, aki odafigyel a közösre. De ha nem teszi?