A demokrácia azzal kezdődik, hogy elmondhatjuk a véleményünket. Szólásszabadságnak mondják ezt az alapjogot. Kapcsolódik hozzá a sajtószabadság, és félresöpörhetetlen a kérdés: mit tegyünk, ha a létező szabadságot gazdasági folyamatok lenullázzák? Ugyanis ma Erdélyben/Romániában egyetlen magyar nyomtatott országos napilap sem létezik. A jog és a jog tárgyiasulása, megvalósulása – mit ér a jog, ha nem lehet élni vele?
Van más példánk is. Elvben a helyi döntéshozó testületekbe minden közösségnek joga van képviselőt küldeni, csakhogy itt is létezik egy „ha”: a képviseleti mandátum bejutási küszöbhöz kötött. És ez nálunk Európában a legmagasabbak közé tartozik. Demokratikusnak mondott országunkban minden mandátumszerzési küszöb 5%-os. A parlamentben is, a helyi és megyei testületekben is. Figyelem: létezik olyan ország, ahol az érvényes szavazatok 1,8-ával mandátumot lehet szerezni (Ciprus), vannak 3%-os (Görögország), 4%-os (Ausztria, Olaszország, Svédország) és 5%-os küszöböt alkalmazó országok is. És ott van Hollandia, ahol nincs küszöb. A szavazatszerző jelölteket sorba állítják, kiszámítják a kvótát a leadott érvényes szavazatok és a mandátumok arányából, majd kiosztják a mandátumokat. Itt nincs az, hogy a szavazatod semmit nem ér – ha nem konvertálódik mandátummá. 2004-ben, amikor az RMDSZ kiesett a megyei tanácsi megmérettetésen húszegynéhány hiányzó szavazat miatt, akkor joggal érezték a választáson indulók, hogy a rendszer becsapta őket. A rendszer? Talán az, aki egyetértett azzal, hogy bevezessék – éppen akkor! – az 5%-os bejutási küszöböt. A helyi RMDSZ-lista szavazatmennyisége 4,99% volt.
Azóta sem jutottunk vissza a megyei képviselőtestületbe.
Véleményünk igenis van, de nem tudjuk elmondani, képviselni. Két évtizede látom, a megyei tanácsban a mi munkánkat nem vette át senki. Konkrét példát, kezdeményezést is felhozhatnék, de minek. Ugyanis itt nem csak rólunk, nem egy megye egyik kisebbségéről van szó. Hanem arról, hogy a kisebbségi ne érezhesse azt: őt félreállították. Az ő léte a helyi hatalom vonatkozásában ne legyen az a bizonyos ötödik kerék: fölösleges valami. Meg lehet ezt szokni? Én nem tudom és nem is akarom!
Kérdés, jelent-e ez gondot valakinek a hatalmi oldalon? Vagyis a közismerten fogyó helyi szórványok arra kárhoztattak, hogy soha nem szólhatnak bele a sorsukat alakító folyamatok alakulásába? A kérdés nem magyar nemzeti és nem csak kisebbségi kérdés. Az USR, a Mentsétek meg Romániát Szövetség az utóbbi években két alkalommal is napirendre tűzte a választási küszöb kérdését, mint a demokrácia egyik fontos dilemmáját. Helyi szinten törölné a bejutási küszöböt. A nagy pártok a küszöbbel politikai stabilitásra törekednek, de védik is magukat, hiszen ha politikailag kimerülnek, ha nincs a polgároknak tetsző programjuk, akkor sincsenek nagy veszélyben, mert új párt csak akkor juthat politikai értelemben „szóhoz”, ha eléri a bejutási küszöböt. Ami magasabb az európai 4%-os átlagnál.
Megoldás kettő is lehetséges. Ha elismeri a társadalom, hogy a kisebbségi közösségek lélekszáma folyamatosan fogy – és a demográfiai számok ezt mutatják – akkor bevezethetnek számukra kedvezményes mandátumszerzési lehetőséget. A román parlamentbe a magyarok kivételével minden kisebbségi képviselő kedvezményes mandátumszerzéssel jut be. Akkor helyi szinten miért ne volna lehetséges? A másik lehetőség az illető közösség képviselőjének a meghívása a testületbe állandó tagként. Szavazati joga nincs, nem is lehet, de hozzászólásával igenis képvisel(het)i közössége érdekeit. Ezt vezették be a budapesti parlamentben a nemzeti kisebbségek képviseletét biztosítandó.
És lám, az első meghívott állandó tag tájainkon is megjelent. A Krónikában olvashattuk, állandó meghívott tagként képviseli a magyarságot Brassó önkormányzatában Toró Tamás, miután a dél-erdélyi nagyvárosban két egymást követő önkormányzati ciklusban nem sikerült magyar képviselőt bejuttatni a tanácsba. Toró, aki az RMDSZ Brassó városi szervezetének elnöke, volt önkormányzati képviselő állandó meghívott tagként vesz részt az önkormányzati munkában. Bár szavazati joggal nem rendelkezik, lehetősége van felhívni a figyelmet a brassói magyarság problémáira, szükségleteire és javaslataira, elősegítve az önkormányzati döntést.
A kezdeményezés azt jelzi, hogy Brassóban a többségi lakosságnak nem az az érdeke, hogy a helyben jelentős, közel 15 ezres magyarság képviselet nélkül maradjon.
Történik ez ma, Erdélyben, Romániában.
Kérdem, miért nem lehetséges Temesváron, a megyei tanácsban, ahol nem két, hanem hat választási ciklus óta nincs senkink a megyei testületben? Kérdem, ez az a Temesvár, ahol a kisebbségeket, a magyarokat olyan nagyon tisztelik és kedvelik?
Gondolkozzunk el a fentieken…